Dühös arc - Pillantás a kilencedikről

Ez már a XXI. század, úgyhogy válsághelyzet esetén gyakorlatilag élőben követhetjük a gyerek matekóráját. Az egyik budapesti gimnáziumból mobilon érkező helyszíni közvetítés szerint a síknegyedek határáról volt szó, amikor a már nem éppen újonc tanár így érzékeltette a kérdés fontosságát: "idejönnek a migránsok, és elveszik a nyugdíjunkat, mert ugye ők nem dolgoznak, de mi egy nagy drótos kerítéssel elhatároljuk őket, hogy ne tudjanak belépni".

Remek, valóban emlékezetes példabeszéd, amely sajnos okoz némi nevelési nehézséget. Mivel csitítsuk a felháborodott gyereket, amikor magunk is úgy gondoljuk, hogy a matektanár túllépte a síknegyedek és a szakmai tisztesség határát? A családi forródrót egyik végéről az a tanács érkezik, hogy "vonulj ki!". A kölök szerencsére megfontoltabb, bár, ahogy ismerjük, biztosan pofákat vág. "A jóléti állam emberséges oldala, hogy mettől meddig határol" - jön a külföldre szakadt idősebb fivér megjegyzése. Neki könnyű, ahol ő él, ott jólétből és emberségből is több jut. (Nem, nem Moszkvában van...) A szülő ül a munkahelyén, és kínosan érzi magát: ilyen országot hagy a gyerekeire, már amelyik még itt van.

Pedig nem a szülő tehet róla, függetlenül attól, kire adta szavazatát 2010-ben vagy 2014-ben. Az országot csak azok tudják tönkretenni, akik a vezetésére vállalkoztak. A választó legfeljebb annyiban felelős, amennyiben hitt a hatalomért bármit megígérő politikusnak. Nem véletlen, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Zuglóban ezzel kampányolt: "Bármit megígérünk!" Nem ők az elsők, legfeljebb abban, hogy nyíltan vállalják.

Nyíltan beszél Szatmáry Kristóf képviselő is, aki a napokban szépen kivitelezett, újságszerű röplappal lepte meg választóit. A főcím: "Ha az iszlám csak a dühös arcát mutatja, jogos az alsórákosiak aggodalma". A fideszes politikus nem is próbálja titkolni, hogy félelmet igyekszik kelteni. A Magyar Iszlám Közösség által Zugló legészakibb, a körvasútra néző részén megvásárolt, vallási és közösségi célokat szolgáló ingatlan környékén lakókat riogatja azzal, ami Irakban vagy Szíriában történik. Nem érdekli a közösség nevében szereplő "magyar" jelző, hogy a hívők csaknem harminc éve élnek szervezett formában békés egyházi életet. Szatmáry, fittyet hányva az ezt tiltó törvényekre, vallási alapon hergeli választóit. Nyilván azért, hogy félelmükben jövőre majd megint rá szavazzanak. Az államtitkárnak van miről elterelnie a figyelmet: őt és az általa fémjelzett családi klánt nemrég zajos botránysorozat közepette penderítették ki a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetéséből. Előző pozíciójának nyilván köze volt ahhoz, hogy a 2014-es kampány idején a környék kis üzletei előtt díszelgett a portréja. Most ilyen lehetősége aligha lesz, előhúzta hát az iszlám kártyát.

Szatmáry, és ha már itt tartunk, az egész, migránsokkal riogató kormányzati kampány mélyen és tartósan mérgezi meg a magyar társadalmat. Már nem is csodálkozunk a tisztességben megőszült pedagóguson, akinek a síknegyedekről is a drótkerítés jut az eszébe. Magyarország a dühös arcát mutatja, jogos minden aggodalom.

Orbán igazsága

„A migránsok nem Magyarországra akarnak menni, hanem Magyarországon keresztül Ausztriába, Svédországba, Németországba” - ezt mondta a miniszterelnök pár napja az Európai Parlamentben. Nem Soros György vagy a sorosista szervezetek, nem Gyurcsánybajnai (él még vajon?), nem valamelyik kortárs megélhetési migránssimogató, hanem bevándorlásügyben az igazság letéteményese, Orbán Viktor fogalmazott így. Ritka eset, amikor kalapot emelünk előtte, de most meg kell tennünk: mi magunk is leírtuk már számtalanszor, ezt állítja az összes komolyan vehető migrációkutató, sőt az ellenzék józan többsége is – a bevándorlási krízis nem Magyarország problémája, mert senki nem akar hozzánk bevándorolni.

