Mintha egy alternatív valóságban lettek volna a 2007-2013-as fejlesztési ciklus gazdaságpolitikai mérlege címmel, pénteken megtartott konferencia előadói, s tudomást sem vettek arról a dokumentumról, amelyet a KPMG és a GKI Gazdaságkutató e témában készített éppen a rendezvényt szervező Miniszterelnökség számára. Ebben ugyanis a két szervezet távolról sem von pozitív mérleget az időszak uniós forrásainak felhasználását érintő kérdésekben. Vitályos Eszter, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára, és Rákossy Balázs, a nemzetgazdasági tárca európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára viszont egy több mint rózsaszín képet festet le az előző uniós költségvetési ciklus magyarországi eredményeiről, amelyek különösen a 2010-es kormányváltás után váltak igazán széppé.
Ebbe a hangulatjelentésbe – talán udvariasságból, talán mert speciális területekre koncentráltak előadásukban –, Michel Servoz, az Európai Bizottság (EB) foglalkoztatásért felelős főigazgatója és Normund Popens, az EB regionális és várospolitikai főigazgatóságának helyettes vezetője sem csúfított bele nagyon. Utóbbi viszont egy igen csípős megjegyzést azért megejtett előadása végén. Ahogy fogalmazott: lettországi származásával, vagyis a szovjet érához való tartozás tapasztalatával a háta mögött néha nehéz megértenie mi is folyik Magyarországon. Úgy vélekedett a Lettországnak szárnyakat adtak a közösségi pénzek. Ez látszik nálunk is, ám ha az uniós forrásokról beszélünk, akkor ezzel együtt az unió alapértékeiről is beszélni kell. Ebbe a körbe pedig beletartozik a demokrácia, az átláthatóság, az emberi jogok tiszteletben tartása.
Kétségtelen a kormányzati oldalról tett állításokat nehéz lenne megkérdőjelezni, hiszen a források lehívását valóban sikerült rendbe tenni. Ezek a pénzek pedig érdemben segítettek a válságból való kilábalásban, s azt, hogy sikerült egyenesbe hozni a fiskális folyamatokat. Az államháztartás jó helyzetben van, de csökken az államadósság is – sorolta Rákossy Balázs -, s nagyban emelkedett a foglalkoztatás is.
Vitályos Eszter azt is hangsúlyozta, hogy a pénzek felhasználásért felelős rendszer reformját megelőzően volt olyan hét, hogy csupán 5,5 milliárd forintot tudtak kifizetni, ám az átalakítások után akadt olyan, amikor ez 200 milliárd forint fölé katapultált. Nem lehet azzal a kijelentéssel sem vitatkozni, hogy példátlan mennyiségű forrás állt rendelkezésre. Az időszak végére pedig sikerült elérni, hogy ez lényegében el is legyen költve, hiszen a rendelkezésünkre álló pénzt lényegében fel is használtuk. Magyarország az összes, azaz a 15 Operatív Program záró pénzügyi jelentését határidőre elküldte az Európai Bizottságnak és 106 százalékos teljesítéssel zártuk a ciklust – jegyezte meg Vitályos Eszter. Ez egyébként azt jelenti, hogy 520 milliárddal túlvállaltuk magunkat, amit végül is a honi költségvetésből kell teljesíteni.
A KPMG-GKI kutatás azonban ennél jóval mélyebbre megy. Arra rámutat ugyan, hogy Magyarország az Európai Unióban az elsők között tudta teljes mértékben lekötni a rendelkezésre álló forráskeretet. A kedvezményezettek részére kifizetett mintegy 14 ezer milliárd forint jelentős gazdasági és társadalmi hatásokkal járt Magyarországon: növekedett a GDP, a fogyasztás, a beruházás és a foglalkoztatás, valamint javult az ország külső és belső stabilitása. Itt azonban szinte fenyegetően lesújtóvá válik az összefoglalás. Az európai uniós források nélkül azonban – állítják -, a vizsgált időszakban a magyar GDP csökkent volna, s Magyarország nem került volna ki a túlzottdeficit-eljárás alól sem. Ugyanakkor Magyarország versenyképessége a vizsgált időszakban romlott, a nemzetközi összehasonlításban magas egy főre jutó forrásallokáció ellenére nem sikerült lépést tartani a régió országaival.
Az összefoglaló nem túl örömteli második feléről Zupkó Gáboron, az Európai Bizottság Magyarországi képviseletének vezetőjén kívül senki sem vett tudomást. Ezzel kapcsolatban ő legalább kifejtette: a versenyképességen javítani kell, mert e nélkül nem válnak valóra a felzárkózással kapcsolatos álmaink. Úgy vélte, hogy ez a folyamat úgy sikerülhet a leghatékonyabban, ha az uniós forrásokból minél nagyobb arányt a gazdaságfejlesztésre fordítunk. Éppen ezért szerinte a Strukrturális és Beruházási Alapok forrásait is érdemes a lehető legjobban összehangolni az Európai Beruházási Tervvel. Utóbbi keretben lévő pénzeket ugyanis azok a kis- és középvállakozók kapják, amelyeket a bankok nem finanszíroznak magas kockázatra hivatkozva.
Aligha véletlen, hogy Zupkó éppen a versenyképességet említette mint „álomgyilkos” elem. A KPMG-GKI anyaga ugyanis éppen arra mutat rá, hogy ezt az uniós források segítségével elsősorban az állami hatékonyság növelésén, a humán tőke javításán, az infrastruktúra fejlesztésén, valamint a kutatás-fejlesztés ösztönzésén keresztül lehet elérni. A kialakult helyzetben csak az a szomorú, hogy szakmai körök általános véleménye szerint éppen ezek azok a területek, amelyre a jelenlegi kabinet nem igazán fordít figyelmet - és pénzt.
A konferencián több előadó is említette, hogy gazdaságfejlesztési célokra a jelenlegi uniós ciklusban a rendelkezésre álló központi forrásaink 60 százalékát fordítjuk. A portfolio.hu napokban közölt cikke viszont arra mutat rá, hogy ha szigorúan vesszük kiírások céljait, akkor a március végéig megjelent összes pályázatnak csupán a 46,5 százaléka megy közvetlen gazdaságfejlesztésre. Korábban a Népszavának nyilatkozva Molnár László, a GKI vezérigazgatója még ennél is alacsonyabb, 30 százalékhoz közeli szintet említett. A Portfolio úgy látja, a mutató akkor ugrik 54 százalék közelébe, ha lazán értelmezik a pályázati célokat. Számos esetben ugyanis „határterületről” van szó, például terület- és településfejlesztési, valamint a vidékfejlesztési pályázatok, amelyek „felcímkézése” nem egyértelmű.
