Lukács József a magyar növénynemesítés 125. évfordulója alkalmából a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Kar épületében leleplezett emléktábla avatásán azt mondta, hogy a hivatal ezzel elkezd egy éves programsorozatot, amelyen országszerte, köztük Debrecenben, Székesfehérváron, Székkúton és Gyulatanyán önálló fajtabemutatókat tartanak.
A kalászos-, a kukorica-, a napraforgó-, vagy a szójabemutatókkal a hivatal célja, hogy széles körben megismertesse a hazai gazdálkodókkal, hogy a fajtanemesítés magas szakmai színvonalon működik ma is Magyarországon.
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, a térség fideszes országgyűlési képviselője elmondta, hogy az óriási kihívásokkal szembesülő magyar mezőgazdaságnak a következő évtizedekben is szüksége lesz jól képzett kutatókra és szakemberekre.
Az államtitkár felidézte a hazai növénynemesítés 19. században kezdődő történetének mosonmagyaróvári vonatkozásait is. Elmondta, hogy a városban 1890-ben vált önálló tantárggyá a növénynemesítés, miután 1873-ban a keszthelyi, a debreceni és a kolozsmonostori mellett az akkori magyaróvári gazdasági tanintézetet is megbízta a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter a vetőmagok nemesítésével és termelésével.
Mosonmagyaróváron 1891-ben alakult meg a Növénytermelési Kísérleti Állomás, ahol korszerű fajtakísérleteket végeztek. 1910-ben pedig a városba tette át székhelyét az egy évvel korában Budapesten megalakult Országos Magyar Királyi Növénynemesítő Intézet. Az első fajta minősítéseket 1916-ban és 1917-ben végezték, akkor kilenc búzafajtát minősítettek.
Az intézet központja 1949-ben ismét a főváros lett. 1951-ben azonban fajtakísérleti állomást hoztak létre Mosonmagyaróváron, amellyel a térség visszakapcsolódott az országos szántóföldi növényfajta fajfenntartó- és új fajtákat előállító tevékenységébe.