De tessék mondani: mivel is tetszettek tölteni az elmúlt két évünket kormányzás helyett? Mivégre szórták tele az országot és a sajtót az idegenellenességet felkorbácsoló hirdetésekkel? Miért költöttek el legalább harmincmilliárd forintot olyan félretájékoztató kampányokra, amelyek nyomán ma a lakosság az idegenek idejövetelét tekinti a legnagyobb veszélyforrásnak (miközben az ország lassan elnéptelenedik, az iskola és az egészségügy visszazuhant a XX. századba, a korrupció pedig olyan sűrű, hogy csak azért nem lehet nekitámasztani a biciklit, mert azt is azonnal ellopná valamelyik al-stróman)? Miért kellett az egész kormányoldali sajtót átállítani a rettegtetésre, mi volt ennek az egésznek az értelme, ha még a miniszterelnök szerint sem veszélyezteti egyetlen potenciális bevándorló sem Magyarországot?

Sajnos – vagy szerencsére – a dolog úgy áll, ahogy Orbán mondja: ahhoz, hogy valódi kockázatot jelentő bevándorlóink legyenek, olyan trükköket kellett kieszelnie a fideszes apparátusnak, mint a közkasszát százmilliárdos mértékben megcsapoló letelepedési kötvény, meg a moszkvai vízumshopping. Az már a mi saját tragédiánk, hogy amikor a miniszterelnököt véletlenül igazmondáson érik – akár az ország szerinte legfontosabb sorskérdése ügyében –, annak ugyanúgy nincs semmi következménye, mint amikor hazudik.

Hiteles politikusok

Európa több országában megindultak lefelé a lejtőn a tradicionális jobb- és baloldali pártok. Különösen a görög, a francia, a spanyol szocialistáknál, valamint az Osztrák Néppártnál és a Silvio Berlusconi által fémjelzett Forza Italiánál szembetűnő, mennyire kezdik elveszteni – vagy már el is vesztették - hitelüket a hazájuk belpolitikáját évtizedek óta meghatározó politikai erők. Athénban a szocialisták voltak hatalmon, amikor történelmének legkilátástalanabb helyzetébe sodródott az ország, Franciaországban Francois Hollande köztársasági elnök népszerűtlensége ragadt rá saját pártjára, a Forza Italiából Berlusconi botrányai miatt lett elegük a választóknak, Ausztriában pedig a az emberek ráuntak az ÖVP-re.

Emmanuel Macronnak a francia elnökválasztás első fordulójában aratott győzelme mellett több példa azt mutatja, nem az európaiság eszméje kopott meg, s nem is a hagyományos demokrácia eszményképétől fordulnak el a választók, hanem politikusaikból van elegük. Álszentnek tartják őket, pápábbnak a pápánál, ezért sokan úgy vélik: semmivel sem jobbak a populistáknál.

Azért nem lehet általánosítani. Angela Merkel népszerűségének tavalyi mélypontja után ismét a legnépszerűbb német politikusok egyike. Rendre képes megújulni, mert hiteles személyiség, aki egész politikai pályafutása során következetesen állt ki a kereszténydemokrata, illetve az európai értékek mellett. Nem jellemzőek rá a 180 fokos politikai fordulatok, mint némely európai politikustársára. Menekültpolitikáján ugyan némiképp szigorított, de senki sem tehet szemrehányást neki, hiszen hazája mintegy 2 millió migránst fogadott be, s Berlin példát mutatott szolidaritásból.

Az európai politikai palettán több olyan politikus tűnt fel, akik politikai szempontból makulátlan múlttal rendelkeznek. Ők bizonyítják azt, hogy a közös Európának igenis van jövője. Martin Schulz új lendületet adott a német szociáldemokratáknak. Míg januárban még 21-24 százalék voksolt volna az SPD-re, mára 30-33 százalékra nőtt a párt népszerűsége. Schulz sosem politizált hazájában, a németek azonban az Európai Parlament elnökeként hiteles személyiségnek ismerték meg. Emmanuel Macronról két éve még senki sem hallott odahaza, mára a francia elnökválasztás favoritja lett, ráadásul a semmiből hozott létre egy negyedmilliós politikai pártot. Christian Kern osztrák kancellár szintén újonc politikai szempontból: az állami vasúttársaságtól került a kancellári székbe, nem egészen egy éve. Ennyi idő alatt az SPÖ majdnem behozta a jobboldali radikális FPÖ-vel szembeni hátrányát. Hogy mennyit számít egy politikus fellépése, hitelessége azt az ifjú bécsi külügyminiszter, Sebastian Kurz megítélése is igazolja. Bár a konzervatív Osztrák Néppártra most csak 20-24 százalék voksolna, ha Kurz lenne a kancellárjelölt, az ÖVP akár megnyerhetné a választást.

Európában új politikusok tűnnek fel a politikai palettán. Nekünk persze nem kellenek új arcok, mi ragaszkodunk a jó bevált régiekhez, akik minden tekintetben autentikusak, megkérdőjelezhetetlenek és makulátlanok, s váteszként mutatják meg a jövőbe vezető utat.