francia elnökválasztás;Le Pen;Macron;

- Macron Európa reménysége

Európa új arca lehet Emmanuel Macron, francia szociálliberális politikus, ha francia elnökké választják, s legyőzi Marine Le Pent a május 7-i második fordulóban. Angela Merkellel hadat üzenhet az illiberális demokráciáknak.

Mindeddig Európában is Justin Trudeau számított a „liberalizmus” arcának, a YouTube portálon különösen népszerű az a felvétel, amelyen közös sajtóértekezletet tart Donald Trumppal amerikai elnökkel, aki – az amerikai érdekek előtérbe helyezésével, protekcionista politikával, a mexikói határra tervezett falával - szöges ellentéte a kanadai miniszterelnöknek: kettejük között ég és föld a különbség.

Most Európának is lehet egy saját Trudeau-ja Emmanuel Macron személyében. A francia En Marche! mozgalom vezetője fiatal, energikus, jóképű politikus, aki az itthon szitokszónak számító befogadással, szolidaritással, a politikai korrektség eszmeiségével, az európai együttműködés elmélyítésével kampányolt. Ízig-vérig európai politikus, aki reményt adhat az új, megfiatalodott Európát óhajtók számára.

Jean-Claude Juncker, az EB elnöke

Jean-Claude Juncker, az EB elnöke: Macron az a jelölt, aki az európai értékeket képviseli és amelyek mentén a kampányát is vezette.

Második fordulós ellenfele, Marine Le Pen azonban még nem akarja feladni. De be kell látnia, hogy stratégiát kell váltani. A következő két hét folyamán kevésbé koncentrál az euróövezetből és az Unióból való kilépésre. A felmérések ugyanis azt mutatják, annál jobban fordultak el tőle a választók, minél egyértelműbben követelte az uniós tagság feladását. A „trumpi stratégiát" követheti majd, a fennálló politikai rendszert támadja kitartóan, s a társadalom kirekesztettjeinek – a munkanélküliek, a leszakadt rétegek – megsegítőjének állítja be magát. Ez a stratégiaváltás már a választást követő első beszédében körvonalazódott: „Elérkezett az ideje annak, hogy megszabadítsuk a francia népet az arrogáns elittől, amelyik mindent elő akar írni”. Szerinte a franciáknak meg kell ragadniuk „ezt a történelmi lehetőséget”. Hogy az ő szájából mindez mennyire hangzik hitelesen, más kérdés. Ő is a hagyományos „establishment” növendéke, nem külsősként csöppent a politikába, mint Trump, s azt sem állíthatja, hogy apja révén sose lett volna köze a politikához.

H

Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke: Marine Le Pen történelmi sikert aratott, a választás eredménye újabb előrelépés, s Európa hazafias tavaszának győzelmét jelentheti.

Le Pen vesztét éppen hiteltelensége okozza. Ugyan egy réteg vezérként tekint rá, de populista frázisait könnyű cáfolni. A menekültválság a kezére játszott, de azért sajátságos a határok lezárását követelni egy olyan társadalomban, ahol a lakosság jó néhány százaléka bevándorlók gyermeke, unokája. Az EU tagországainak többségében még működik hiteles média, s a törvényeket a kormányok nem saját érdekeik szerint alakítgatják. Ezekben az államokban nem nehéz pontról pontra bemutatni azt, hol ferdíti el a valóságot a szélsőjobb.

Azt, hogy Franciaországban más a politikai kultúra, az is bizonyítja: a mérsékelt jobboldali és a baloldali politikusok a voksolást követően egyöntetűen szólítottak fel Macron támogatására. Nemcsak Bernard Cazeneuve szocialista miniszterelnök és pártja, hanem a Republikánus Francois Fillon is úgy vélte, a szélsőjobb csak károkat okozhat az országnak, ezért a második fordulóban a szociálliberális Macronnak nincs alternatívája.

