Előfizetés

"Ez itt az én hazám..." - Fesztivállal ünnepelték Európa napját

Publikálás dátuma
2017.05.08. 08:24
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az elmúlt évek hagyományához híven idén is különleges eseménnyel emlékeztek meg az Európa-napról és hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásának évfordulójáról. Május 7-én a „13 év – 13 km” elnevezésű futóversennyel indult a rendezvény, amelyen az eső dacára több mint 2700-an futottak.

Az érettségibiznisz

A szalagavató ünnepség mögött a felnőtté váláshoz kapcsolódó avatási szertartások ősi, évezredes gyakorlata áll. A diákot még nem búcsúztatja el, de már elismeri, hogy a végzősök mások, mint a többiek. Ma az ünnepséget bál zárja, a táncra ruhát kölcsönöznek, ami méregdrága dolog. A koreográfusok igyekeznek keveset dolgozni és sokat keresni, ezért kész tánctervvel érkeznek, amit különböző iskolákban és években többször eladnak.

Egy újságírót idézve, a szalagavató tánc az illúzióról szól. A habcsók-öltözetű lányok olyan úri kisasszonyok most, amilyenek eddig sosem voltak, és majd csak évek múlva lesznek, vagy épp sohasem. A frakkos fiúknál még nagyobb a kontraszt (hiszen mi, férfiak, később érünk…), az ifjú úriember valójában még félig kamasz. Voltam olyan iskolában is, ahol öt keringő követte egymást, mert a párhuzamos osztályok egyike sem volt hajlandó lemondani a habcsók-illúzióról. Sok helyütt a diákok a szalagavatóra ruhát, öltönyt varratnak. Ez nem kidobott pénz, ha ugyanezt a ruhát ballagáson, vizsgákon, akár majd az egyetemen is fel lehet venni, és kész pazarlás, ha egyszer a fazon estélyi ruhát sugall. Jómagam érettségi elnökként, egy textilipari szakközépiskolában láttam a legjobb megoldást. A lányok ugyanabból az anyagból varrattak ízlésüknek megfelelőt, hosszú vagy rövid szoknyát, nadrágkosztümöt. Így egyszerre voltak egyformák és őrizték meg egyéniségüket. Osztályfőnökként magam is ugyanolyan öltönyt varrattam, mint fiú diákjaim.

Valaha egy költséges esemény zárta az évet: az érettségi bankett. Szalagavató után legfeljebb mérsékelt árú állófogadás, még korábban fakultatív borozgatás zárta az eseményt. Manapság divat szórakozóhelyet kibérelni, hajnalig bulizni. A táncra készülés annyira magával ragadja a végzősöket, hogy néha nem tudni, ez most gimnázium, ahol mellesleg táncolnak, vagy tánciskola, ahol mellesleg tanulnak. Talán ezért is került sok helyen néhol már november végére a szalagavató: essünk már túl rajta, aztán irány a tanulás.

A legtöbb középiskola folyosóinak falain végigkísérhető az érettségi tablók története. A néhai puritán, olcsó és egyszerű tablókat elegáns vagy épp giccses, de egyedi és drága alkotások váltották fel. Némelyiken megjelenik a humor, s néhol divat az öltönyös-elegáns képek mellé kisgyerekkorit is tenni. Valaha a tablókon minden, az osztályban valaha tanító tanár fényképe helyet kapott. A fakultációk megjelenésével azonban oly sok tanár fordult meg egy osztály történetében, hogy szelektálni kellett. Ennek legújabb, kicsit szélsőséges változatán már csak az igazgató és osztályfőnök szerepel, a többi tanárnak csak a nevét írják ki. Nagy a fényképészek közötti verseny. Annyira, hogy míg régebben a diákok mentek el a fotós műhelyébe, mostanában a fényképészek házhoz jönnek, az iskolában fotóznak. Az esetek egy részében már minden digitális, annyira, hogy a tablóra nem is fényképek kerülnek, hanem egy fólia, rajta a képekkel.

