Érdekes kísérlet lenne ötvözni a CNN-t egy korabeli párthíradóval: 21. századi látvány, forradalmi mondanivalóval. A kubai Canal Caribe alkotóinak pontosan ezt sikerült megalkotniuk a sok szempontból még mindig igen izolált szigetországban, ahol nagy csinnadrattával indították el az új hírcsatornát.
„Nagyon jó, hogy van ez az új csomag. Egy set-top boxot kellett hozzá megvásárolni 50 CUC-ért (1 CUC = 1 USD), és bejön rajta a két új csatorna, a Canal Caribe és egy zenecsatorna. Ezt az utóbbit különösen szeretem” – mesélte a Népszavának izgatottan egy havannai nyugdíjas. Az árát tekintve kifejezetten luxusnak számít az 50 dollárnak megfelelő összeg, hiszen a kommunista szigetországban 20 dollár között mozog az átlagfizetés. A külföldön élő rokonok által küldött pénzügyi segítségnek köszönhetően azonban rengetegen fizetnek elő az új szolgáltatásra, hiszen rendkívül szegényes a televíziós kínálat – alig féltucat csatorna van –, s a „forradalmi”, oktatási műsorok is a 80-as éveket idézik.
A Canal Caribe ehhez képest valóban a 21. századba nyújt bepillantást. A kubai állami hírportálon, a Cubadebate-n egy hosszú írásban méltatják az új hírcsatornát: HD-adás, modern stúdió, élő bejelentkezések, és mindenek előtt, fiatal műsorvezetők. A tartalom azonban a régi: hosszas riportok Vietnamról, Venezueláról, és a kubai forradalomról. „Nem fogunk meghátrálni attól, hogy kritizáljuk azt, ami nem működik az országban. Elemezzük és megvitatjuk a társadalmi problémákat, de mindig támogatva a forradalmat. Sosem azzal szemben” – nyilatkozta a BBC helyszíni tudósítójának Ovidio Cabrera, a csatorna igazgatója, aki a venezuelai székhelyű, baloldali latin-amerikai tv-csatorna, a Telesur alapításában is részt vett.
Cabrera szavai kétséget sem hagynak afelől, hogy kormánypárti csatornáról van szó, ám beleilleszkednek az új trendbe. Az utóbbi években – különösen az Egyesült Államokkal történt 2014-es diplomáciai enyhülés óta – egyre több a látszatkritikus hang. Kormánypárti bloggerek, újságírók, akik megengednek maguknak egy-egy óvatos kritikát, ám a rendszert, a forradalmat sosem kérdőjelezik meg. Ezzel azonban legfeljebb a nemzetközi közvéleményt lehet megtéveszteni, a kubaiakat nem. Az új csatornával is első sorban a fiatalokban akarják táplálni a forradalmi tüzet, ám ők objektív, független hírekre vágynak. Nem véletlen, hogy egyre népszerűbb az ún. Paquete, vagyis „Csomag". A feketepiacon pár dollárért árulják ezeket a hetente frissülő csomagokat, vagyis pen drive-okat, amelyekre külföldi portálok cikkeit, kormánykritikus híreit, youtube-videókat, és amerikai tv-műsorokat másolnak külföldön, és juttatják el a szigetországba. Ezzel aligha tudja felvenni a versenyt a rezsim.