francia elnökválasztás;Le Pen;Macron;

2017-04-25 07:30:00

Macron Európa reménysége

Európa új arca lehet Emmanuel Macron, francia szociálliberális politikus, ha francia elnökké választják, s legyőzi Marine Le Pent a május 7-i második fordulóban. Angela Merkellel hadat üzenhet az illiberális demokráciáknak.

Mindeddig Európában is Justin Trudeau számított a „liberalizmus” arcának, a YouTube portálon különösen népszerű az a felvétel, amelyen közös sajtóértekezletet tart Donald Trumppal amerikai elnökkel, aki – az amerikai érdekek előtérbe helyezésével, protekcionista politikával, a mexikói határra tervezett falával - szöges ellentéte a kanadai miniszterelnöknek: kettejük között ég és föld a különbség.

Most Európának is lehet egy saját Trudeau-ja Emmanuel Macron személyében. A francia En Marche! mozgalom vezetője fiatal, energikus, jóképű politikus, aki az itthon szitokszónak számító befogadással, szolidaritással, a politikai korrektség eszmeiségével, az európai együttműködés elmélyítésével kampányolt. Ízig-vérig európai politikus, aki reményt adhat az új, megfiatalodott Európát óhajtók számára.

Jean-Claude Juncker, az EB elnöke: Macron az a jelölt, aki az európai értékeket képviseli és amelyek mentén a kampányát is vezette.

Második fordulós ellenfele, Marine Le Pen azonban még nem akarja feladni. De be kell látnia, hogy stratégiát kell váltani. A következő két hét folyamán kevésbé koncentrál az euróövezetből és az Unióból való kilépésre. A felmérések ugyanis azt mutatják, annál jobban fordultak el tőle a választók, minél egyértelműbben követelte az uniós tagság feladását. A „trumpi stratégiát" követheti majd, a fennálló politikai rendszert támadja kitartóan, s a társadalom kirekesztettjeinek – a munkanélküliek, a leszakadt rétegek – megsegítőjének állítja be magát. Ez a stratégiaváltás már a választást követő első beszédében körvonalazódott: „Elérkezett az ideje annak, hogy megszabadítsuk a francia népet az arrogáns elittől, amelyik mindent elő akar írni”. Szerinte a franciáknak meg kell ragadniuk „ezt a történelmi lehetőséget”. Hogy az ő szájából mindez mennyire hangzik hitelesen, más kérdés. Ő is a hagyományos „establishment” növendéke, nem külsősként csöppent a politikába, mint Trump, s azt sem állíthatja, hogy apja révén sose lett volna köze a politikához.

Heinz-Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke: Marine Le Pen történelmi sikert aratott, a választás eredménye újabb előrelépés, s Európa hazafias tavaszának győzelmét jelentheti.

Le Pen vesztét éppen hiteltelensége okozza. Ugyan egy réteg vezérként tekint rá, de populista frázisait könnyű cáfolni. A menekültválság a kezére játszott, de azért sajátságos a határok lezárását követelni egy olyan társadalomban, ahol a lakosság jó néhány százaléka bevándorlók gyermeke, unokája. Az EU tagországainak többségében még működik hiteles média, s a törvényeket a kormányok nem saját érdekeik szerint alakítgatják. Ezekben az államokban nem nehéz pontról pontra bemutatni azt, hol ferdíti el a valóságot a szélsőjobb.

Azt, hogy Franciaországban más a politikai kultúra, az is bizonyítja: a mérsékelt jobboldali és a baloldali politikusok a voksolást követően egyöntetűen szólítottak fel Macron támogatására. Nemcsak Bernard Cazeneuve szocialista miniszterelnök és pártja, hanem a Republikánus Francois Fillon is úgy vélte, a szélsőjobb csak károkat okozhat az országnak, ezért a második fordulóban a szociálliberális Macronnak nincs alternatívája.

Így Macron egy új Európa vezető személyiségévé válhat, Angela Merkellel kiváló tandemet alkothatnak. Az illiberalizmus képviselőire pedig megsemmisítő vereséget mérhetnek. Mindez sötét jövőképet fest a magyar kormány számára , amely – ha folytatja jelenlegi Brüsszel-ellenes politikáját – hamarosan Európa második vonalában találhatja magát. A tavalyi brit népszavazás eredménye, valamint Donald Trump győzelme éppen nem az orbáni illiberális ideológia térhódítását eredményezte az EU-ban, hanem az európai eszmeiség erősödését. Ausztriában tavaly decemberben az elnökválasztás megismételt második fordulójában nem a jobboldali radikális Norber Hofer nyert, hanem környezetvédő kihívója, Alexander Van der Bellen, a márciusi holland választáson messze várakozások alatt szerepelt Geert Wilders jobboldali radikális Szabadságpártja, Németországban Martin Schulznak köszönhetően megerősödtek a szociáldemokraták, s egyre nagyobb az egyértelműen Európa-párti nagykoalíció folytatásának az esélye.

Úgy tűnik, Európa szembefordult a populizmussal, amelynek a veszélye azért nem múlt el. Ahhoz, hogy sikeres legyen a szélsőségesek visszaszorítása, konkrét programokra lenne szükség, amelyek a leszakadt rétegek felzárkóztatását szolgálják, s reményt adnak azoknak, akik úgy érzik, elfelejtkezett róluk az állam.