Autisták világa színpadon

Kifejezéstelen arcok szimbolizálják a fogyatékossággal élő embereket.

"A [hullu] olyan lányról szól, aki a saját képzeletében él, be van zárva ide – a mi munkánk művészként pedig éppen az, hogy ezt a belső világot, a saját képzeletünket nyilvánosan, kifelé is megosszuk. A képzelt világok közötti párhuzam nagyon érdekes számunkra" - nyilatkozta Johanna Ehlert, a francia Blick Theater tagja a kapcsoljbe.hu-nak, amikor a Trafóban ma és holnap látható újcirkuszi és a bohócmesterség eszközökkel, valamint bábokkal készült előadásról faggatták.

A 18 évvel ezelőtt alapított társulat tagjai korábban is az érzékenyítés és az ítéletmentesség megteremtését tűzték ki célul, született produkciójuk arról, hogy hogyan viselkedik az ember „véghelyzetben”, pl. háborús szituációban, körüljárták a gonoszságot, és többször dolgoztak fizikailag vagy mentálisan sérült emberekkel is.

Mostani előadásukra készülve mélyreható kutatást folytattak az autizmusról, Ehlert gyakran járt olyan iskolai osztályban, amelyben öt-hat autista kisgyerek járt együtt „normális” diákokkal. Igazán ekkor tudott először azonosulni az autisták szuperérzékenységével. Tanulmányaik eredményeit az illúziókeltő eszközök megválasztásában is felhasználták. A darabban felbukkanó bizarr, ember alakú, de mégis tárgyjellegű lények kifejezéstelen arca is erre reflektál. A Blick Theather tagjai az autizmussal élő emberek misztikus világlátását dolgozták fel a finnül a normalitástól való elmenekülést jelentő [hullu]-ban.

Az előtanulmányok és a produkció próbái során Johanna Ehlert arra is rájött, hogy a befogadás is kockázatos. Szerinte a cél „nem beletenni valakit egy olyan társadalomba, amiben talán nem érzi jól magát, inkább a társadalom kereteit kell kitágítani akkorára, hogy mindenki beleférhessen.”

Info: [hullu] Trafó Kortárs Művészetek Háza, május 5., 6. 20.00