Be is meg le is sorosoztak. Besoroltak, bekerültem egy negatív kategóriába. Lesorosoztak, azaz Soros-bérencnek neveztek. Pedig személyesen nem ismerem Soros Györgyöt. Életemben nem találkoztam vele, Soha semmit nem kértem, s így nem is kaptam tőle. Mégis
A lesorosozáson persze nem csodálkozom, hiszen rászolgáltam. Elsősorban azért, mert Soros György értelmiségi, magam is egyetemet végeztem. Másrészt civil is vagyok, több civil szervezet tagja, illetve van olyan civil szervezet, amelyiknek évekig vezetője is voltam. Sőt még külföldön működő civil - alapvetően tudományos - szervezeteknek is tagja vagyok.
Ráadásul veszélyes vagyok, hiszen már nem dolgozom, nyugdíjasként csak élősködöm a társadalmon. Aktív pályafutásom során dolgoztam francia és amerikai tulajdonú cégnél is. Tehát elmondhatom, hogy 100 százalékig külföldről finanszíroztak!
Igaz, nekem nincsen vagyonom, mint Soros Györgynek, de azt gondolom, hogy azért mégis gazdag vagyok. Élményekben gazdag életet éltem. Világot láttam. Sok mindent megtapasztaltam. A külföldi cégeknél, szervezeteknél megtanultam egy másfajta - eléggé el nem ítélhető módon -, nem tipikusan magyar gondolkodásmódot. Régen erre az volt a negatív megjegyzés, hogy „kozmopolita”. Ma helyette azt mondják, hogy „liberál-judeóbolsevik”, avagy „kriptokomunista”, és a legfrissebb kitétel: Soros-bérenc.
Az elmúlt csaknem harminc évben, ha egy vita során nem voltak, s ma sincsenek észérvek, akkor használják Magyarországon a „zsidó, cigány, libsi, náci, fasiszta, meleg, köcsög, homofób, hazaáruló, magyargyűlölő, migránsimádó, brüsszelita", és legújabban a Soros-bérenc kifejezéseket.
A kormánypárt szóhasználatában ez a kifejezés leginkább így fordítható magyarra: bal-liberális gondolkodást megtestesítő volt kommunista. S akik ezt mondják, azokat az sem zavarja, hogy Soros Györgyről sok minden elmondható, de hogy kommunista lenne, avagy a kommunizmust szeretné visszaállítani Magyarországon - hát ez képtelenség.
Orbán Viktor a témában egyenesen így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy a polgári értelmiség szívesen árulna egy gyékényen azokkal, akikről a hamarosan elfogadandó törvény eredményeképpen világosan kiderül: külföldi pénzen, külföldi érdekeket szolgálva, külföldi megbízásból végzik a tevékenységüket. Az egész ügy arról szól, hogy Soros György a nyilvánosság elől rejtetten, magyarországi szervezetein keresztül temérdek pénzzel támogatja az illegális bevándorlást. Számos civilnek álcázott lobbiszervezetet fizet, hogy érvényesítsék az érdekeit.”
Van még egy hibám: sok mindenre emlékezem. Emlékezem a személyi kultuszra, hiszen éltem benne, abban a korban szocializálódtam, amikor a nép hatalmát hirdették, bár nem a nép uralkodott. S az is igaz, hogy nagyszüleimtől, szüleimtől - közvetlen tapasztalataikból - megtudtam, hogy mit jelent a nemzeti szocializmus.
Orbán Viktor viselkedése a személyi kultusz éveire emlékeztet. A fideszes és KDNP-s politikusok, s főként Orbán szavai, - például a sorosozás - a nemzeti szocializmus ismérvei szerintiek. A kifejezés jelentése ma is megegyezik a Mussolini vagy Hitler által használt értelmezéssel. A nemzeti szocialisták legtöbbet hangoztatott nézetei az antiliberalizmus, kommunizmusellenesség, a vezetőben való feltétlen hit, a demokrácia korlátozása voltak. S, ma? Ma is ugyanezt hangoztatják Magyarország vezetői.
Arra is emlékszem, hogy a Rákosi korszakban merült fel az a gondolat, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van!". Kádár János megfordította a mondatot, s azt mondta, hogy „aki nincsen ellenünk, az velünk van!” Orbán ezt a mondást visszájára fordította, s újból kimondta, hogy „aki nincsen velünk, az ellenünk van!” A fordított mondat jellemző gondolkodásmód. Ellenségképet kreál. A soros-bérenc pedig ellenség.
Így lettem én is ellenség Magyarországon. Igen, ellenség vagyok, mert ellensége vagyok a személyi kultusznak és a nemzeti szocializmusnak. Azt pedig tudjuk a történelemből, hogy mit jelentett ez a két dolog. Nem jót. S most sem várható, hogy jobb vége lenne a két gondolkodásmódnak.
Számomra ezt jelenti a lesorosozás.
