Chris Johnson, a Pentagon rakétavédelmi ügynökségének (MDA) szóvivője szerint az Alaszkában és a kaliforniai Vanderberg légibázison elhelyezett elfogórakéták el tudnának bánni az észak-koreaiak vagy az irániak lövedékeivel, akkor is, ha nukleáris robbanófejjel ellátott, interkontinentális ballisztikus rakétákat indítanának az Egyesült Államok nyugati partvidéke felé. Jelenleg 36 elfogó rakétát állítottak hadrendbe, s nyolc továbbit az év végéig telepítenének. A keleti partvidéken egy harmadik rakétavédelmi bázis kiépítését a kongresszusnak még jóvá kellene hagynia.
Az amerikai rakétavédelmi rendszer a légkörön kívül tudná semlegesíteni az ellenséges rakétákat. A kormányzati ellenőrzési hivatal (GAO) független szakértői véleményekre alapozott, tavalyi jelentése szerint viszont a rendszer nem bizonyította, hogy száz százalékosan megbízható lenne, kilenc szimulációs gyakorlatból ugyanis hat alkalommal nem tudták megsemmisíteni az ellenséges rakétát. Más szakértők szerint viszont „csak” a rakétatesztek fele sikertelen, ám még ez is hatalmas rizikóra utal.
A Pentagon és az MDA részéről erélyesen cáfolják ezeket a véleményeket. A szenátus fegyveres erők bizottságának áprilisi meghallgatásán például Lori Robinson, a légierő tábornoka határozott igennel felelt Lindsay Graham szenátor kérdésére, hogy le tudnának-e lőni egy Észak-Korea felől közeledő, támadó rakétát.
Szakértők szerint a helyzet csupán azért nem túl súlyos, mert az észak-koreai rezsim még évekre lehet attól, hogy ténylegesen nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát indítson. A phenjani katonai parádén múlt héten felvonultatott hatalmas rakéták az amerikai szakértői értékelések szerint nagy valószínűséggel nem valódi harceszközök, hanem csak „üres zöld fémtartályok” voltak.