Tiszteletbeli konzulok esete a fantomelnökkel

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:07
Kitüntetett figyelemben részesíti a kormány Zaid Naffát. FOTÓ: JORDÁN KONZULÁTUS
Jól működő hazai diplomáciai szakmai szervezetet tett tönkre a kormányfőhöz közel álló jordán diplomata.

A tiszteletbeli konzulok egyesülete azért szűnt meg, mert Zaid Naffa elnökké választása után a gyakorlatilag nem működött tovább, a tagok pedig egymás után kiléptek – mondták a külügyi tárcához közel álló forrásaink. A miniszterelnök kedvenc jordán diplomatája a testület működtetésével annyira sem foglalkozott, hogy a bíróság felszólításaira reagáljon. Így be se jegyezték a szervezet képviselőjének.

Mindez azt is jelenti, hogy lapunk értesülései szerint nem a külügyi tárca kezdeményezte a Tiszteletbeli Konzuli Testület Egyesület (TKTE) felszámolását, ahogy az a sajtóban múlt héten megjelent, hanem az ügyészség. A vádhatóság februárban indította el a szervezet megszüntetési eljárását a Fővárosi Törvényszéken. A bíróság április 13-án mondta ki az egyesület megszűnését, a döntés aznap jogerőre emelkedett.

A külügyminisztérium nem is kezdeményezhette volna az egyszerűsített törlési eljárást, az csak az ügyész keresetére indítható. A tárca illetéktelen lett volna, mivel nem volt az alapítók között, a civil szervezetet 2002. januárban Suha György, Gambia tiszteletbeli konzulja jegyeztette be. A testület fő feladatának a tiszteletbeli konzuli jogintézmény presztízsének megtartását, javítását tartotta. A 40 fős tagság érdek-képviseleti szervezetként is működött, és térítésmentes szolgáltatást biztosított a konzuloknak szakmai feladataikhoz. 2008-ban a magyar testület a Konzuli Világszövetség teljes jogú tagja lett, az európai szervezetnek pedig 2010-ben.

A TKTE 2014-ig aktívan működött, ekkor Suha megvált elnöki tisztétől. A külügyminisztériumban főtanácsadói megbízást kapott, 2015-től a tiszteletbeli konzuli tisztviselőkkel való kapcsolattartásért felelős miniszteri biztosa lett. Az egyesület 2014. májusban tartott taggyűlésén döntött az utódlásról: Zaid Naffát választották elnöküknek. Az 1984 óta Magyarországon élő jordán vállalkozónak, aki 2003-ban lett Jordánia tiszteletbeli konzulja, még Orbán Viktor is gratulált. A miniszterelnöki üdvözlet nem meglepő, hiszen ismerik egymást. Naffa a közelében lakik, idén februárban Lellepart néven alapított ingatlanforgalmazó cégének székhelye megegyezik az Orbán-család budapesti lakásának közelében lévő jordániai konzulátus Béla király úti címével. Orbán 2012-ben Naffa társaságában mondott megnyitó beszédet a Buddha Bárban. A Ferenciek terén, a Klotild-palotában kialakított ötcsillagos luxushotel tulajdonosa a Naffával kapcsolatban álló jordán üzletemberek tulajdonolta Mellow Mood csoport. Naffa eddig nem cáfolta, hogy közreműködött volna Ghaith Pharaon és Orbán Viktor összeismertetésében. Naffa a januárban elhunyt szaúdi milliárdos több cégének kézbesítési megbízottja volt, akadt, amelyikben igazgatósági tag. Orbán vejét, Tiborcz Istvánt is ismerősei között tudja, tárgyalásukról a Magyar Narancs közölt fotót. Kormányzati megbecsültségét mutatja, hogy a Pharaonnak magyar beutazási vízumot kilobbizó Naffa az első sorban kapott helyet a március 15-i állami ünnepségen. A szokásjogtól eltérve, egyedüli tiszteletbeli konzulként lehetett jelen a zászlófelvonáson a hivatásos diplomaták között.

Hogy nem volt nyerő döntés Naffára bízni a konzuli egyesület vezetését, rövidesen világossá vált a tagság számára. A megszűnéshez vezető hanyatlás Naffa elnöklése idején vette kezdetét, a szervezet működése ekkortól gyakorlatilag leállt. 2014 óta nem tartottak taggyűlést, se egyéb rendezvényt, honlapjukon legfrissebb hírük két évvel ezelőtti. Nyilvánosan elérhető beszámolóik hiányosak, nem tartalmazzák a közhasznúsági mellékleteket, a 2015-ös beszámolót el se küldték a bíróságra. A konzuli szervezet lényegében elsorvadt a 2014-es elnökváltás óta.

