Mindeddig Európában is Justin Trudeau számított a „liberalizmus” arcának, a YouTube portálon különösen népszerű az a felvétel, amelyen közös sajtóértekezletet tart Donald Trumppal amerikai elnökkel, aki – az amerikai érdekek előtérbe helyezésével, protekcionista politikával, a mexikói határra tervezett falával - szöges ellentéte a kanadai miniszterelnöknek: kettejük között ég és föld a különbség.
Most Európának is lehet egy saját Trudeau-ja Emmanuel Macron személyében. A francia En Marche! mozgalom vezetője fiatal, energikus, jóképű politikus, aki az itthon szitokszónak számító befogadással, szolidaritással, a politikai korrektség eszmeiségével, az európai együttműködés elmélyítésével kampányolt. Ízig-vérig európai politikus, aki reményt adhat az új, megfiatalodott Európát óhajtók számára.
Jean-Claude Juncker, az EB elnöke: Macron az a jelölt, aki az európai értékeket képviseli és amelyek mentén a kampányát is vezette.
Második fordulós ellenfele, Marine Le Pen azonban még nem akarja feladni. De be kell látnia, hogy stratégiát kell váltani. A következő két hét folyamán kevésbé koncentrál az euróövezetből és az Unióból való kilépésre. A felmérések ugyanis azt mutatják, annál jobban fordultak el tőle a választók, minél egyértelműbben követelte az uniós tagság feladását. A „trumpi stratégiát" követheti majd, a fennálló politikai rendszert támadja kitartóan, s a társadalom kirekesztettjeinek – a munkanélküliek, a leszakadt rétegek – megsegítőjének állítja be magát. Ez a stratégiaváltás már a választást követő első beszédében körvonalazódott: „Elérkezett az ideje annak, hogy megszabadítsuk a francia népet az arrogáns elittől, amelyik mindent elő akar írni”. Szerinte a franciáknak meg kell ragadniuk „ezt a történelmi lehetőséget”. Hogy az ő szájából mindez mennyire hangzik hitelesen, más kérdés. Ő is a hagyományos „establishment” növendéke, nem külsősként csöppent a politikába, mint Trump, s azt sem állíthatja, hogy apja révén sose lett volna köze a politikához.
Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke: Marine Le Pen történelmi sikert aratott, a választás eredménye újabb előrelépés, s Európa hazafias tavaszának győzelmét jelentheti.
Le Pen vesztét éppen hiteltelensége okozza. Ugyan egy réteg vezérként tekint rá, de populista frázisait könnyű cáfolni. A menekültválság a kezére játszott, de azért sajátságos a határok lezárását követelni egy olyan társadalomban, ahol a lakosság jó néhány százaléka bevándorlók gyermeke, unokája. Az EU tagországainak többségében még működik hiteles média, s a törvényeket a kormányok nem saját érdekeik szerint alakítgatják. Ezekben az államokban nem nehéz pontról pontra bemutatni azt, hol ferdíti el a valóságot a szélsőjobb.
Azt, hogy Franciaországban más a politikai kultúra, az is bizonyítja: a mérsékelt jobboldali és a baloldali politikusok a voksolást követően egyöntetűen szólítottak fel Macron támogatására. Nemcsak Bernard Cazeneuve szocialista miniszterelnök és pártja, hanem a Republikánus Francois Fillon is úgy vélte, a szélsőjobb csak károkat okozhat az országnak, ezért a második fordulóban a szociálliberális Macronnak nincs alternatívája.
Az első öt helyezett eredménye (százalékban)
Emmanuel Macron 23,86
Marine Le Pen Pen 21,43
Francois Fillon 19,94
Jean-Luc Mélenchon 19,62
Benoit Hamon 6,35
Esélyek a második forduló előtt (százalékban)
Macron Le Pen
Opinionway 61 39
Ipsos 62 38
Harris 64 36
Így Macron egy új Európa vezető személyiségévé válhat, Angela Merkellel kiváló tandemet alkothatnak. Az illiberalizmus képviselőire pedig megsemmisítő vereséget mérhetnek. Mindez sötét jövőképet fest a magyar kormány számára , amely – ha folytatja jelenlegi Brüsszel-ellenes politikáját – hamarosan Európa második vonalában találhatja magát. A tavalyi brit népszavazás eredménye, valamint Donald Trump győzelme éppen nem az orbáni illiberális ideológia térhódítását eredményezte az EU-ban, hanem az európai eszmeiség erősödését. Ausztriában tavaly decemberben az elnökválasztás megismételt második fordulójában nem a jobboldali radikális Norber Hofer nyert, hanem környezetvédő kihívója, Alexander Van der Bellen, a márciusi holland választáson messze várakozások alatt szerepelt Geert Wilders jobboldali radikális Szabadságpártja, Németországban Martin Schulznak köszönhetően megerősödtek a szociáldemokraták, s egyre nagyobb az egyértelműen Európa-párti nagykoalíció folytatásának az esélye.
Úgy tűnik, Európa szembefordult a populizmussal, amelynek a veszélye azért nem múlt el. Ahhoz, hogy sikeres legyen a szélsőségesek visszaszorítása, konkrét programokra lenne szükség, amelyek a leszakadt rétegek felzárkóztatását szolgálják, s reményt adnak azoknak, akik úgy érzik, elfelejtkezett róluk az állam.