Igazán nem állíthatjuk, hogy nagy halfogyasztó nemzet vagyunk, például Ausztriában nagyságrendekkel többet esznek, pedig ott sincs tenger. Nálunk a menőbb vendéglőkben tengeri hal már rendszeresen kapható, hazai viszont csak elvétve. Averzióink vannak vele kapcsolatban, hogy büdös, zsíros, nyálkás, teli van szálkával, ezért meglehetősen macerás enni, és még drága is. A többség mifelénk karácsonykor meg nyáron, vízpartok mellett, gyakran fáradt olajban sütött halat fogyaszt csak. Bár már akadnak magukra adó, megfelelő színvonalú sütödék is.
Néhány helyen próbálkoznak azzal, hogy megváltoztassák a szemléletünket. Jó alapanyagokból jót készítve, megkedveltessék azt, amiről esetleg nem is gondoltuk, hogy ennyire finom, miközben azt azért elég gyakran hallhatjuk, hogy egészséges. A tavaly nyáron nyílt HelloHal Fishbar olyan hely, ahol megszállottan foglalkoznak halakkal. Ötletgazdájának, egyik tulajdonosának, Horváth Szabolcsnak, amióta eszét tudja, szenvedélye a horgászat, no meg a Tisza. Először Tiszaörvényesen nyitott egy csak nyáron működő halkifőzdét, majd Kecskemét következett, az ottani bisztró már a mostani budapesti étterem elődjének is tekinthető. Imád kísérletezni a hazai halakkal, blogol, recepteket ír, oktat, édesvízi halvacsorákat szervez. Tulajdonostársa, Glatz Gábor is sokat tud már a halakról, és szintén meglehetősen lelkes. Beszélgetünk arról, hogy ők kivágják a halból azt a zsíros részt, amitől általában mocsárízű, így még az is előfordul, hogy mindössze harminc százaléka marad meg. Az is szóba kerül, hogy nálunk nehezíti a beszerzést, hogy horgászoktól már nem vásárolhatnak az éttermek, ez azt is jelenti, hogy élő vizekből származó halat nem árulhatnak. Tehát, ha például a Balaton-parton kiírják, hogy balatoni hal kapható, az igen nagy valószínűséggel nem az. Vannak viszont már szép számmal megfelelő haltenyésztők, az esetek zömében nem rajtuk múlik, ha rossz halétel kerül az asztalra. A séfek jelentős része se tudja ugyanis, hogyan kell az édesvízi halakkal bánni. Igencsak dolgozni kell még azért, hogy ez másképpen legyen.
A HelloHal látványkonyháján sok munkafolyamat végigkövethető, kiderül például az is, hogy a halakat bizony igen sűrűn, vagy két milliméterenként be kell vagdosni, irdalni kell ahhoz, hogy egyáltalán ne érezzünk bennük szálkát, ami így lényegében sütés-főzés közben feloldódik. Halszag pedig egyáltalán nincs az étteremben, remekül működnek az elszívók. Sok mindent készítenek halból, kolbászt éppúgy, mint chipset, brassóit vagy burgert, ezeket egyszer már kipróbáltam, és tanúsíthatom, hogy mindegyik figyelemre méltó. Több utcán ehető étel is kapható, például a külföldön annyira népszerű fish&chips, ami persze különböző szószokkal kérhető.
Lágy, ízletes pisztrángtatárral kezdünk, érdemes vajas pirítósra kenni, és kis citromot csepegtetni rá. A korhely halászlé kellemesen pikáns, és meglehetősen sűrű. Gulyáslevest halból készíteni vagányság, de tényleg markáns gulyás íze van. Sok híg, turistáknak szánt, végletekig elkönnyített, gulyáslevesnek csúfolt löttyöt adó belvárosi étterem megirigyelhetné. A spenóttal töltött pisztrángtekercsben erősebb a paraj íze, mint amilyen a halé, ami nem szerencsés. Jó ötlet, hogy mártás formájában adnak hozzá halászlét, ennek azonban lehetne sokkal karakteresebb íze, inkább paprikás szószra emlékeztet. A harcsapaprikás viszont kiemelkedő, nem darabolva adják hozzá a halat, hanem filéként. Olyan fölöttébb ízletes túrós csusza dukál hozzá, amit baconbe tekernek és rostlapon megsütnek. A hazai alapanyagból sajnos nem megvalósítható fogásnak, a vajban, fokhagymával készülő puha folyami rákoknak az ehető részét mutatósan egymásra halmozva tálalják, és igen gusztusosan még egy egész rákot is helyeznek a tetejükbe. A HelloHalban valóban meg lehet szeretni a gondosan készített halételeket.
