„A migránsok nem Magyarországra akarnak menni, hanem Magyarországon keresztül Ausztriába, Svédországba, Németországba” - ezt mondta a miniszterelnök pár napja az Európai Parlamentben. Nem Soros György vagy a sorosista szervezetek, nem Gyurcsánybajnai (él még vajon?), nem valamelyik kortárs megélhetési migránssimogató, hanem bevándorlásügyben az igazság letéteményese, Orbán Viktor fogalmazott így. Ritka eset, amikor kalapot emelünk előtte, de most meg kell tennünk: mi magunk is leírtuk már számtalanszor, ezt állítja az összes komolyan vehető migrációkutató, sőt az ellenzék józan többsége is – a bevándorlási krízis nem Magyarország problémája, mert senki nem akar hozzánk bevándorolni.
De tessék mondani: mivel is tetszettek tölteni az elmúlt két évünket kormányzás helyett? Mivégre szórták tele az országot és a sajtót az idegenellenességet felkorbácsoló hirdetésekkel? Miért költöttek el legalább harmincmilliárd forintot olyan félretájékoztató kampányokra, amelyek nyomán ma a lakosság az idegenek idejövetelét tekinti a legnagyobb veszélyforrásnak (miközben az ország lassan elnéptelenedik, az iskola és az egészségügy visszazuhant a XX. századba, a korrupció pedig olyan sűrű, hogy csak azért nem lehet nekitámasztani a biciklit, mert azt is azonnal ellopná valamelyik al-stróman)? Miért kellett az egész kormányoldali sajtót átállítani a rettegtetésre, mi volt ennek az egésznek az értelme, ha még a miniszterelnök szerint sem veszélyezteti egyetlen potenciális bevándorló sem Magyarországot?
Sajnos – vagy szerencsére – a dolog úgy áll, ahogy Orbán mondja: ahhoz, hogy valódi kockázatot jelentő bevándorlóink legyenek, olyan trükköket kellett kieszelnie a fideszes apparátusnak, mint a közkasszát százmilliárdos mértékben megcsapoló letelepedési kötvény, meg a moszkvai vízumshopping. Az már a mi saját tragédiánk, hogy amikor a miniszterelnököt véletlenül igazmondáson érik – akár az ország szerinte legfontosabb sorskérdése ügyében –, annak ugyanúgy nincs semmi következménye, mint amikor hazudik.
