Szamárpadban

A 89-ben kikiáltott harmadik Magyar Köztársaság, illetve az azt követő Orbán-rezsim színre lépése óta még egyszer sem fordult elő, hogy bárhol nyilvánosan tiltakozzanak egy államfői látogatás előtt-ellen.

Emlékszünk: Göncz Árpádot lehetett Árpi bácsinak hívni. Mádl Ferencet senkinek nem jutott volna eszébe leferizni, de méltósága azért volt. Elsőként Sólyom László tiszteletével és legitimitásával akadt gond, amit főképpen Áder János maga generált. Schmitt Pált jobb, ha hagyjuk. Most épp a másik aláíróművészről, a második ciklusú nemjánosról van szó.

Az államfő hagyományosan – általában – az első a népszerűségi listákon. Csokorral, integetéssel és nem petícióval szokás köszönteni.

Kedden Áder az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumba – az ország egyik legjobb iskolájába, a jövő értelmiségének fő bölcsőjébe - látogat(na), ahol rendhagyó órát tart(ana) a diákoknak.

Ott azonban a tanárok majd fele és a diákok harmada tiltakozó nyilatkozatot tett közzé. Ebben azt írják, hogy nem értenek egyet a lex-CEU-ként aposztrofált törvény elfogadásának módjával, tartalmával és szellemiségével.

A szövegben az áll: "Áder – azzal, hogy aláírta a lex CEU-t – olyan álláspontot képviselt, amely ellentétben áll iskolánk értékeivel, érdekeivel". A gimnazisták párbeszédet kezdeményeztek az ügyben az iskola vezetésével, hogy az illetékesek konzultáljanak velük a vizitről, amelyet elleneznek.

Franciaországban épp most négy elnökjelölt indult, kemény kampányban, szoros eredménnyel. Nálunk egyetlen eséllyel induló volt, savanyú arccal, ez a hazai valóság. De a miénk majd tart órát ott is, ahol a púpra sem kívánják.

Áder helyében én kihagynám a szégyent.

Nem fogja.