Pingvinnek való vidék

Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:46
Esetlenül járnak, de a vízben valóságos akrobaták FORRÁS: VERTIGO
A folytatásban éppúgy vonulnak a pingvinek, mint először. Luc Jacquet Oscar-díjasa után megérkezett a Pingvinek vándorlása 2.

Még az is lehet, hogy a korábbi világsikerből kivágott filmrészletek újrahasznosításából született a Pingvinek vándorlása 2. Akkor, 2005-ben derekasan megdolgoztak a filmesek világsikerért, és az Oscar-díjért. Élükön a francia Luc Jacquet rendezővel több mint egy éven át forgattak a császár pingvinek között az Antarktisz nem embernek, de még pingvinnek sem való körülményei között. Az elképesztő mínuszok és rémületes viharok felől nézve, emberileg még érthető is, ha esetleg nem hagyják veszendőbe menni a kész műből akkor kivágott részeket. Megkínlódtak értük. Most némiképp megvariálva, egy egyszemélyes pingvinmesét kanyarítva az Antarktiszon toporgó pingvin csorda köré, mutatják ugyanazt, amit egyszer már mutattak.

Akár így van, akár nem, a Pingvinek vonulása 2 kevésbé édi és kicsit uncsi. A dokumentum műfaj szempontjából nézve az édiség csökkentése pozitív. A korábbi kényszeres antropomorfizálás a nézőnek szóló érzelmi csapda volt. Ügyes nézőfogás, hogy az emberi lélek és viselkedés jegyeit fröccsentik rá a császárpingvinek ösztönös cselekvéseire, példás családi életet fabrikálnak az állati ösztönökből. Az állatfilmekben mindig veszélyként leselkedő inger, hogy emberi mércével-érzelmekkel ruházzák fel a szereplőket, vesztett erejéből.

Nem teljes szigorral fogja ugyan vissza magát a narrátor, suttyomban most is be-becsúszik egy-egy érzelmes szöveg, ám legalább nincs szó házastársi hűségről, önfeláldozásról. Nagy titok, hogy mi hajtja az apa-, illetve az anyapingvint, amikor hosszú hónapok múltán táplálékkal feltöltekezve visszatér az óceánból, s felváltja a fiókával hónapok óta éhező másik szülőt. Ez már ismert a korábbi filmből, de kapunk valami érdekeset hozzá. Az a különös dallam, ahogy a főszereplőnek kiszemelt apapingvin szólongatja a saját fiókáját a seregnyi kiköpötten hasonló pingvinfióka közül, nagyon mókás élmény. Ahányszor ez a hívogató dallam hangzik fel, a néző maga is fióka lesz, a többféle hívogató apahang közül azonnal ráismer, hogy most a főszereplőnek kinevezett apa keresi a kicsijét.

Az édiség visszafogása engedi a nézőt gyönyörködni, ám miután a császárpingvinek most is úgy vonulnak, álldogálnak, fiókát vigyáznak, mint évezredek óta, meg ahogy az előző filmben, az ismétlés némi egyhangúsággal jár. Gyönyörűek a drónok segítségével készült légi felvételek, bravúrosak a víz alatti képek is, de amit a frakkos császárpingvinek különös életéről elmesélt az előző film, ahhoz nem tesz hozzá semmi újat a folytatás. Szeretni valóak a topogások, ahogy a szülő igyekszik menteni a kicsúszott tojást, vagy melengetni tollas „gatyájában” a kicsinyét, drámai látvány a havas mezőn elhullajtott és elpusztult tojások szőnyege, humoros a legapróbb repedést is óriási kínnal áthidaló apró lábak ügyetlensége. Ennyi. Az állatok érdeme, hogy szeretni valóságuk miatt ezt a másodpéldányt is beleszunyókálás nélkül ússza meg a pingvineket csodálni sosem rest néző.

Szerző

Újra elnök lenne Ahmadinezsád

Publikálás dátuma
2017.04.13. 07:38
Mahmúd Ahmadinezsád FOTÓ: ED GILES/GETTY IMAGES
Noha maga a legfelsőbb egyházi és politikai vezető, Ali Hamenei ajatollah szólította fel tavaly szeptemberben Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnököt, hogy ne jelöltesse újra magát, a keményvonalas politikus szerdán benyújtotta jelentkezését.

Részvétele a május 19-i elnökválasztáson ennek ellenére még nem biztos, hiszen csak azok a jelöltek vehetnek részt a megmérettetésen, akiknek indulását jóváhagyja a vallástudósokból és jogtudósokból álló Őrök Tanácsa. A testület viszont nem valószínű, hogy szembemegy az ajatollah akaratával.

Ahmadinezsád az Iráni Iszlám Köztársaság hatodik elnöke volt 2005 és 2013 között, és ő volt az első, aki nem az országot irányító síita papság soraiból került ki. A nyugat és Izrael ellenes kirohanásairól elhíresült perzsa diktátor újraválasztása 2009-ben tüntetéssorozatot eredményezett, amelyet azonban a hatalom halálos áldozatok árán szétvert, a tüntetőket meghurcolták, többszáz embert bebörtönöztek.

