Ilona néhány hét múlva lesz 18 éves. Nem várja meg a születésnapját, már a jövő héten Pestre költözik a párjával – ő mondja így. Mindketten találtak munkát, a borsodi lány egy takarító cégnél fog dogozni, másra nem pályázhatott, mert nincs semmilyen végzettsége, a középiskolát sem fejezte be. Amikor 16 éves lett, azonnal ott akarta hagyni az iskolát, mert az anyja közmunkás béréből nem tudtak megélni. Akkor a helyi polgármester javaslatára a falu képviselőtestülete megszavazta, hogy a tanév végéig kifizetik az iskolába járáshoz szükséges 7 ezer forintos havi buszbérlete árát. Tavaly ősszel mégsem ment vissza a suliba. Cukrásznak tanult, szerette is, de nem szerezte meg a papírt, talán majd később – ígérte inkább magának, mint nekem, amikor telefonon beszéltem vele. Lehet, hogy meg is csinálja. Ilona mer elindulni, a legtöbb borsodi, hevesi, szabolcsi kortársa még ebben sem gondolkodik. Sajnálja otthagyni az édesanyját, aki egyedül gondozza a teljesen magatehetetlenné vált nagymamát is, de tudja, hogy helyben nincs esélye normális munkára.
Fiatalok tízezreinek, családok százezreinek kell naponta szembenézni ezekkel a kérdésekkel, s a jövő évi választás után még nehezebb lesz a helyzetük, hiszen a közfoglalkoztatás vadhajtásait már kezdi felismerni és beismerni a kormány, s ezért jelentős létszámcsökkentést jelentett be, de megoldási javaslatai még senkit nem győztek meg arról, hogy a leépítéssel nem maradnak tömegek állami gondoskodás nélkül. Már ott megbukik a tervek hitelessége, hogy nem egy-két milliárddal, hanem tavaly például 70 milliárddal számolták el magukat a költségvetés közmunkára szánt keretének meghatározásakor.
A Policy Agenda kutatói szerdán hozták nyilvánosságra értékelésüket a pénzügyi trükközésről. Az elemző intézet felhívta a figyelmet, hogy a 2018-as költségvetésben az ideinél 100 milliárd forinttal kisebb összeg, 225 milliárd forint szerepel a közfoglalkoztatás támogatására, amivel visszajutnánk a 2014-es szintre, ám ez mégsem jelenti azt, hogy ezt a pénzt ténylegesen a közmunka programoktól vonják el. Tavaly év végén például a valós kiadásokhoz képest jelentősen túltervezett közmunka-pénzből osztogatott a” jóságos állam” (vagyis a Fidesz) és ez idén év végén nemcsak megismétlődik majd, hanem pár hónappal a választás előtt minden bizonnyal bővítetten jelenik meg. A valóságban jövőre nem 100 milliárddal lesz kevesebb a közmunkára szánt pénz, hanem csak 45 milliárddal, s a megmaradó összeg nagyjából 180 ezer ember foglalkoztatására ad fedezetet. Így a közfoglalkoztatási rendszer leépítésének nyomán 30-40 ezer ember piaci elhelyezését kellene megoldani a kormánynak.
Ennek a tömegnek a túlnyomó része olyan hátrányos helyzetű régiókban él, ahol eddig nem sikerült új munkahelyeket teremteni és kérdéses, hogy a mostani szépen hangzó ígérgetésekből mi valósulhat meg. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke legalábbis nem volt optimista, amikor erről kérdeztem. Schmidt Jenő szerint hiú ábránd azt képzelni, hogy a közmunkások hada kész elmenni az ország másik végébe, ha munkásszállókat építenek. Aki elmúlt 50 éves, az nem megy 30 kilométernél messzebbre, inkább otthon marad a semmire és várja az önkormányzat gondoskodását. Csakhogy ekkora tömeget nem lehet évekig a 22 800 forintos mostani foglalkoztatás helyettesítő támogatáson tartani – érvelt Tab fideszes polgármestere.
