Reformátusok - Valódiak a papírok, de fiktív az ellátás

Még a rászorulók étkeztetésével is trükköznek – derül ki a református szociális szolgáltatókról szóló riportunk második részéből.

Előfordult, hogy a gondozók a szociális szolgálat fenntartójának, a református egyházközségnek végeztek mezőgazdasági munkát: kapálás, vetés, betakarítás. Ezekben az esetekben is vezették a gondozási naplójukat, munkát azonban ellátottaknál nem végeztek. Többször berendelték őket a templom és a parókia takarítására, ilyenkor szintén csak papíron folyt gondozási munka – idézzük Bíró Zsoltné egyik panaszbeadványát.

Pénteki számunkban írtunk arról, hogy egy szabolcsi szociális munkás, Bíró Zsoltné szerint a házi segítségnyújtással foglalkozó református szociális szolgálatoknál sorozatosak a szabálytalanságok, a jogsértő módon felhasznált összeg mértéke az elmúlt évek során bőven elérhette a milliárdos nagyságrendet. A Mándokon élő asszony – aki évekig dolgozott a református egyháznál –, sorozatban írja bejelentéseit a Magyar Államkincstárnak a konkrét visszaélésekről.

A Népszava rendelkezésére bocsátott bejelentései minden esetben konkrét településneveket (némelykor személyneveket is) tartalmaznak. Eddig csaknem húsz faluról és városról jegyezte fel, milyen szabálytalanságokat, visszaéléseket tapasztalt a házi segítségnyújtással foglalkozó református szociális szolgálatoknál. A jogsértések feltárásának ezzel nem ért a végére, még legalább ennyi ügy van a tarsolyában. Addig folytatja, amíg nem írja le valamennyit.

Az étkeztetésben fiktív ellátottak is voltak. Csak az adataik szerepeltek a rendszerben, ebédet nem kaptak. Helyettük mások részesültek étkezésben, akik egyébként nem voltak szociálisan rászorultak – olvasható egy másik településről. Megint egy másikról pedig ez: a működési engedély szerint a szociális szolgálat székhelye a parókia. Ennek rezsielszámolására arányosan van lehetőség, de a fenntartó az egyháztól is minden hónapban felvette a teljes rezsiköltséget.

Bíró Zsoltné – ahogyan arról előző számunkban beszámoltunk – akkor döntötte el, hogy lapunkhoz fordul, amikor feljegyzéseit kinyomtatott formában megtalálta a levélszekrényében. Valaki feltörte a számítógépét, és postázta számára a bizalmas dokumentumokat. Feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, a rendőrségi nyomozás még tart.

A visszaélésekről szóló beszámolóit a Magyar Államkincstárnak küldi el, ahol kérdésünkre azt ígérték, az „erőforrások átcsoportosításával” igyekeznek előre hozni a református szolgálatok vizsgálatát. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közlése szerint is az államkincstár az illetékes, a reformátusok nem reagáltak kérdéseinkre.

Újabb megállapítások következnek Bíró Zsoltné beadványaiból: az egyik városban a református szolgálat még számítógéppel sem rendelkezik, habár ez alapfeltétele a működésnek. Igaz, van nyomtató, laptop és vezetékes telefon is – de csak az esperesi hivatalban, a dolgozók nem használhatják. Máshol nagy értékű vásárlások történtek (egyebek mellett: mosógép), ezek azonban a leltárban nem szerepelnek, a lelkész saját használatában vannak.

Az elmúlt évek során etikátlanul vagy jogsértően elköltött állami pénzek nagyságrendje milliárdokra tehető – állítja Bíró Zsoltné. A legnagyobb tételt a helyettesítési naplókkal való trükközés teszi ki. Szinte mindegyik településre érvényes, hogy a helyettesítések nagy része (80 vagy 90 százaléka, esetenként teljes egésze) fiktív. A papírok megvannak, munkavégzés – amiért pedig felveszik a költségvetési támogatást – nem történt.

Az egyik faluban például „a helyettesítéseket ténylegesen nem végezték el, az ellátottak a helyettesítés időtartama alatt gondozva nem voltak. Természetesen ezt a gondozók előre megbeszélték az ellátottakkal, betanították őket, hogy igazolják a munkavégzésüket”. Egy másik településen van olyan gondozónő, aki szenvedélybetegsége miatt már délután képtelen a munkavégzésre, de a papírjai megvannak: maga az ellátott jár a gondozó lakására hetente aláírni a naplókat.

Bár nem a házi segítségnyújtáshoz kötődik, Bíró Zsoltné érdemesnek tartja megemlíteni: több református egyházközség pályázott ifjúsági tábor megrendezésére. Négy településről tud, amely végül nem tartotta meg, csak „lepapírozta” a tábort. A gyerekek helyett más írta alá a jelenléti ívet.

Kérdésünkre, mennyiben tud bizonyítékokkal szolgálni, Bíró Zsoltné kijelentette, hogy tisztában van a felelősségével. Azért is vállalta névvel és arccal a sajtószereplést, hogy nyomatékosítsa: állításai egytől egyig megfelelnek a valóságnak. „Mindenkit tudja, hogy az igazat mondom” – tette hozzá. Az államkincstárnak módja van helyszíni vizsgálatot végezni, meghallgatni az érintetteket. Ha ez megtörténik, akkor nincs kétsége afelől, hogy az ellenőrzés megerősíti mindazt, amit leírt bejelentéseiben. A szemtanúk olyan sokan vannak, hogy Bíró Zsoltné szerint képtelenség lesz elhallgatni az igazságot.

Baptista botrány

Az, amit Bíró Zsoltné a református szociális szolgáltatók kétes ügyleteiről mond, kísértetiesen emlékeztet a Baptista Szeretetszolgálatnál kitört botrányra. A kormányközeli Pesti Srácok 2015 nyarán adott hírt arról, hogy a baptisták házi segítségnyújtási hálózatát vizsgálva a Magyar Államkincstár több mint 3 milliárd forint felhasználását találta szabálytalannak, és befagyasztotta a finanszírozást.

Az államkincstár munkatársai nem elégedtek meg a papírok ellenőrzésével, hanem személyesen is felkeresték a házi gondozókat és az adminisztrált ellátottakat. Az elvégzett munka jelentős része fiktívnek bizonyult: nagyságrendileg 50 százalékos eltérés mutatkozott az ellátottak által igazolt munkavégzés és a dokumentált feladatellátás között. A vizsgálat talált olyan ellátottat, aki után a szeretetszolgálat úgy vette fel a normatívát, hogy az illető egyáltalán nem is találkozott a baptisták házi gondozóival.