Jelenleg egy kettős forradalom zajlik párhuzamban: az információs és kommunikációs technológia (ICT) óriási iramban ontja a digitális világ újdonságait, a modern biológia - ezen belül elsősorban molekuláris genetika és genomika - pedig hasonló tempóban bővíti alapismereteinket az élővilágról, ideértve magát az embert. Gordon Moore, az Intel egyik alapítójának a nevéhez fűződik az a megfigyelés, mely szerint az integrált áramkörök összetettsége 18 havonta megduplázódik (Moore törvény). Ray Kurzweil, a Google technológia igazgatója általánosította e trendet megállapítván, hogy az exponenciális fejlődés nem pusztán a számítógépekre igaz, hanem minden múlt- és jövőbeli technológiára, így a gyógyításban alkalmazottakra is. Mindebből az következik, hogy az idő haladtával egyre gyakoribbá válnak a technológiai áttörések. Az ICT és modern biológia eredményei integrálódnak a gyógyításban, ami a várakozások szerint, a közeljövőben egy többszörös paradigmaváltást idéz elő, melynek főbb jellemzői a következők: alapvetően megváltoznak az orvoslás módszerei és az orvos-beteg kapcsolat, a gyógyítás hatékonysága radikálisan javul, míg a költségek jelentős mértékben csökkennek.
Mutasd a génjeid, megmondom, ki vagy
Először is szögezzük le, hogy a modern gyógyítás a tudományon alapul, szemben az alternatív megközelítésekkel, amelyek a tudományt legfeljebb csak önfényezésre használják. Jelentős források szabadulnának fel, elsősorban a fogyasztói oldalon, ha meg tudnánk szabadulni e hatástalan terápiáktól. A várakozások szerint, az alapkutatás eredményei hamarosan a betegágynál hasznosulnak. E folyamat kezdeti lépései a szemünk előtt zajlanak, de nem tudjuk még biztosan, vajon a modern biológia valóban alapvetően átalakítja-e a gyógyítás hétköznapjait, vagy csak illúziókergetés folyik, mint ahogy egyesek állítják. Eddig két csalódottság hullám söpört végig az alaptudás gyakorlatba való ültethetőségét illetően. A géntechnológia megjelenésekor (70’-es évek) a kutatók úgy vélték, e módszerek gyógyításban való alkalmazása a küszöbön áll. Sajnos, e várakozások nem teljesültek. Az optimizmus második hulláma a Humán Genom Projekttel (’90-es évek) kapcsolatban keletkezett. A program vezetői elhitették a közvéleménnyel, hogy ha megismerjük a DNS-ünk bázissorrendjét, akkor ezzel egyetemben a betegségek természete is feltárul előttünk, sőt ezen információk birtokában képesek is leszünk meggyógyítani azokat. Nos, ez így nettó hazugság volt, különösen, hogy csupán egyetlen genom szerkezetének megállapítása volt a cél. Ma már egymillió genom programok folynak a DNS-ünkben lévő változatosság megismerését célozva, de a nyavalyáink nagy többségét alkotó ún. komplex betegségek (például az asztma, a szív-és érrendszeri betegségek, a depresszió, az Alzheimer-kór, a rák) genetikai természetét még ma is alig értjük. E betegségek jóval bonyolultabb nyomokkal rendelkeznek a DNS-ünkben, mint azt korábban gondoltuk. Kétség nincs afelől, hogy meg fogjuk ismerni és korrigálni is tudjuk majd e tényezőket, a kérdés csupán, hogy ez mikor fog bekövetkezni. Jelenleg az optimizmus harmadik nagy fellángolásának korát éljük, de most talán tényleg van okunk a derűlátásra. A DNS szekvenáló technológiák elképesztő ütemben fejlődnek: néhány éve még 3 milliárd dollárba és több mint 10 évbe került egy fél genom szerkezetének megállapítása, de ma már csak ezer dollárba és két órába kerül egy teljes genom. Hamarosan elérjük 100 dollár/genom költséghatárt, ami a genetikai diagnosztikában egy mérföldkövet jelent, hiszen populációs szintű genetikai szűréseket tudunk majd igen olcsón elvégezni. Genetikai profilt tudunk majd készíteni mindenkiről, ami alapján akár már születésünk előtt prognosztizálni lehet leendő egészségi kockázatainkat. Felnőttként egy csepp vér vagy nyál analízisével nyomon tudjuk követni, mi történik a testünkben. Technológiailag képesek leszünk megváltoztatni az összes sejtünk genetikai állományát akár a fogantatásunk előtt, vagy felnőttként génterápia, őssejtek, illetve a nanotechnológia alkalmazásával kezelni a betegségeinket. Szerveket tudunk majd nyomtatni, amiket szükség esetén beültethetünk a szervezetünkbe. Nézzük meg, mi fog változni az egészségügyben egy optimista forgatókönyv megvalósulása esetén.
