Veress Jenő;

tüntetés;2006 október;

2017-04-18 07:07:00

Az erőszak színháza és a "tulipános forradalom”

Soha annyi bizottsági jelentés nem készült még egy eseménysorról, mint a 2006 őszi zavargásokról. A tömeg erőszakos fellépését és a rendőri intézkedések minőségét elemezték minden oldalról. Az utóbbi napok tömegmegtüntetései miatt valószínűleg egyetlen bizottság sem alakul. A rendőrök változtak meg vagy a tüntetők? Megpróbáljuk összevetni az akkori és a mostani eseményeket és tanulságaikat.

Magyarországon 1956 és 1984 között a vízágyút csak a rendőri ezred laktanyájában használták, udvarmosásra, locsolásra. Az orwelli évben viszont megrendezték a több ezres pusztavacsi „magyar Woodstockot”, egy kétnapos rockbulit Békefesztivál címen. Az ott kitört csetepaté „lerendezése” volt a rendőrség első durva szembesülése azzal, hogy néha tényleg tömeget kell oszlatni.

Az azt követő több, mint húsz évben rendőrök ezrei szolgálták le idejüket úgy, hogy a vízágyú ismét csak öntözött, nem is találkoztak erőszakos tömeggel. A gyakorlatokon a laktanyában az egyik század kergette a másikat, aztán fordítva. A kiképzés finoman szólva sem volt komoly. A rendszerváltás táján és azóta lezajlott minden demonstráció viszonylag békésen, de legalábbis összecsapások nélkül ért véget. Így jött el 2006. szeptembere, az őszödi beszéd kiszivárogtatásának napja, amelynek során a „spontán” felháborodó tömeg megostromolta a Szabadság téri tévészékház épületét. Bő egy hónapon át majdnem minden nap történtek atrocitások, hogy azután hirtelen megszűnjön az erőszak a fővárosban.

A rendőröket felkészületlenül érte az erőszakhullám, ennek is betudható, hogy közülük rengetegen megsérültek – és erről méltatlanul kevés szó esett. Összesen 399 fő – ebből az MTV-székház ostromakor 216 – szenvedett sérülést, közülük 352 könnyen, 47 pedig súlyosan sérült, 34 rendőr került kórházba. A súlyos sérülések körében koponya-, kéz-, láb-, lapockatörés, súlyos ízületi rándulás, halláskárosodás, égési sérülés szerepel, míg a könnyebb sérülések között mellkas-, törzs- és végtag zúzódások, a könnygáz okozta ártalmak, agyrázkódás fordult elő. Égési sérülés miatti plasztikai műtétre volt szükség. A demonstrációkban való fellépés komoly lelki megterhelést volt a rendőröknek. Közülük 191 kért mentálhigiénés ellátást, 21-en pedig súlyos pszichés zavarok miatt betegállományba kerültek, 749-en vettek igénybe többször csoportos foglalkozást a pszichés felkészítés, a szorongás kezelése és az átélt traumák feldolgozása érdekében. Rengetegen le is szereltek.

A jelentések rendre megemlítik, hogy nem volt, vagy alkalmatlan, hiányos volt a védőfelszerelésük. Ráadásul a szűkös költségvetési lehetőségek, és a „takarékos gazdálkodás” követelményei miatt a taktikai elemek gyakoroltatása, az alkalmazandó technikai eszközök kezelésének készségszintűvé válása is hiányos volt. Az úgynevezett Papp-jelentés kitért arra is: a műveletekben részt vevők komoly testi-lelki leterheltsége és túlhajszoltsága, és a létszámproblémák miatt a szolgálati csoportok váltására nem kerülhetett sor. Ezek együttesen hozzájárultak az ismertté vált egyéni „rendőri túlkapásokhoz”.

A rendőrséget az is „váratlanul érte”, hogy a tömeget XXI. századi módon szervezték, irányították, mozgatták. Mobilon, SMS-ben, interneten. Ezzel elmosódtak a szervezettség és a spontaneitás közötti határok. De mi vezetett az esetenként nagyon durva összecsapásokhoz? Erről már a Gönczöl jelentés ír jól érthetően.

„A tömeg aktív magja, valamint a kiszolgáló háttér tagjai körében nyilvánvalóan jelen volt az agresszivitás mint motiváció, mely nem egyszerűen az együttesség hatására jött létre és erősödött fel, hanem a résztvevőket szocializációjuk, személyiségfejlődésük sajátosságai okán vélhetően eleve jellemezte. A lélektani támogatást nyújtó tömeg összeverődésének motivációi sorában az aktuálisan ható politikai és ideológiai motívumok mellett feltétlenül meg kell említenünk az erőszak vonzerejét. A kollektív erőszak színháza elképzelhetetlen a pszichológiai támogatást nyújtó „kórus” hiányában.” A 2006-os trauma sokkja után a rendőrség vezetése és a kormány is cselekedett. Átírták a csapatszolgálati szabályzatot, megtiltották a tömegoszlatás során a gumilövedék használatát. Korszerű felszereléseket vásároltak és sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a kiképzésre.

Azok a rendőrök – és parancsnokaik – akik a mostanában zajló jelentős tömegmegmozdulásokon szemben állnak a tüntetőkkel, jóval felkészültebbek, és ami fontos, higgadtabbak 11 évvel ezelőtti társaiknál, illetve önmaguknál. Amíg a demonstráció rendben folyik, kisebb „kihágásokat” is elnéznek a békesség kedvéért. Ha viszont erőszakkal találják szembe magukat, magabiztosabban és határozottabban lépnének fel, mint 2006-ban, jóllehet az alapvető jogszabályok nem változtak meg. Csak éppen napjainkban nem a kollektív erőszak színháza zajlik.