A megértéshez a szavak megértése vezet
Peshedt tévedések – „Félre vagyok informálva, félre vagyok vezetve, félretömték a tudásomat, félreismertem őket. S akkor csúnya nyílt sebeket hagyva felrepedtek ezek a fogalmi bendők, vakbelek, bábok vagy hüvelyek, dőlt ki belőlük a sok peshedt tévedés. Hullott a férgese, bűzlött a sok romló fehérje. De hiszen így mozog az elme a kóbor fogalmaival a mélyebbnél is mélyebb időrétegekben, hol vissza, hol előre. És fordítva. Ma még tudja, hogy a fogalom vagy a jelenség teljesebb megértése érdekében mi mindent kéne tennie, mi mindennek kéne még utánamennie, utánanéznie, mi mindent kéne még megtanulnia, megértenie, milyen kísérleteket kéne még elvégeznie a hipotéziséhez. De holnap minderre már nem jut ideje, mert nem késlekedhet, és akkor hiányos tudással, a botrányos zsigereire vagy felmenői hiedelmeire bízva kell cselekednie, vagy a cselekvésről a zsigeri bizonytalansága miatt inkább lemondania, gyanútlanabbaknak átengednie a terepet.”
Ostrom – „Pesti szó volt. Budapesten az ember az ostromban halt meg, vagy az ostromot élte túl. Ezzel a szóhasználattal a budapestiek mintegy a természeti törvényszerűségek kategóriái közé emelték a háborút és a genocidiumot, azaz egy népcsoport szervezett és tömeges legyilkolását. Ostrom. Ez volt rá a főnév és a fedőnév. (…) Az ostrom olyan gyűjtőfogalom volt a budapesti nyelvben, ami még sokáig, nagyon sokáig historikus vízválasztóként működött. Ezzel a szóval vallástól, pártállástól, társadalmi helyzettől és az ostromban játszott szereptől függetlenül, mintegy leíró módon, semlegesen lehetett betájolni az eseményt, még a gyilkoló nyilasokat vagy az erőszaktevő oroszokat sem kellett külön emlegetni vagy minősíteni.”
Körzeti Anyatejgyűjtő Állomás – „Ezt sem értettem, miként lehet anyatejet állomáson gyűjteni.”
Karpaszományos – „Ha nem is értettem magát a szót, mégis szerettem a karpaszományost, hogy ilyen díszesen felhangzó katonai beosztása volt az én apámnak, amíg nem vitték munkaszolgálatra, és nem akarták Szombathelyről elhurcolni. Ezt a szót sem értettem, az elhurcolást. Nagyon sokáig, évtizedekig nem értettem. A hurcolkodásból, azaz a költözésből akartam levezetni. Valakit visznek, mint a szekrényt, a körfolyosó kanyarulatában ügyetlenkednek vele.”
Székletből szekálás – „Mindig újra szerettem volna egyszer s mindenkorra megérteni, hogy a felnőttek miként és miből képezik a szavaikat, amelyeket egymás között aztán nemcsak kicserélnek, úgymond megosztanak, hanem minden további nélkül meg is értenek.”
Nagymama szókincse – „Mondott ő mindenféle mást is, neki egy valaki snájdig volt, aki csak lamentált,lébecolt, smúzolt, szaszerolt, jammerolt, hochmecolt, egyszóval egy nagy niemand, egy nimolé, egy sóher, a sóherságban nem lehetett volna überelni, de ezektől a szavaktól nem tartottam. Ez tetszett.”