Felismerni a bajt, mielőtt bekövetkezik
A jelen gyógyászat a reaktivitás filozófiáján alapul, ami annyit jelent, hogy a páciens akkor megy orvoshoz, amikor már megvan a baj, s az orvos feladata a betegség gyógyítása, vagy legalább a progressziójának lelassítása. A jövőben a gyógyászat proaktívvá válik, azaz a leendő páciensek egészségi állapotát folyamatosan vizsgáljuk, sőt a genetikai profilok ismeretében meg is jósoljuk a betegségeket, és ezen ismeretek birtokában megtesszük a szükséges orvosi és életmódbeli előintézkedéseket.
Személyre-szabott medicina
A jelenlegi orvoslás tömegszemléletű, azaz a pácienseket egy homogén populáció részeként kezeli, ezért a terápia sokaknál nem működik, vagy komoly mellékhatásokat okoz. A személyre-szabott gyógyászat két, időbelileg egymást követő szakaszból fog állni. Az első szakaszt a klasszikus kismolekulájú gyógyszerek testreszabása jellemzi majd. A jelenleginél sokkal több célponttal rendelkező hatóanyagok állnak majd rendelkezésre, és ezeket optimalizáljuk a dózis és a kombinációk tekintetében. A második fázis jellemzője az ún. szekvencia-specifikus gyógyszerek alkalmazása, mely az RNS-, a DNS-, a fehérje-, az antitest- és őssejt-alapú terápiákat foglalja magában. Míg az első szakaszban a betegeket alpopulációkra osztjuk, addig a második szakaszban már lehetőség lesz akár egyetlen személyre is szabni a terápiát. A jelenlegi engedélyezési eljárások miatt egyetlen hatóanyag előállítása kétmilliárd dollár körüli összegbe és 10-15 éves fejlesztési időbe kerül. Újfajta engedélyezési protokollok lesznek szükségesek, hiszen a személyre-szabás a jelen feltételek megmaradása mellett nem működhet.
Intelligens páciensek
Jelenleg a beteg az egészségügy passzív részvevője, nem érti pontosan, mi történik vele, s az egészségével sem törődik kellőképpen. A jövő közreműködő orvoslása informált részvételt feltételez. A páciens maga is keresni fogja betegégének okait, s a lehetséges terápiákat az akkorra már megbízható internetes oldalakon. Intelligenssé válik tehát a potenciális beteg, ami nem csupán a testi egészség szempontjából lenne üdvözlendő.
Telemedicina és e-páciensek
A betegek sok időt veszítenek a várólistákon való sorra kerüléssel, az orvoshoz való utazgatással és a kórtermekben való várakozással, ahol ráadásul el is kaphatnak valamilyen fertőzőbetegséget, egyébként is inkább az ágyban kellene pihenniük. A jövőben nem mindig lesz szükséges a személyes jelenlét, orvosunkkal okos eszközeinken keresztül is kommunikálhatunk.
Elektromos szenzorok a lakásban és a testben
A jövőben alapvetően átalakul a lakásunk rendeltetése. Az illemhely nem csupán szükségletünk kielégítésének eszköze lesz, hanem egy fontos diagnosztikai eszköz, amely az egészségünk állapotáról tájékoztat bennünket és közvetlenül az orvosunkat. A gyógyszerészünket nem kell majd megkérdeznünk, az információk birtokában magától tudja a dolgát. A fürdőszobai tükörben nem csak szépítkezünk, hanem látjuk majd a jövőnket, ha rálehelünk a láthatatlan szenzorokra. A konyhai eszközök tájékoztatnak az étel összetételéről, egészségességéről, a kalóriákról, és hogy mennyit kell majd pluszban kocognunk, ha a nem a legoptimálisabb menüt választjuk. A jövő az ember és a gépek fizikai együttélését hozza majd el. Eleinte csak a mozgásunk és az érzékszerveink javítása fogalmazódik meg célként, később a vérbe juttatott nanoszerkezetek és az agyszövetbe épített elektromos eszközök jellemzik majd a gépekkel való közös evolúciónkat. A transzhumanizmus korában kiterjednek fizikai és mentális képességeink, s tovább is élünk talán részben általuk.
