Letáncolták a világot a miskolci múzeumosok

Egyedülálló bravúrt hajtott végre a miskolci Herman Ottó Múzeum: először neveztek videójukkal az Amerikából indult Museum Dance Off versenyre, és rögtön meg is nyerték azt.

A Herman Ottó Múzeum nemcsak az első magyar, hanem az első kelet- és közép-európai pályázó volt. A kifejezetten kemény versenyen olyan ellenfeleket, intézményeket kellett legyőzni, amelyek milliós világvárosokban, kontinensnyi országokban működnek.

A végeredmény: a miskolci videó az összes interneten leadott szavazat (181 617) 56 százalékát, egészen pontosan 100 815 voksot szerzett. Ezzel sikerült túlszárnyalni a tavalyi győztes, a melbourne-i Victoria Museum teljesítményét, amely egy évvel ezelőtt 79 ezer szavazattal szerezte meg az első helyet.

A Herman Ottó Múzeum munkatársai folyamatosan kapták a visszajelzéseket a múzeumi kollégáiktól az ország minden pontjáról, iskolai osztályoktól, baráti társaságoktól, céges alkalmazottaktól, hogy rájuk szavaztak, és mindenkit erre biztattak a környezetükben. Hihetetlen módon pörgött a téma a közösségi médiafelületeken is, így a hír valóban rengeteg emberhez jutott el, ők mind segíteni akartak egy-egy kattintással.

Szerző

Tiszta hang

Publikálás dátuma
2017.05.10. 07:48
Noa társadalmi kérdésekről is énekel FOTÓ: VITTORIO ZUNINO CELOTTO/GETTY IMAGES
1994-ben megjelent albuma varázsolt el először. Eredeti nevén Achinoam Nini a jemeni származású izraeli származású énekesnő, Noa, aki hétfőn este először lépett fel Magyarországon. Palya Bea vendége volt a „Selymeim – Énekesnők a nagyvilágból” sorozatában a Müpában.

1994-ben hozták létre Izraelben a Haviva Reik békedíjat, amelyet azok kapnak, akik hozzájárulnak az emberi jogok tiszteletben tartásához, és párbeszéddel szeretnék legyőzni a Közel-Kelet politikai, kulturális és vallási viszályát. Tizenöt évvel később Noa a keresztény-arab Mira Avaddal alkotott duója énekelt héberül, arabul és angolul egy dalt Moszkvában az Eurovíziós Dalversenyen. A “There must be another way” (Lennie kell más útnak is) előadása a Haviva Rejk békedíjat hozta a duónak.

1994-ben lenyűgözően éneklő és káprázatosan szép Noa a Vatikánban énekelte az albumon is szereplő Ave Mariát II. János Pál pápának is. A legenda szerint a New Yorkból 17 évesen családja nélkül Izraelbe költöző Noa akkor érezte meg, hogy egy dal a megbékélés szimbóluma lehet. 23 évvel később a budapesti színpadon sem szakított közéleti énjével, egyik legnagyobb slágere, az I don't know előtt arról beszélt, hogy fél azoktól, akik bizton állítják, hogy ők TUDJÁK.

De Noa énekesnő, akinek muzikalitása, élettel telisége, elmesélt személyes történeteinek sora a fontos társadalmi mondanivaló nélkül is elég lenne a színpadon. Hangja negyvennyolc éves korára öblösebb, mélyebb lett, de semmit nem veszített tisztaságából. A Pat Methenyvel, Stinggel és Quincy Jonce-szal is dolgozó művész koncertjének gerincét most is a 23 évvel ezelőtt megjelent album adta, de kiegészült új dalokkal, humorral feldolgozott Bach-művekkel, vagy a jemeni nagymamától tanult arab tradicionális énekkel. Noa szereti a duó formátumot, a Müpában is gitáros és zeneszerző partnerével, Gil Dorral lépett fel, akivel több mint húsz éve járja a világot, és akiről azt is megtudhattuk, hogy a hatvani Fodor-családból származik. A koncerten már-már szinte kötelező közönség-megénekeltetés, vagy Roberto Begnini Az élet szép című filmje főcímdalának előadása ugyan súrolta a giccs határait, de Noa annyira elbűvölő volt, hogy átlendített a kínosság érzésén.

