A kormány mostanában leginkább azzal van elfoglalva, hogy viszket. A tenyere. Mint a miniszterelnök tudatta, „békés és derék keresztény emberek” így vannak ezzel, márpedig a kormány békés és derék keresztény emberekből áll. A kevésbé derék keresztények, a nem hívők, valamint a zsidók viszketésből fel vannak mentve. Hiába – mint a szovjet vicc mondta az üres húsbolt előtt álló hosszú sorból elzavart zsidókról -, „már megint a zsidók jártak jól”.
A kormányfő mindenesetre a viszketők oldalán áll, megérti őket, mint mondja, ez „nemzeti kormány, nem a provokátorokat, hanem a becsületes embereket védi”. Így aztán neki is viszket. Egy a tábor, egy a zászló, bár nehéz lehet magasba emelni, ha közben vakarózni kell. Szerencse, hogy a viszketést többször is elmagyarázta, először a Magyar Idők húsvét előtti interjújában, aztán vasárnap a közrádióban, mert elsőre félreértettem. Azt hittem, azért viszket a kezük, mert ragad. Enyves. Nekem is viszket, ha a pillanatragasztót ügyetlenül rácsöppentem az ujjamra, nem győzöm acetonnal sikálni. De nem erről van szó, a kormánylap pár nap múlva a gyengébbek kedvéért újra a szájukba rágta „a hazai csicskáknak”, hogy „a pofonosláda tetejét félig már kinyitották”. Így már világos. Tetszettek volna jobban figyelni Bayer Zsoltra, aki szokott jóindulatával már korábban figyelmeztette a tüntetőket, hogy hamarosan üldözve és fenyegetve lesznek. A miniszterelnöknek mértéktartóbban kellett fogalmaznia, ezen a poszton a rendszerváltás óta munkaköri kötelesség a „nyugodt erő”. Csak jelenleg ez továbbfejlődött „nyugodt erőszakká”: „Akkor mutatjuk meg az erőnket, amikor erre szükség lesz… Lépünk ismét, ha szükség lesz rá.”
És mintha úgy éreznék: szükség van rá. A rendőrök eddig példaszerűen viselkedtek, megtanulták a 2006-os leckét: nincsenek túlkapások, nem jönnek indulatba, persze nem is bántják őket. De fölöttük a kormánypolitika szakaszhatárhoz érkezett. A demonstrációsorozat nemcsak az ellenzéki közéletet rendezte át, hanem a hatalom magatartását is. Kezd úgy acsarkodni, mint aki beszorult a sarokba, pedig uralma eszköztára még teljes. Eddig is növesztette „körmét és fogát”, de most használni is kész. A sok mondvacsinált ellenség helyett valódi bajt hozott a fejére. Először esik időben egybe a minden eddiginél keményebb nemzetközi fellépés a hazai kormányellenes mozgalmak tetőzésével. Parlamenti ellenzéke továbbra is eszközhiányos és széttagolt, attól kevésbé tart, de nem tudja felmérni az utca erejét, a feldühített fiatal generációk veszélyességét, értelmiségi bázisa repedéseinek mélységét. Túl sok irányból – kívülről és belülről - érik a bírálat és az elutasítás nyilai, olykor még „baráti tűz” is. Ez a rezsim szeret több fronton harcolni (éltető eleme a permanens háború), de több fronton védekezésbe szorulni nem.
Ezért új haditervre kényszerül. Miután elszúrta a remélt jó viszonyt Trump Amerikájával, és lépést tévesztvén megbotlott a saját lábában az európai pávatáncban is, belépett, beszorult a „Fekete Internacionáléba”. Ilyen szervezet persze hivatalosan nincs, mégis nyilvánvaló baráti és politikai szálak fűzik össze azokat az államokat, amelyek a rongyolódó demokratikus kulisszák előtt autokratikussá építik át az intézményrendszert. Putyin intézkedései magyar törvények szövegében köszönnek vissza. Az Unió országai közül elsőként gratulálunk Erdogannak hatalma kiterjesztéséhez. Kebelbarátunk lett a korrupt macedón miniszterelnök, aki szerint náluk is Soros szít „vandalizmust és anarchiát” az ő hazafias és derék kormányával szemben. A „megmondó emberként” használt Bayer bediktálja Mészáros médiájában a receptet: ha kizárnak az EP néppárti frakciójából, annál jobb, majd a vezetésünkkel alakítunk egy másikat a hasonszőrűekből. Újra három tenger mossa majd partjainkat, legalábbis az új frakcióét. Kezdhetjük hímezni a fb-on folyó vicces falvédő-tervezési verseny legjobb feliratát: „Erős Pista meg a bicska, még Brüsszelt is megállíccsa”. Hiszen a Brüsszel-ellenes plakátokon is ott a felemelt tenyér. Ami, ugyebár, viszket.
Az új helyzetben itthonra is új haditerv kell. Eddig elég volt a PR, az elfoglalt médiában a riogató, fenyegető, melldöngetős „erőspistás” hangnem, de most már kellhet a „bicska” is. Na nem úgy, hogy szerencsétlen rendőröket ráküldik a tömegre. Ez ellenszenvet kelthet némely tévelygőben. Jobb, ha buzdítólag összekacsintanak a viszkető tenyerűekkel, esetleg elhelyeznek pár provokátort a tömegben is, hadd legyen balhé. Magánkülönítményeket eddig is használtak (épp most úszták meg hivatalos segédlettel a Választási Irodánál megismert kopaszok), de nyíltan nem simogatták a fejüket. Most igen. Jönnek is ismét. Megint csak a Fradi környékéről hirdette meg valaki a szombati ellentüntetést a „retkes CEU-val”, az „EU-zászlós sereggel” szemben.
Ha balhé lenne, akkor a kormány végre „rendet” tehet. Úgyis viszket a tenyere. Az Országgyűlési Őrezred máris új fegyvereket, gránátvetőt, emberfogó hálót, mesterlövő puskákat kap. A drónok ellen, csakis.
Csak nehogy valakinek viszketni kezdjen a gránátvetője.