Dr. Algoritmus
Ma még az orvosok elsősorban tanulmányaik és tapasztalataik alapján állapítják meg a baj természetét és írnak elő terápiát. A különféle statisztikák azt mutatják, hogy gyakran hibáznak, ami a beteg életébe is kerülhet. Elképesztő számadatokat olvashatunk néha erről. Az intuitív döntést fel fogja váltani a szoftverek általi diagnózis és terápiajavaslat, kiküszöbölvén ezáltal az emberi szubjektivitást. Egy számítógép ráadásul összegzi is a jelenleg felhalmozott tudást. A mesterséges intelligenciáról (MI) beszélünk. Az MI primitív formában már ma is létezik, például a Google keresőmotorjában, vagy az Apple Sirijében, de jelen van a gyógyításban is, a jövőben pedig a folyamatok karmesterévé válik. Ma a ’Big data’ (nagy adatok) korában élünk. Az adatokat összegezni és elemezni kell. Az IBM által kifejlesztett Watson nevű számítógéprendszer a világ összes hozzáférhető orvosi információját képes megszerezni, és ezek alapján intelligens döntéseket hozni. A Babylon nevű angol egészségügyi szolgáltató online konzultációra képes MI-t alkalmaz, amely a beszámolt tünetek és a páciens kórtörténetének ismeretében tanácsot ad a teendőket illetően, megspórolván a páciens és az orvos idejét, amit a személyes találkozó emésztene fel.
Sokan attól félnek, hogy az MI eleinte minket szolgál ugyan, de később öntudatra ébred, s átveszi a hatalmat tőlünk. Szemben az emberi aggyal, egy önfejlesztő intelligencia szinte korlátok nélküli. Kurzweil és követői azt állítják, hogy a számítógépek két évtized múlva elérik az emberi intelligencia szintjét - habár itt némi fogalmi tisztázás nem ártana (pl. memória és kalkulációs sebesség tekintetében már régen meghaladták azt) - és innentől a változás óriási sebességre kapcsol.
Költségek
Egy adott technológiát egyre olcsóbb előállítani ugyan, az új technológiák viszont szélesítik a vizsgálatok körét és mélyítik lehetőségeket, ezért drágábbak is. E két tendencia harcát egyelőre a nettó drágulás jellemzi, ahol a mérleg nyelvét az egyre szigorodó biztonsági előírások is a költségnövekedés irányába nyomják. A várakozások szerint megfordul majd a trend, s olcsóbb lesz majd minden. A megelőzésen alapuló orvoslás például egyértelműen költségtakarékosabb, mint a reaktív gyógyászat.
Trendek vetélkedése
Az egyes tendenciák hatással vannak egymásra, erősíthetik, de akár ki is olthatják egymást. Sajnos, intelligens páciensekre valószínűleg nem lesz szükség, mert a számítógépek leveszik a vállunkról a gondolkodás terhét. Lehet, hogy az öregedés kérdésének megoldása a betegségek legyőzésének stratégiája is lesz egyben, a hosszú vagy örök fiatalság maga lesz a gyógyír. Végül, egy elszabadult MI mindent felülírhat. Lehetséges, hogy az Univerzum történelemkönyve a biológiai evolúciót és annak termékét, az emberi elmét csak egy szükségszerű, röpke átmenetként említi majd az élettelen anyag szuperintelligenciává válásának folyamatában. Nem tudjuk, mi lesz a helyzet, talán kontroll alatt tudjuk tartani a folyamatokat, vagy az is lehetséges, hogy az ’ember’ fogalmának újradefiniálása segít majd túlélnünk.
Végszó
A fejlődési ütem exponenciális jellege azt üzeni, hogy a jövőt nem szabad a jelen szemüvegén keresztül szemlélni, mert rövid időn belül kiszámíthatatlan változások következhetnek be. Mindazonáltal, a jelen helyzetet a tudományellenesség és ennek folyományaként az alternatív orvoslás térnyerése jellemzi. A jövőt nagymértékben a politikai helyzet alakulása határozza majd meg. Ha az ostobaság lesz az úr, az a progresszió végét jelentheti, hiszen a tudományos kutatáshoz és az eredmények alkalmazásához pénz és engedélyek szükségesek. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása nem valószínű, el fogunk majd érni egy olyan fejlettségi szintet, ahonnan már nincs visszaút. Jelenleg az emberiség töredéke érti a körülöttünk zajló dolgok lényegét. Végérvényesen kettészakad vajon társadalom értőkre és nem értőkre, vagy egy új típusú oktatási rendszer kiegyenlíti a jelenlegi különbségeket? - ez lesz majd a kérdések kérdése.
