My Dear Multi!

Jellemző ennek a kormánynak a törvénygyárára, hogy a multiknak szánt büntetőcsomag parlamenti vitája előtt vették észre: a magyar élelmiszer-kereskedelmi láncok és a kis boltok is rosszul járnának vele. Igaz, az érdemi szakmai egyeztetés ezúttal is elmaradt. A lényeg, hogy Orbán Viktor visszakozott és valamelyik talpasának száján keresztül azt üzente népének, hogy erre egy multi lánc miatt kényszerült, amelyik a legnagyobb hazai foglalkoztató, és ő a magyar dolgozók érdekeit nézte. Pontosan erről az érzékenységéről ismert egyébként a miniszterelnök.

Szóval már megint egy multi tett keresztbe a keményen dolgozó kisembereknek. A politika és gazdaság iránt érdeklődő honpolgárnak persze feltűnhet, hogy Orbán Viktor multiellenes indulatai meglehetősen differenciáltak. Fő ellenségnek a kereskedelmi láncokat tekinti és lám, milyen furcsa, abban az ágazatban több baráti cég is igyekszik versenyre kelni - nem túl nagy sikerrel - a nemzetközi cégek magyarországi leányaival. Kaptak már a nyakukba extra adót, diszkriminatív élelmiszerlánc-felügyeleti díjat, vasárnapi boltzárat, négyzetméterhez kötött létszámemelést, és lehetne sorolni. Eddig a multiknak szánt csapások többnyire a kis boltokon csattantak, a láncok pedig továbbra sem tervezik, hogy távoznának.

De vannak kedvenc multik is. Ilyenek az autóipari óriások. Ők nem büntetőcsomagokat, hanem adófizetői milliárdokat kapnak. Az Audinak még egy Matolcsy György nevű gazdasági miniszter adott papíron tizenegy-két milliárd forintot, amiről kiderült, hogy valójában több mint 40 milliárd volt, magyarán a tárcavezető hazudott Brüsszelnek. A Mercedes is több mint 10 milliárdot kapott, az Apollo Tyres pedig legutóbb 12 milliárd forint közpénzzel lett gazdagabb, ami 8 évig fedezhetné az 500 dolgozó munkabérének költségeit. Persze ezek a cégek nem veszélyeztetik sem az Orbán família, sem a kormányfő baráti és üzleti köreinek érdekeit.

Tehát Orbán Viktor is egyfajta multikulturális politikát folytat. Bár talán pontosabb a kultúrharc kifejezés. Csatát talán nyerhet a miniszterelnök, de a háborút elveszíti.

A számlát pedig, mint mindig, az adófizetők állják majd.