Eredmények és esélyek
Az első öt helyezett eredménye (százalékban)
Emmanuel Macron 23,86
Marine Le Pen Pen 21,43
Francois Fillon 19,94
Jean-Luc Mélenchon 19,62
Benoit Hamon 6,35
Esélyek a második forduló előtt (százalékban)
Macron Le Pen
Opinionway 61 39
Ipsos 62 38
Harris 64 36

Így Macron egy új Európa vezető személyiségévé válhat, Angela Merkellel kiváló tandemet alkothatnak. Az illiberalizmus képviselőire pedig megsemmisítő vereséget mérhetnek. Mindez sötét jövőképet fest a magyar kormány számára , amely – ha folytatja jelenlegi Brüsszel-ellenes politikáját – hamarosan Európa második vonalában találhatja magát. A tavalyi brit népszavazás eredménye, valamint Donald Trump győzelme éppen nem az orbáni illiberális ideológia térhódítását eredményezte az EU-ban, hanem az európai eszmeiség erősödését. Ausztriában tavaly decemberben az elnökválasztás megismételt második fordulójában nem a jobboldali radikális Norber Hofer nyert, hanem környezetvédő kihívója, Alexander Van der Bellen, a márciusi holland választáson messze várakozások alatt szerepelt Geert Wilders jobboldali radikális Szabadságpártja, Németországban Martin Schulznak köszönhetően megerősödtek a szociáldemokraták, s egyre nagyobb az egyértelműen Európa-párti nagykoalíció folytatásának az esélye.

Úgy tűnik, Európa szembefordult a populizmussal, amelynek a veszélye azért nem múlt el. Ahhoz, hogy sikeres legyen a szélsőségesek visszaszorítása, konkrét programokra lenne szükség, amelyek a leszakadt rétegek felzárkóztatását szolgálják, s reményt adnak azoknak, akik úgy érzik, elfelejtkezett róluk az állam.

A vártnál is nagyobb győzelem
- Tekinthető-e fordulatnak Macron első fordulós győzelme?
- Még nagyobb arányú is annál, mint az előre várható volt. A Le Figaro konzervatív lap például a végsőkig kiállt Fillon mellett, mondván: mégis ő a Republikánusok jelöltje, szemben a baloldalhoz közeli Macronnal. Tegnap ugyanennek a lapnak a teljes első oldalát kitöltő főcíme az volt: „kiütéses győzelem”. Alexis Brézet főszerkesztő vezércikke szerint „a jobboldal kezéből nem csak kicsúszott az esély, teljesen megsemmisült”.
- Kulcskérdés, hogy a júniusi törvényhozási választásokon Macron ma alig létező pártjának is sikerül-e győznie, mert ha nem, államfőként elszigetelt maradhat.
- Sok jel utal arra, hogy ez nem lesz könnyű Macron számára. A politikában fiatalnak számít, nem túl nagy a választási tapasztalata, részleteiben még a programja se ismert. Mégis épp a Figaro írta meg, hogy e tekintetben is elképelhető az új lendület. A következő napokban sokan kopogtatnak majd pártja, az En marche! (Előre!) kapuján.
- A most kezdődő uniós hét kényesnek ígérkezik Orbán Viktor számára. A ma általa fémjelezett V4-nek mi lehet a jövője?
- Köztudott, hogy az EU kilátásairól Macron és Merkel hasonlóan vélekednek: mindketten keményen Európa-pártiak. Diadala után Macron egyértelműen kijelentette, Merkellel közösen az első sorban küzd majd a közösségi Európáért a nacionalistákkal szemben. Ezért már most tényként fogadhatjuk el, hogy hosszú távon nem túl rózsásak a V4-ek kilátásai. 

Várkonyi Tibor, újságíró, francia szakértő
Az idén 93 éves külpolitikai újságíró korábban a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap, munkatársa volt, tíz éve a Népszavának dolgozik. Volt párizsi tudósító, 1990-92 között pedig a magyar nagykövetség tanácsosa a francia fővárosban. Több francia állami kitüntetés birtokosa, 2000-ben Franciaország magyarországi nagykövetétől vehette át az egyik legrangosabb francia díjat, a Francia Nemzeti Érdemrend tiszti fokozatát.



A címben idézett kérdés a Reflektor által készített riport végén hangzott el, és a szocialista politikus, az MSZP volt elnöke egy kategorikus "nem"-el válaszolt, ahogy arra az érdeklődésre is, hogy "2010 és 2014 után 2018-ban is vezetné-e az MSZP listáját a választásokon."