A ballagás a tarisznya- és a meghívó-készítőknek nyújt megélhetést. Újabban némely plakát ballagási bálra ajánl helyszínt. Ennek aztán semmi hagyománya nincs, szükség sincs rá, ez csupán a vendéglátóipari helyek törekvése, hogy még egy alkalommal pénzt keressenek. A ballagás a szülőknek szép, a végzős diákoknak talán emelkedett, de nagyon fárasztó esemény, a tanároknak és a többi diáknak munka. Az iskolai szervezés nem könnyű, az udvaron vagy az aulában akár több száz rokonnak kell helyet biztosítani. A hozzátartozók nem feltétlenül figyelik az igazgató, a ballagó és ballagtató osztályok nevében mondott beszédeket, gyakran ők maguk csevegnek egymással.

A legtöbb diák módszeresen, alaposan, sokat készül az érettségi vizsgákra. Elvileg az érettségi követelmények országosan egységesek. A gyakorlatban ehhez képest rengeteg a különbség. Míg sok helyen bármiféle szabálytalanság elkerülése becsületbeli kérdés, s a színvonal magas, másutt mintha a „mindent szabad” elve működne. Kolléganőm meséli, érettségi elnökként a következőt tapasztalta. Felfigyelt rá, hogy a jegyzőkönyvekben háromnegyed 9 körüli vizsgakezdés szerepel, a szokásos 8 óra 5 perc helyett. Rákérdezett. Nálunk az a szokás, hogy kicsit átbeszéljük a matematika feladatokat a diákokkal, mielőtt egyedül nekifognak – magyarázta a direktor. Ez intézményes csalás! Jobb iskolákban az adott tantárgyból érintett tanár be sem megy az épületbe aznap. Másik kollégám meséli, hat írásbeli dolgozat nem sikerült, a jelölteknek szóbeli pótvizsgát kell tenniük. Kollégám mint elnök jelezte a nyitóértekezleten, ezeket a feleleteket mindenképp hallani szeretné. Épp amikor az érintettek következtek volna, mosolyogva, rendkívül erőszakos házigazdai invitálással ebédelni hívták. Pedig csak fél 12 volt. Sietve ebédelt, negyedóra alatt végzett. Ezalatt a hat diák is. Noha középszinten egy felelet minimum tíz perc.

Ballag már a vén diák tovább, tovább... A „nagy év” a diákoknak a felnőtté válás,másoknak a nagy kaszálás éve - FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

Ballag már a vén diák tovább, tovább... A „nagy év” a diákoknak a felnőtté válás,másoknak a nagy kaszálás éve - FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

A 2004 után kialakított „új” érettségi szisztéma valamelyest diákbarát: kicsivel kevesebb magolást és több logikus tudást, képességet és készséget vár el. Bölcs ötlet volt a vizsganap tartamának limitálása: reggel 8 óránál hamarabb nem kezdődhet és este 6 óránál tovább nem tarthat. Korábban legendák keringtek olykor este 10-ig tartó vizsgáztatásról. Most viszont az adminisztráció nőtt meg. Érettségi elnökként olyan érzése van az embernek, mintha minden évben lenne valami új, többlet papírmunka. Az első évben néhol az adminisztráció tartott este 11-ig, mert lefagyott vagy vergődött a számítógépes rendszer. Azóta minden iskola tudja, úgy kell a vizsganapokat ütemezni, hogy adminisztrációs csúszás esetén is időben lehessen végezni.

A magyar és matematika írásbeli vizsgáknak évszázados hagyománya van. A történelem írásbeli viszont új jelenség. Egy tesztrészből és esszékérdésekből áll. A feladatlap valóságos füzet, ezért az „új” érettségi az oktatás és a papíripar stratégiai szövetségének látszik. 2017-ben a diákoknak négyből két esszét kell kidolgozniuk. Így nyilván (papír) takarékosabb, kicsit javítani is könnyebb. Csakhogy: míg magyarból és matekból az érettségi írásbeli készségeket, képességeket mér, történelemből tanulást, lexikális anyagot is. És még a több hetes érettségi vizsgaidőszak előtt vagyunk! Ezért a választási lehetőségek szűkítése megnehezíti a végzős diák dolgát. A végigizgult szóbelik viszont csak a gyengébb iskolákban, vagy levelező tagozaton okoznak igazi gondot. A „jobb” iskolák jelöltjei remekelnek, sok a kitűnő érettségi bizonyítvány. Habár láttam ellenkező példát, ilyenkor a tanárok jobbára a diák minden valaha volt „bűnét” elfeledve, együtt izgulnak tanítványaikkal, tanítványaikért.

