Hatalmas üdvrivalgással fogadták az eredményt mind Macron En marche mozgalmánál, mind Marine Le Pen főhadiszállásán, bár a Nemzeti Front hívei az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai alapján ennél jobb eredményre számítottak. A voksolás délutánján a franciák többsége a belga RTBF televíziót leste, hiszen a szomszédos ország televízióját nem érinti a kampánycsend. A brüsszeli médium már délben Macron előnyét közölte, s ezt a trendet csak megerősítette az este hét órai újabb becslése során. A választás ugyan nyolc óráig tartott, de vidéken már 19 órakor lezárták az urnákat.
Macron versailles-i kampányközpontjában feltűnően sok volt a fiatal. S bár ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de arra utalhat, hogy azok, akik elégedetlenek a tradicionális politikai erőkkel, a szocialistákkal, valamint a Republikánusokkal, illetve nem tudnak azonosulni Marine Le Pen populista, Európa-ellenes eszméivel, Macronra adták a voksukat. Aggasztó azonban az is, hogy az euroszkeptikusok, azaz Le Pen és Mélenchon összesen mintegy 40 százalékot szerzett. Benoit Hamon, a szocialisták mindössze 6 százalékot szerzett jelöltje Macron támogatására szólított fel, mint mondta, le kell győzni a populistákat. Fillon tábora rendkívül csalódott volt, a Republikánusok kampánystábja elismerte, ennél sokkal jobb eredményre számítottak.
Az elnökválasztás második fordulójáig két hét van hátra, de valóságos csodára lesz szüksége Marine Le Pennek ahhoz, hogy legyőzze Macront. Egyes felmérések szerint akár az sem zárható ki, hogy az Európa-párti politikus kétharmados többséggel győzi le populista ellenfelét. Természetesen korai még a jövő vasárnapi esélyekről beszélni, de szinte kizárt, hogy ilyen hátrányt behozzon a Nemzeti Front (FN) elnöke. Ez akkor is lehetetlennek látszik, ha nem indul olyan összefogás országszerte a szélsőjobb ellen, mint 2002-ben, amikor általános meglepetésre Jean-Marie Le Pen került a voksolás második fordulójába. Bár Marine Le Pen sokáig vezette a közvélemény-kutatásokat, februárban Macron egyre közelebb került hozzá, majd megelőzte. Az utolsó, április felmérések szerint ugyanakkor mindkét jelölt népszerűsége csökkent.
Macronnak, ha elnökké választják, azért nem lesz könnyű dolga, mert nincs számottevő párt mögötte. Az általa irányított En marche jelentéktelen politikai erő, így kénytelen lesz majd folyamatos harcot vívni az egyelőre még szocialista többségű törvényhozással. A részvételi arány mintegy 78 százalékos volt, ami alacsonyabb a 2007-es és a 2012-es adatnál is.
Előzőleg Donald Tusk, az Európai Parlament elnöke azt közölte, bár nem akar beleszólni a francia elnökválasztásba, mint fogalmazott, Európa számára az lenne a legjobb, ha Emmanuel Macront vagy Francois Fillont választanák meg, mivel mindketten Unió-párti jelöltek. Reményét fejezte ki, hogy az elnökválasztás második fordulójában nem lesz semmilyen váratlan meglepetés. Mindezt a lengyelországi Sopotban jelentette ki. Hozzátette, Lengyelország érdekei szempontjából a legbiztonságosabb jelölt Macron.
Első ízben fordult elő az Ötödik Köztársaság történetében, hogy az elnökválasztást akkor rendezzék meg, amikor még szükségállapot van érvényben, amelyet a véres merényletek miatt rendeltek el, ráadásul csütörtökön is terrorakció célpontja volt a főváros, amikor egy férfi lelőtt egy rendőrt a főváros szívében, három másik személyt megsebesített. 50 ezer rendőr és 7000 katona ügyelt a voksolás biztonságos lebonyolítására.
Korábban írtuk: De Gaulle után jó ideig a konzervativizmus volt a hangadó Franciaországban, de Mitterrand-nal később a szocialisták is szóhoz jutottak, jóllehet ő igazán szocialista nem volt, ellenben sikerült elhitetnie ezt. Nem is rosszul, mert a még hétéves elnöki korszakot egyedül neki sikerült kétszer kitöltenie, Hollande azonban már az első fél évtized után bukott.
És vele együtt buktak a korábbi középpártok is. A jobboldali centrum azzal játszotta el az esélyeit, hogy az országosan igen népszerű Bordeaux-i polgármestert, Alain Juppé-t alantas aknamunkával, jelöltként, fantáziaszegénységével, és balul sikerült kampányával Fillon kiszorította az előválasztáson. Nem volt leleményesebb a Szocialista Párt se, amely Hamon személyében olyan politikus mellett állt ki, aki úgyszintén nem tudta lázba hozni a magukat mérsékelt baloldalinak valló szavazókat, az Hollande után úgyszintén valami eredetire áhítozókat. A magát Republikásoknak nevező párt – valójában Sarkozy alakulata – lassan elsüllyedt, csodának kellene történnie, hogy egyáltalán talpra álljon.
Ekkor, nem épp váratlanul, előbukkant a politikában viszonylag fiatal embernek számító Emmanuel Macron, s máris nevet szerzett magának. Amikor a francia gazdaság sántítani kezdett, jelentős munkanélküliség fenyegetett, s a vállalatok versenyképessége visszaesett. Égbekiáltó társadalmi és jövedelmi különbségek alakultak ki, és az európai fejlesztési tervek szunnyadtak, különösen Franciaországban. Hollande ki tudja milyen érzékkel, az egyik bank éléről tanácsadóként hívta őt magához. Aztán gazdasági miniszterévé nevezte ki, az ifjú politikus pedig vérszemet kapott: faképnél hagyta tárcáját, s merészen pártot alapított. „Előre” névvel, eleve azzal az álommal, hogy megkísérli a lehetetlent. Az éppen esedékes elnökválasztáson befuthat, és fölzárkózhat az Európai Unió vezető német hatalma mögé. Eleve tudta, nem csekélységre vállalkozik, mert a sorozatos válságok miatt a franciák tekintélyes része kacérkodni kezdett a szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal, a fölmérések az első forduló győztesének Marine Le Pent kiáltották ki. Tudták, az Élysée-palotába aligha juthat be, de alapos fölfordulást okozhat, hiszen kellően erős középpárt nincs, meg kell lelni a „csodafigurát". Macron merészen vállalkozott rá, és néhány hónap elteltével be is futott.