Témák
Palya Bea Noa

Kapcsolódó

Noa Budapesten

Szexuálisan frusztrált, harcias tyúkok és kakasok

Publikálás dátuma
2017.05.10. 07:47

A baljós hangulatú portréiról ismert Verebics Ági festőművész ezúttal baromfikról rendezett kiállítást.

Ember nagyságú kakasokat festett fel Verebics Ági átlátszó fóliákra, melyek megtekinthetők a nyolcadik kerületi A.P.A. Galériában. – Egy kakashadsereget akartam felvonultatni – mondja Verebics, aki azért akart két méter magas kakasokat festeni, hogy a látogató, amikor betér a kiállítóterébe, úgy érezze, hogy egy baromfiudvarban jár. Verebics, aki a festővászon mellett fémre, fára és alumíniumra is dolgozik, azért festett ezúttal nagyméretű fóliákra, hogy a befogadó még inkább belevesszen a kakasok összeolvadó látványába, átérezve a baromfi-világ kaotikusságát.

Festés közben alaposan belemélyedtem a tyúktémába – mondja Verebics, aki komoly kutatómunkát végzett. Egyenként tanulmányozta az egyes tyúkfajtákat, a brahma tyúk, a gyöngytyúk, a selyemtyúk és az erdélyi kopasztyúk alakját, tollazatát és temperamentumát. Merthogy Verebics idővel arra a következtetésre jutott, hogy minden egyes baromfi egy külön személyiség. – Mindenféle jószág van: a felbőszült, a szexuálisan frusztrált és a harcias – mondja Verebics. A kiállítás második termében látható tyúk- és kakasportréiról is mintha különböző emberek néznének vissza ránk. Egy látogató meg is jegyezte a művésznőnek, hogy a baromfi-portékról a kollégáit és főnökét vélte viszontlátni.

Verebics három-négy éve Indonéziában járt, ahol meglátott egy fekete szumátrai kakast, melyet gazdái díszállatként gondoztak, és üvegbura alatt tárolták. Ági fotót készített a kakasról, aztán később itthon, a műtermében vászonra festette. Ugyancsak megihlette, amikor Bali szigetén nyaralt, és harcra kiképzett kakasokat látott, akiknek lábára gazdáik sarkantyút húztak, testüket feldíszítették. Balin ugyanis a kakas és gazdája mintha egy test, egy lélek lenne. Hasonló megállapítást tett a híres antropológus, Clifford Geertz is, amikor az ötvenes évek végén megírta híres tanulmányát a bali kakasviadalról.

A legújabb emlékek mellett alkotás közben a régiek is eszébe jutottak Verebicsnek. Mikor még kislány volt, nővérével, a szintén képzőművész Katival szülőfalujukból, Dégről átjártak nagymamájuk telkére, Igarra. Ilyenkor a ház udvarán a két kicsi Verebics szénnel vagy akvarellel rajzolta le a nagyi lovát, nyulát, birkáit, disznóit és a tyúkokat.

Amióta megnyílt a kiállítás Verebics kedve is megjött ahhoz, hogy a jövőben vásároljon magának egy jószágot: "Egy selyemtyúkot szeretne, a pufók teste és a vicces járása miatt. Korábban volt már pintyem. De most egy selyemtyúkra vágyom. Elnézegetném, ahogy a műteremben kapirgál, meg létezik."

Divatos tyúkok
Egy francia galériában a Tyúkapó néven elhíresült francia művész, Abraham Poincheval a saját testének melegével és egy jókora takarósegítségével keltett életre kilenc kiscsibét. Nemrég pedig Bukta Imre képzőművész hozta fel a fővárosi Godot Galériába a mezőszemerei tyúkjait kotlani.


Infó

Pitvar Hierarchia – Verebics Ágnes kiállítása az A.P.A Galriában, Budapest, VIII. Horánszky utca