Nem mondom, vannak bizonyos momentumok az ifjúságomban, amelyeket szívesen újraélnék. Némely utazások, táborok, a barátságok és persze maga az ifjúság ténye a szememben akkor is boldog időszakká avatja a hetvenes-nyolcvanas éveket, ha egyébként olyanok voltak, amilyenek. Szürkék és lehetőségekben szűkölködők.
Amiért viszont a leghatározottabban ellenzem, hogy az én fiatal koromat (meg mondjuk a miniszterelnök és a házelnök úrét) élessék újra a mai ifjúsággal, az éppen az utóbbi: nagyon jól emlékszem, mennyire egyirányú volt az az utca, amelybe hat, de legkésőbb tizennégy évesen belökték az embert. Aki jobbféle általános iskolában kezdte az írás-olvasás tanulását, az jó eséllyel gimnáziumba, esetleg szakközépiskolába mehetett, onnan pedig újabb szigorú rosta után az egyetemre. Aki pedig nem volt ilyen szerencsés, annak maradt a szakképzés és a majd egyszer, estin esetleg megszerezhető érettségi.
Annak a kornak volt persze egy kétségtelen előnye: nemcsak a jó családból való gyerekek esélyét termelte újra, hanem a rendszer által preferált vidéki és munkásfiatalokét is. A jelen rezsimmel viszont az a baj, hogy éppenséggel azokat akarja mindenkivel szemben előnyben részesíteni, akiknek eleve fórjuk van: a tehetős középosztályt. Azokat, akik így is a köz pénzéből működtetett legjobb iskolákba járatják a gyerekeiket, és a magánpénzből ehhez hozzáadható különórák révén eleve jó eséllyel pályáztak a legkitűnőbb felsőoktatásba.
Az a terv, hogy pár éven belül teljes körűvé teszik a középiskolai felvételit, egy régóta zajló jogszűkítő folyamat betetőzése. Miközben az adófizetőknek elvben egyforma joguk van az adójukért cserébe az elérhető legjobb oktatást megkapni, a tankötelezettség korhatárának leszállítása, az érettségit adó képzés visszaszorítása, a szakképzés lebutítása, a felsőoktatás keretszámainak csökkentése mind egy irányba mutat: a kormány dönti el, ki kaphat esélyt a boldogulásra, és aki a körön kívül kerül, annak reménye sincs egy másik, jobb életre.
Ilyen mindenható, igazságtalan hatalom határozott a mi sorsunkról is fiatal korunkban. A miniszterelnök úr és barátai is részesei voltak a megdöntésének. Amit most csinálnak, azt mégis hogy képzelik?
