Háttérhatalom

Rosszul teszi az orosz diplomácia, ha hagyja, hogy Orbán Viktor bevonja a belpolitikai játszmáiba. Egyrészt nála aligha lehet szó őszinte rokonszenvről, elvégre ő volt az is, aki tíz éve a Déli áramlat gázvezeték kapcsán durván megtámadta az akkori kormányfőt és vele Moszkvát. Túl gyorsan váltogatja nézeteit, nincs rá semmi garancia, hogy ha pillanatnyi érdeke úgy kívánja, nem fordul újra szembe Oroszországgal. Másrészt a népszerűsége is hanyatlásnak indult, ami talán az 1956 óta különösen ismert, Bajza utcai villából is érzékelhető. Ha máshonnan nem, onnan, hogy a tüntetők már ott vannak az ablak alatt, és oroszul is üzennek. Számtalan példa bizonyítja, hogy a külső hatalmaknak nem célszerű összekötni szekerüket a lejtő lefelé induló rezsimekkel.

Vlagyimir Szergejev nagykövettel is megeshet, ami egyik elődjével, Igor Szavolszkijjal, akit Moszkva kénytelen volt visszahívni, miután nyilvános vitába keveredett az akkor éppen oroszellenes Orbánnal. Moszkvának amúgy sincs velünk sok szerencséje. Például Ferenc József is üzent hadat Oroszországnak, jóllehet 1849-ben a cár kozákjai tartották a hatalomban. Budapesti barátai közül a Kreml legfeljebb Kádárral járt jól, de az a kapcsolat sem élte túl a rendszert.

Pláne ellenjavallt, hogy orosz diplomaták magyar tüntetők bántalmazásáról szóló beszélgetésekbe bonyolódjanak. Bár, ha Bőnybe járkáltak a Magyar Nemzeti Arcvonallal gyakorlatozni, akkor ezen sem lehet meglepődni. Azon talán jobban, hogy Magomed Daszajev személyében akadt, aki hajlandó volt arcot adni a fenyegetésnek. A csecsenek harcias reputációja, plusz az orosz nagykövetség felé mutató szál nyilván alkalmas a megfélemlítésre - de az ellenérzéseket is erősíti. Pont most, amikor annyi szó esik mindenféle képzelt háttérhatalmakról, hirtelen felsejlik egy valós. Az ember azt gondolná, hogy az oroszoknak a baltiak és a lengyelek mellett nincs szükségük még egy érzelmileg is ellenük hangolt országra.

Újabb fordulatot visz a különben is eléggé bonyolult történetbe Gyurcsány Ferenc állítása, miszerint személyesen látott Orbán Viktor az oroszok általi zsarolhatóságát alátámasztó bizonyítékot. Kettejük személyes ellentéte sem feledtetheti, hogy nem a homokozólapáton összevesző óvodásokról, hanem két magyar miniszterelnökről, illetve végső soron a hazaárulással határos bűncselekmény gyanújáról van szó. Egyikükre, másikukra vagy mindkettejükre, de egy ilyen súlyos kijelentésnek következménnyel kellene járnia.

Mint ahogy annak is, ha a Kreml könyékig turkál a magyar belpolitikában. Jövőre itt állítólag választások lesznek. Ha az oroszok az amerikai kampány során látott módszerekkel akarnak beavatkozni, az, akárcsak 1849 vagy 1956, nemzedékekre mérgezheti meg a kétoldalú viszonyt.

Mindenkinek jobb lenne, ha a két ország megmaradna a korrekt gazdasági és kulturális, végül pedig egyszerűen emberi kapcsolatok mellett. Most még az orosz befolyás ellen tüntetők is Tarkovszkij, Dosztojevszkij, Bulgakov és Viszockij iránti szeretetüket hangoztatták. Nem kéne megvárni, hogy mindent elnyomjon az ütemes "Ruszkik, haza!"