Az érettségi bankett a megérdemelt pihenés ideje. Érdemes elmondani a végzetteknek (ez az osztályfőnök, de akár bármelyik tanár dolga), hogy egy jó bankett nem a részegségről és a vad táncos buliról szól, hanem a nagy beszélgetésekről. Egy 18 éves még nem ismeri a „soha többé” fogalmát. Pedig van esély rá, hogy némely tanárával, vagy akár osztálytársával most beszélgethet életében utoljára. Aztán a tanárok éjféltájt úgyis hazamennek, elég akkor nekifogni a bulinak. Az az ideális, ha a bankettezőknek két helyiség áll rendelkezésre: beszélgetni és táncolni. Ezt nem minden osztály érti meg vagy fogadja el. Voltam olyan banketten, ahol egész éjjel dübörgött a zene, akkor is, ha épp csak ketten ropták, miközben az amúgy is szűk helyiségből kiszorulva, a véletlenül épp esős éjszakán a fal mellett, az eresz alatt ácsorogva beszélgetett sok tanár és diák. És azt is el kell mondania valakinek, hogy a banketten a végzősök házigazdák is, vendéglátói tanáraiknak. Mivel ebben nincs még tapasztalatuk, félreértésekkel, sértődésekkel is végződhet a dolog. A banketten folyik a pénz, a fogyasztás félelmetes, a vendéglátóipar nem mindig korrekt.

A szalagavatóval kezdődő és az első egyetemi vizsgaidőszak végéig tartó „nagy év” a diákok felnőtté válásáé, sok élménnyel és feladattal. Másoknak pusztán a nagy biznisz éve.

Az érettségibiznisz

A szalagavató ünnepség mögött a felnőtté váláshoz kapcsolódó avatási szertartások ősi, évezredes gyakorlata áll. A diákot még nem búcsúztatja el, de már elismeri, hogy a végzősök mások, mint a többiek. Ma az ünnepséget bál zárja, a táncra ruhát kölcsönöznek, ami méregdrága dolog. A koreográfusok igyekeznek keveset dolgozni és sokat keresni, ezért kész tánctervvel érkeznek, amit különböző iskolákban és években többször eladnak.

Egy újságírót idézve, a szalagavató tánc az illúzióról szól. A habcsók-öltözetű lányok olyan úri kisasszonyok most, amilyenek eddig sosem voltak, és majd csak évek múlva lesznek, vagy épp sohasem. A frakkos fiúknál még nagyobb a kontraszt (hiszen mi, férfiak, később érünk…), az ifjú úriember valójában még félig kamasz. Voltam olyan iskolában is, ahol öt keringő követte egymást, mert a párhuzamos osztályok egyike sem volt hajlandó lemondani a habcsók-illúzióról. Sok helyütt a diákok a szalagavatóra ruhát, öltönyt varratnak. Ez nem kidobott pénz, ha ugyanezt a ruhát ballagáson, vizsgákon, akár majd az egyetemen is fel lehet venni, és kész pazarlás, ha egyszer a fazon estélyi ruhát sugall. Jómagam érettségi elnökként, egy textilipari szakközépiskolában láttam a legjobb megoldást. A lányok ugyanabból az anyagból varrattak ízlésüknek megfelelőt, hosszú vagy rövid szoknyát, nadrágkosztümöt. Így egyszerre voltak egyformák és őrizték meg egyéniségüket. Osztályfőnökként magam is ugyanolyan öltönyt varrattam, mint fiú diákjaim.