A tagok az elmúlt két évben egymás után jelentették be kilépésüket. A tiszteletbeli konzulok informális beszélgetésein a szervezet értelmetlensége és megszüntetése visszatérő téma lett – emlékezett a Népszavának az egyesület működését ismerő forrásunk. „Naffa csak az üzlettel foglalkozott, a szállodás barátaival, az egyesület nem érdekelte” ­– tette hozzá. A megszüntetést kimondó döntés tehát összhangban volt a tiszteletbeli konzulok szándékával, jegyezte meg forrásunk, aki cáfolta azt az értesülést, hogy a szervezet a kormányzati önkény áldozata lett. A Magyar Nemzet írt arról múlt héten, hogy azért volt sürgős a konzulok szervezetének felszámolása, mert a Fidesz ezt a területet is kinézte magának, saját kádereivel készül feltölteni a tiszteletbeli konzulátusokat.

A szervezet leépülését jelezte, hogy a Fővárosi Törvényszék 2015. március 20-án 16 pontban sorolta fel, mely hiányosságokat kell pótolnia az egyesületnek, ha változtatni akar alapszabályán, működésén. A kérelmet a 2014. májusi taggyűlést követően, augusztusban adták be a bíróságra. Mivel a szervezet nem reagált a felszólításra, a bíróság elutasította az egyesület változtatási kérelmét, hatályban hagyva a 2014. előtti alapszabályt. Ez azért lényeges, mert így Zaid Naffa elnöki kinevezését sem jegyezték be.

A Civil Szervezetek Országos Névjegyzékében az egyesület képviselőjeként továbbra is Suha György van feltüntetve. A bírósági nyilvántartás szerint jelenleg is a szervezet elnöke lenne, ha meg nem szűnt volna két hete. A szervezet működését szabályozó bírósági végzések között nem található olyan tartalmú, amely Naffát nevezte meg az egyesület képviselőjeként. Naffa tehát fantom elnökként vitte a nem működő szervezet ügyeit.

Kik azok a tiszteletbeli konzulok?
A tiszteletbeli konzul a nemzetközi kapcsolatok egyik szereplője, az estek többségében hazájában támogatja a "küldő állam" polgárait, vállalkozásait, továbbá kulturális, oktatási, tudományos, sport- és idegenforgalmi területeken kapcsolatokat épít a két ország között. Felkérésének alapja általában személyes tekintélye, befolyása, feddhetetlensége, de elvárás a megfelelő vagyon és kötődése a küldő államhoz. Tevékenységéért anyagi juttatásban nem részesül. Működésüket a Bécsben, 1963-ban elfogadott egyetemes konzuli egyezmény szabályozza.

Szerző

Leépül a hazai sajtószabadság - Már csak "részben szabad"

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:01

A Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House aktuális jelentése szerint is jelentősen romlott a sajtószabadság helyzete Magyarországon.
Zöldmezős újrakezdés

Murányi András, a Népszabadság utolsó főszerkesztője

- Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye?

Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indultam, gyakorlatilag már el is szerződtem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésével. Egy olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az építkezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszerkesztő-jelölt is van, én hírigazgatóként irányítom majd a tartalomkészítést.

- Mi lesz a profil?

Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kísérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érdemes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újságírás lehetőségeit biztosító szerkesztőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná.

- Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések?

- Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan egy szubjektív nézőpontú visszaemlékezés. Részben kordokumentumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára.

- Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a sajtóról, mindkettő fordulópontként, a magyar sajtószabadság szűkülésének példájaként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténelembe?

- Én is a nyilvánosság fontos intézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicsőséget szívesen kihagytam volna.

Szerző

Leépül a hazai sajtószabadság - Már csak "részben szabad"

Publikálás dátuma
2017.05.02. 07:01

A Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House aktuális jelentése szerint is jelentősen romlott a sajtószabadság helyzete Magyarországon.
Zöldmezős újrakezdés

Murányi András, a Népszabadság utolsó főszerkesztője

- Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye?

Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indultam, gyakorlatilag már el is szerződtem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésével. Egy olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az építkezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszerkesztő-jelölt is van, én hírigazgatóként irányítom majd a tartalomkészítést.

- Mi lesz a profil?

Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kísérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érdemes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újságírás lehetőségeit biztosító szerkesztőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná.

- Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések?

- Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan egy szubjektív nézőpontú visszaemlékezés. Részben kordokumentumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára.

- Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a sajtóról, mindkettő fordulópontként, a magyar sajtószabadság szűkülésének példájaként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténelembe?

- Én is a nyilvánosság fontos intézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicsőséget szívesen kihagytam volna.

Szerző