Az önkormányzati vezető arra figyelmeztetett, hogy elképesztő ütemű urbanizáció indult el, s az ipari gócpontokban elszabadultak az ingatlan árak, ami szintén a mobilitás ellen hat. Hiába akarja tehát csökkenteni a kormány a közmunkás létszámot a Dél-Dunántúlon, Nógrádban, Zalában vagy Borsodban, az a tervezett idő alatt biztosan nem sikerül. Schmidt Jenő úgy látja, az egy év alatt a közfoglalkoztatásban hosszabb-rövidebb ideig megforduló 350 ezer emberről két év alatt nem lehet 180 ezerre vinni a létszámot, maximum 80-100 ezer fő ellátását lehet más formában megoldani. A jelenlegi tervek nem segítik a nagy járműipari központok munkaerőhiányának felszámolását.
A közfoglalkoztatottak érdekvédelmi szervezeteivel összhangban a Policy Agenda már idézett tanulmánya is kitért arra, hogy hosszú távú megoldást az kínálna, ha az állami cégeknél nagy számban dolgozó közmunkásokat állományba vennék például a vízügyi vállalatok, vagy a MÁV, de főként, ha visszavennék a nemrég leépített diplomásokat a kulturális szféra vagy a közoktatás intézményeibe. A kormány is érzi, hogy nagyon nincs rendben, ha többdiplomás, nyelveket beszélő, netán tudományos fokozattal rendelkező értelmiségieket kényszerít közfoglalkoztatotti státusba, megalázóan alacsony bérekért. Április 30-ig adott határidőt a kabinet a Belügyminisztériumnak, hogy írja össze ezeket a dolgozókat és számolja ki, mennyibe kerülne, ha visszakerülnének közalkalmazotti vagy köztisztviselői állományba, illetve az állami cégeknél most a többi alkalmazottól elkülönülten foglalkoztatott brigádokat rendes munkavállalói státusba vennék. Eredmény egyelőre nincs, vagy nem merik megmondani.
Változások a közfoglalkoztatásban
Egy idén március 20-án született kormányhatározat mondja ki a leépítést a közfoglalkoztatás területén. A legfontosabb változások:
• 2018. június elsejétől felmenő rendszerben, három éves időszakon belül a közfoglalkozatási jogviszonyban eltölthető maximális időtartam egy év lesz, kivéve, ha a versenyszféra nem kínál reális munkalehetőséget az illetőnek
• a közfoglalkoztatási programokban részt vevők havi átlagos maximális létszámát 2020-ig folyamatosan 150 ezer főre kell csökkenteni
• a 25 év alatti fiatalokat csak akkor vonhatják be a közfoglalkoztatási programokba, ha az Ifjúsági Garancia Rendszer keretében megvalósuló munkaerőpiaci program nem kínál számukra reális egyéb lehetőséget
Közfogis értelmiségünk
A hivatalokban csak „közfogisoknak” nevezik a közfoglalkoztatottakat, köztük azt a 23 ezer embert is, aki jelenleg állami cégeknél és közintézményekben dolgozik éhbérért. Legalább tízezren közülük diplomások. A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoport kedden már ötödik alkalommal szervezett Új Munka Kör estek néven beszélgetést az érintetteket foglalkoztató ügyekről. A találkozón egykori középiskolai tanár, néprajzkutató, muzeológus, jogász sorolta a megalázó helyzeteket, amibe az állam belekényszeríti őket.
A több diplomás, 3-4 felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező szakembert is csak középfokú végzettséggel regisztrálják, mert ha túlképzett, nem helyezik el sehová, a korábbi professzor is csak vendégkártyával mehet be a kutatóintézetbe, tanulmányok futnak a nevük alatt, de a hivatal internetes munkatársi listájában nem szerepelhet a nevük. A beszélgetések legfőbb tanulsága, hogy a hozzájuk hasonlóan megfélemlített társadalomtól nem várhatnak szolidaritást, nekik kell visszaszerezniük a megbecsülésüket. Ne féljünk! – hangzott az egymásnak szánt biztatás a találkozón.
Vécsi István, Ricse polgármestere, a Közmunkás Szakszervezet elnöke