Valaha egy költséges esemény zárta az évet: az érettségi bankett. Szalagavató után legfeljebb mérsékelt árú állófogadás, még korábban fakultatív borozgatás zárta az eseményt. Manapság divat szórakozóhelyet kibérelni, hajnalig bulizni. A táncra készülés annyira magával ragadja a végzősöket, hogy néha nem tudni, ez most gimnázium, ahol mellesleg táncolnak, vagy tánciskola, ahol mellesleg tanulnak. Talán ezért is került sok helyen néhol már november végére a szalagavató: essünk már túl rajta, aztán irány a tanulás.

A legtöbb középiskola folyosóinak falain végigkísérhető az érettségi tablók története. A néhai puritán, olcsó és egyszerű tablókat elegáns vagy épp giccses, de egyedi és drága alkotások váltották fel. Némelyiken megjelenik a humor, s néhol divat az öltönyös-elegáns képek mellé kisgyerekkorit is tenni. Valaha a tablókon minden, az osztályban valaha tanító tanár fényképe helyet kapott. A fakultációk megjelenésével azonban oly sok tanár fordult meg egy osztály történetében, hogy szelektálni kellett. Ennek legújabb, kicsit szélsőséges változatán már csak az igazgató és osztályfőnök szerepel, a többi tanárnak csak a nevét írják ki. Nagy a fényképészek közötti verseny. Annyira, hogy míg régebben a diákok mentek el a fotós műhelyébe, mostanában a fényképészek házhoz jönnek, az iskolában fotóznak. Az esetek egy részében már minden digitális, annyira, hogy a tablóra nem is fényképek kerülnek, hanem egy fólia, rajta a képekkel.

A ballagás a tarisznya- és a meghívó-készítőknek nyújt megélhetést. Újabban némely plakát ballagási bálra ajánl helyszínt. Ennek aztán semmi hagyománya nincs, szükség sincs rá, ez csupán a vendéglátóipari helyek törekvése, hogy még egy alkalommal pénzt keressenek. A ballagás a szülőknek szép, a végzős diákoknak talán emelkedett, de nagyon fárasztó esemény, a tanároknak és a többi diáknak munka. Az iskolai szervezés nem könnyű, az udvaron vagy az aulában akár több száz rokonnak kell helyet biztosítani. A hozzátartozók nem feltétlenül figyelik az igazgató, a ballagó és ballagtató osztályok nevében mondott beszédeket, gyakran ők maguk csevegnek egymással.

A legtöbb diák módszeresen, alaposan, sokat készül az érettségi vizsgákra. Elvileg az érettségi követelmények országosan egységesek. A gyakorlatban ehhez képest rengeteg a különbség. Míg sok helyen bármiféle szabálytalanság elkerülése becsületbeli kérdés, s a színvonal magas, másutt mintha a „mindent szabad” elve működne. Kolléganőm meséli, érettségi elnökként a következőt tapasztalta. Felfigyelt rá, hogy a jegyzőkönyvekben háromnegyed 9 körüli vizsgakezdés szerepel, a szokásos 8 óra 5 perc helyett. Rákérdezett. Nálunk az a szokás, hogy kicsit átbeszéljük a matematika feladatokat a diákokkal, mielőtt egyedül nekifognak – magyarázta a direktor. Ez intézményes csalás! Jobb iskolákban az adott tantárgyból érintett tanár be sem megy az épületbe aznap. Másik kollégám meséli, hat írásbeli dolgozat nem sikerült, a jelölteknek szóbeli pótvizsgát kell tenniük. Kollégám mint elnök jelezte a nyitóértekezleten, ezeket a feleleteket mindenképp hallani szeretné. Épp amikor az érintettek következtek volna, mosolyogva, rendkívül erőszakos házigazdai invitálással ebédelni hívták. Pedig csak fél 12 volt. Sietve ebédelt, negyedóra alatt végzett. Ezalatt a hat diák is. Noha középszinten egy felelet minimum tíz perc.