A soron következő voksolásnak semmiképpen sem ő az egyik favoritja, főképp az ajatollah állásfoglalása után, aki úgy fogalmazott, hogy Ahmadinezsád visszatérése nem szolgálná az ország érdekeit. A legfelsőbb vezető ugyanakkor nyilvános állásfoglalásával megerősítette a hivatalban lévő elnök, a mérsékelt Hasszán Rohani pozícióit. Mégsem zárható ki, hogy Hamenei azóta, ha Ahmadinezsád kapcsán nem is, de a Rohani melletti álláspontját megváltoztatta, hiszen amint a jelöltállítás első napján, kedden kiderült, az elnökségért versenybe száll egyik bizalmasa, Ebrahim Raisi, az egyik legnagyobb befolyású segélyalapítvány, az Asztan Kudsz Razavi felügyelője, egykori helyettes ügyész is. A keményvonalas konzervatívok mindenképpen őt támogatják a reformisták és a mérsékelt konzervatívok jelöltjének számító Rohanival szemben.

Szerző

Madurónak csak az elnyomás maradt

Háborús jeleneteket idéznek azok a világsajtót bejárt videók és képek, amelyek a két hete tartó venezuelai kormányellenes demonstrációkon készültek: lövöldözések, helikopterekről ledobott könnygázbombák, és az épületek tetején figyelő orvlövészek.

„Egy olyan rezsim kétségbeesett lépéseinek vagyunk szemtanúi, amelynek csak órái vannak hátra” – kommentálta a helyzetet a Népszavának Carlos Blanco, aki 1989-ben a reformokért felelős elnöki bizottság vezetője, majd reformügyi miniszter volt a dél-amerikai országban. A rendkívül népszerűtlen szocialista elnök, Nicolás Maduro – akit eddig példátlan módon szerdán megdobált a dühös tömeg egy felvonuláson – mindent bevet, hogy a rendőrök és katonák segítségével megfékezze az elégedetlenségi hullámot.

Az új demonstrációsorozat akkor kezdődött, amikor az elnökkel lojális legfelsőbb bíróság megfosztotta jogaitól az ellenzéki többségű törvényhozást. Bár a döntést napokon belül érvénytelenítették, az emberek azóta is új választásokat, és a súlyos gazdasági problémákért, valamint a kétségbeejtő élelmiszerhiányért felelősnek tartott Maduro lemondását követelik. A tüntetéseken mindennapos az erőszak, a hatóságok szerdán elismerték, hogy két demonstráló életét vesztette. Az egyik haláleset kapcsán őrizetbe vettek egy rendőrt. A jelek szerint Maduro kész a végsőkig elmenni, hogy megfélemlítse az embereket.

„Amikor egy rezsim elveszíti a nép jelentős részének támogatását, akkor nem marad más eszköze, mint az elnyomás, a Fegyveres Erők segítségével” – mondta lapunknak a Bostoni Egyetemen oktató Blanco, aki ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a hadseregen belül is szembefordulnak Maduróval, hiszen ott is nagy a megosztottság. Pedig az elnök igen sokat tett azért, hogy a hadsereg hű maradjon a hatalomhoz.

A Fegyveres Erők kezében óriási hatalom és vagyon összpontosul. Nem csupán saját, az állam által finanszírozott televíziócsatornájuk (FANB) van, hanem Maduro jóváhagyásával 2013 óta egy országos bankhálózat is az övék – emlékeztet az El Mundo spanyol napilap. A hadsereg ezen túl hivatalosan mintegy 11, komoly gazdasági befolyással bíró – közlekedési, mezőgazdasági, kommunikációs és építőipari – vállalat tulajdonosa. Az első ilyen céget – amelyet a Fegyveres Erők felső vezetésének tagjai igazgatnak – Maduro 2013 tavaszán, napokkal azután alapította, hogy Hugo Chávez halálát követően átvette a hatalmat.

Az AP hírügynökség nyomozása azonban arra is rávilágított, hogy a katonák az informális szektorban is helyet követelnek maguknak. Mióta Venezuelában az alapvető élelmiszereket sem lehet beszerezni, virágzik a feketepiac, s az AP közelmúltban publikált oknyomozó riportja szerint ezt részben a katonák felügyelik, akiknél sokszoros áron lehet beszerezni az elengedhetetlen betevőket. Carlos Blanco szerint azonban csak egy szűk réteg profitál a legális és illegális üzletekből, s jellemzően nem azok, akiket az utcára küldenek a tüntetők megfékezésére.

„Az egyszerű katonák igen rosszul élnek. A lakosság többségéhez hasonlóan nekik sem jut elég étel, a laktanyákban nincs elég élelmiszer. A felszerelésük korszerűtlen. Ezért igen nagy köztük az elégedetlenség” – magyarázta Blanco, aki ennek ellenére nem tart valószínűnek egy katonai puccsot. „Latin-Amerikában a nép már nem fogadna el egy katonai juntát. Az viszont elképzelhető, hogy a katonák egyszer csak nem engedelmeskednek többé Maduro parancsainak.”