Kórházi kártérítéseken spórol a kormány

Központi ügyvédkommandóval segíti az állam a jövőben a kórházakat, hogy eredményesebben vegyék fel a harcot a betegek nevében perelő kollégáikkal.

Harcedzett ügyvédekkel erősítette jogász csapatát az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK), hogy kevesebb műhibapert veszítsenek a kórházak. Lapunk úgy tudja: az e feladatra válogatott szakemberek segítségét bármikor kérhetik a bajba került intézmények. A műhibaperekkel kapcsolatos új állami felügyeleti rendszer részeként a hivatal létrehozott egy adatbázist is, ide gyűjtik az ítéleteket, a szakértői véleményeket, s ezeket később az ügyvédeik számára is elérhetővé teszik. Az intézményvezetők segítséget kaphatnak például ahhoz is, hogy alkalomadtán mikor és milyen összegű egyezséget kössenek a perelő beteggel.

A kórházfenntartó az államosításkor megörökölt perekben is igyekezett bíróságon kívül megegyezni, s így több száz millióval mérsékelte a kárát - erről a Med. Et Jur. szakmai folyóiratban számolt be Kriveczky György, az ÁEEK főigazgatójának jogi tanácsadója. A szakembernek van tapasztalata a terepen, miután hosszú évekig a hódmezővásárhelyi kórház ügyvédjeként is dolgozott.

Becslések szerint évente körülbelül 300-500 műhibaper indul országszerte, ebből a 83 állami kórház ellen mintegy 150-180. Így náluk az elmúlt öt évben összesen 883 ilyen eljárás volt, egyenként átlagosan 10-15 millió forint kárigénnyel. Azaz a betegeknek csak az állami intézményekben elkövetett orvosi hibák miatt jelenleg összesen 8-13 milliárd forintnyi követelésük van. Ugyanakkor a kórházfenntartó saját adatai szerint ezeknek az igényeknek csak 15 százalékát ítélik meg jogerősen a bíróságok, noha a kórházaknak még ez is túl nagy kiadás. A felelősségbiztosítások csak néhány millió forintig vállalják át a büntetéseket, s miután az intézményeknek a műhibákra nincs külön kasszájuk, a pénzt a gyógyításra fordítható keretből fizetik.

Amikor a Népszava azt firtatta, hogy van-e következménye a hibát elkövető orvosra a jogerős ítéletnek, a kórházfenntartó csak annyit válaszolt, hogy az egyes intézmények kompetenciája, hogyan járnak el az érintett alkalmazottakkal szemben. Lapunknak viszont kórházigazgatók azt mondták: elvileg megtehetnék, hogy a kártérítés megfizetését a hibázókra hárítsák, de a gyakorlatban ritkán fordul elő, és akkor is csak maximum egy-két millió forintig. A megkérdezett ügyvédek tapasztalatai szerint a halállal végződő eseteknél 20-30 millió forintos, a súlyos, maradandó egészségkárosodással járó ügyekben 40-50 milliós kártérítés megítélése jellemző, de súlyos szakmai vétség esetén a százmillió feletti összegek sem ritkák.

Az állami kórházakban a legtöbb per a szülészek (23,9 százalék), a sebészek (20 százalék), a traumatológusok (17,9 százalék), valamint a belgyógyászok (8,1 százalék) ellen indul, a hiba "jóvátételért" fizetendő összegeknek is ez a sorrendje. A bíróságokhoz főként kórházi fertőzések, szülészet-nőgyógyászati vagy sebészeti beavatkozási hibák, diagnosztikai tévedés, illetve betegtájékoztatás elmaradása miatt fordulnak az emberek. A legtöbb panasz a közép-magyarországi régióból érkezik, ami érthető is, hiszen itt vannak a legnagyobb egészségügyi centrumok, országos intézetek, itt látják el a betegek közel 40 százalékát.

A betegek jobban bíznak a biztonságban, mint az ovosok

A Forbes által néhány napja közölt Szinapszis kutatás szerint az orvosoknak csupán a 21 százaléka gondolja, hogy a legutóbbi kórházi, klinikai ellátás során teljes biztonságban voltak a betegeik. Nem azért, mert ők maguk nem tettek volna meg mindent a betegek biztonságáért, hanem olyan állapotokat látnak maguk körül az állami egészségügyben, hogy sok esetben ezt nem érzik garantáltnak. A betegek ennél jobban bíztak a szolgáltatókban, mert ugyanerre a kérdésre pozitívabb választ adtak, körükben ugyanis sokkal magasabb azok aránya (55 százalék), akik teljes biztonságban érezték magukat az ellátásuk során.

Gyógyítás helyett tüneti kezelés

Az egészségügy szövete mindig felfeslik valahol. Például az állami tulajdonos most úgy látja, hogy a kórházainál túl pazarlóan kezelik a kárvallott betegek által indított pereket. A közellátó fogorvosokból pedig akkora a hiány, hogy már a letelepedésükért is extra jutalmat kell fizetni nekik. Távoli feszültségek? Csak látszólag. A gyökerük ugyanis közös.

A fogorvosoknál az állam évek óta csak kerülgeti a problémát: nem fizet annyit a közfinanszírozottak ellátásáért, mint amennyibe az anyaggal, munkával kerül a doktoroknak. Csoda, hogy nem kapkodnak a lehetőségért?

A kórházi pereket elemzőktől pedig tudjuk, hogy az ellátást érő, s olykor a bíróságig is eljutó panaszok jelentős része elkerülhető lett volna a jobb kommunikációval. Ha az intézmények nyitottabbak, több információt kap a beteg, tisztességesebben beszélnek vele és a hozzátartozóival, ha pontosan tudja, hogy mire van joga, lehetősége, s hogy mire képes az őt ellátó intézmény, orvos. Ez a transzparencia ma nem része az egészségügynek, s nem is látszik a törekvés a viszonyok kitisztítására. Amíg így marad, a beteg szenved, az állam pedig tüzet olt, tünetet kezel az ő adóforintjaiból. - D.É.