Ballag már a vén diák tovább, tovább... A „nagy év” a diákoknak a felnőtté válás,másoknak a nagy kaszálás éve - FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

Ballag már a vén diák tovább, tovább... A „nagy év” a diákoknak a felnőtté válás,másoknak a nagy kaszálás éve - FOTÓ: MTI/BALOGH ZOLTÁN

A 2004 után kialakított „új” érettségi szisztéma valamelyest diákbarát: kicsivel kevesebb magolást és több logikus tudást, képességet és készséget vár el. Bölcs ötlet volt a vizsganap tartamának limitálása: reggel 8 óránál hamarabb nem kezdődhet és este 6 óránál tovább nem tarthat. Korábban legendák keringtek olykor este 10-ig tartó vizsgáztatásról. Most viszont az adminisztráció nőtt meg. Érettségi elnökként olyan érzése van az embernek, mintha minden évben lenne valami új, többlet papírmunka. Az első évben néhol az adminisztráció tartott este 11-ig, mert lefagyott vagy vergődött a számítógépes rendszer. Azóta minden iskola tudja, úgy kell a vizsganapokat ütemezni, hogy adminisztrációs csúszás esetén is időben lehessen végezni.

A magyar és matematika írásbeli vizsgáknak évszázados hagyománya van. A történelem írásbeli viszont új jelenség. Egy tesztrészből és esszékérdésekből áll. A feladatlap valóságos füzet, ezért az „új” érettségi az oktatás és a papíripar stratégiai szövetségének látszik. 2017-ben a diákoknak négyből két esszét kell kidolgozniuk. Így nyilván (papír) takarékosabb, kicsit javítani is könnyebb. Csakhogy: míg magyarból és matekból az érettségi írásbeli készségeket, képességeket mér, történelemből tanulást, lexikális anyagot is. És még a több hetes érettségi vizsgaidőszak előtt vagyunk! Ezért a választási lehetőségek szűkítése megnehezíti a végzős diák dolgát. A végigizgult szóbelik viszont csak a gyengébb iskolákban, vagy levelező tagozaton okoznak igazi gondot. A „jobb” iskolák jelöltjei remekelnek, sok a kitűnő érettségi bizonyítvány. Habár láttam ellenkező példát, ilyenkor a tanárok jobbára a diák minden valaha volt „bűnét” elfeledve, együtt izgulnak tanítványaikkal, tanítványaikért.

Az érettségi bankett a megérdemelt pihenés ideje. Érdemes elmondani a végzetteknek (ez az osztályfőnök, de akár bármelyik tanár dolga), hogy egy jó bankett nem a részegségről és a vad táncos buliról szól, hanem a nagy beszélgetésekről. Egy 18 éves még nem ismeri a „soha többé” fogalmát. Pedig van esély rá, hogy némely tanárával, vagy akár osztálytársával most beszélgethet életében utoljára. Aztán a tanárok éjféltájt úgyis hazamennek, elég akkor nekifogni a bulinak. Az az ideális, ha a bankettezőknek két helyiség áll rendelkezésre: beszélgetni és táncolni. Ezt nem minden osztály érti meg vagy fogadja el. Voltam olyan banketten, ahol egész éjjel dübörgött a zene, akkor is, ha épp csak ketten ropták, miközben az amúgy is szűk helyiségből kiszorulva, a véletlenül épp esős éjszakán a fal mellett, az eresz alatt ácsorogva beszélgetett sok tanár és diák. És azt is el kell mondania valakinek, hogy a banketten a végzősök házigazdák is, vendéglátói tanáraiknak. Mivel ebben nincs még tapasztalatuk, félreértésekkel, sértődésekkel is végződhet a dolog. A banketten folyik a pénz, a fogyasztás félelmetes, a vendéglátóipar nem mindig korrekt.

A szalagavatóval kezdődő és az első egyetemi vizsgaidőszak végéig tartó „nagy év” a diákok felnőtté válásáé, sok élménnyel és feladattal. Másoknak pusztán a nagy biznisz éve.