Kommunisták az Üdvleldében

Publikálás dátuma
2017.05.15 07:48
Fényjátékkal emlékeztek a Kossuth-mauzóleum előtt FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /
A Kádár-korszak politikatörténete felrajzolható, ha végigmegyünk a Fiumei úti Sírkertben. A kommunizmus emlékezete és alakjai azonban elhelyezhetetlenek a nemzeti panteonban, még akkor is, ha maradványaik ott vannak. (Az Emlékhelyek napjáról készült galériánkat itt találja!)

Kommunista halottkultusz: a Munkásmozgalmi Panteon - meglepődést érezhetett az érdeklődő, amikor olvasta ezt a címet a Fiumei úti Sírkert vezetett túrái között az Emlékhelyek napján. Kádár János, Révai József vagy Ságvári Endre ugyanis nem tartoznak a történelem problémamentes alakjai közé, mint ahogy például Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Batthyányi Lajos igen. A nemzeti panteonnak is nevezett temetőben azonban maradványaik mind egy térbe kerültek. Ezt a teret bontotta fel különböző útvonalakra, térképekre a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) és indított túrákat például a reformkor, a kiegyezés és művészsírok tematikában. A napot pedig a kommunista túra zárta, ami bátor lépésnek is tűnhet: sikerül-e a nemzeti emlékezet részévé tenni és a nemzeti sírkert szimbolikus terébe becsatolni a Kádár-korszakot?

Amikor 2015-ben a Fiumei úti Sírkert a NÖRI-hez került, a cél az volt, hogy a temető nemzeti emlékezetközponttá váljon. Így a sírkertben lévő Munkásmozgalmi Panteonnal is kezdeni kellett valamit. A nemzeti panteon létrehozásának ötletét még gróf Széchenyi István vetette fel - ő még Üdvleldének nevezte. A Kerepesi temető azonban 1847-ben köztemetőként nyílt meg, és a kiegyezés után vált egyre inkább a haza nagyjainak temetkezési helyévé. Könnyű elfelejteni, hogy valóban egy temetőben járunk, ahol valódi halottak vannak. Sokkal inkább tűnik úgy, mint egy szabadtéri múzeum, ahol sok mindent összehordtak, és más-más térképeket követve különböző, egymással gyakran kibékíthetetlen múltak rajzolódnak ki.

Az egyik ilyen a Kádár-kor 1956 utáni politikatörténete, amelynek első állomása a Nagy-Csere Áron vezette túrán az aktuálpolitikailag is kényes szovjet parcella volt. Egyrészt a második világháborúban elesett katonákat hantolták el itt, másrészt az 1956-os forradalom idején elesett katonákat temették ide. A parcellát pár éve egy orosz alapítvány újította fel azokkal az obeliszkekkel együtt, amelyek ellenforradalomként hivatkoznak 56-ra. Az 1956-os események vonalán tovább haladva a sírkertben a következő helyszín a kör alakú Mártírok Sírkertje. Ez együtt alakult a 21-es parcellával, ahová 56 civil áldozatai kerültek, és ahonnan a rendszert kiszolgáló kisávósokat exhumálták, majd áthelyezték a Mártírok Sírkertjébe. Ennek egyik központi helyén Lukács László ezredes sírja található. Születési (1919) és halálozási (1956) dátumai szimbolikusak: azt is jelzik, hogyan próbált a Kádár-rendszer emlékezetpolitikája folyamatosságot teremteni a Tanácsköztársaság és a kádári időszak között. Az előtörténet még korábbra visszanyúlik: az 1795-ben kivégzett, Martinovics Ignác magyar jakobinus mozgalom tagjait is a baloldali progresszió részévé próbálták tenni, így a hányattatott sorsú maradványok előkerültek és 1960-ban az ő emlékművük is elkészült.

Az eddigiek azonban csak kisebb léptékű vállalkozások, 1956 után a párt nagyobb volumenű építkezéssel próbálta újrateremteni identitását. Így épült meg a Munkásmozgalmi Panteon, amelyet a Tanácsköztársaság 50. évfordulóján, 1959-ben avattak fel. Körner József építész és Olcsai-Kiss Zoltán szobrász műve egy mauzóleumból és hat pilonból áll, amelyeken a munkásmozgalom nagy pillanatainak domborművei láthatók, hátoldalukon pedig azok nevei, akiknek nem jutott hely a mauzóleum nagyjai között. A mauzóleumon belül van például Ságvári Endre, Szabó Ervin, Derkovits Gyula, Münnich Ferenc, Révai József és Ratkó Anna. Ugyan a mauzóleum ötlete Kádár Jánosé volt, ő Grósz Károly döntése alapján kiemelt sírhelyet kapott, amelyet a rendszer legitimációját jelentő, 1957 május 1-jei erődemonstráció 50. évfordulóján, 2007. május 1-ről 2-án virradó éjjel kifosztottak.

A csaknem egy órás séta végére kiderült, hogy a sírkert kommunista vonatkozású helyei inkább az emlékezetpolitikai csatározások terepei, mintsem az emlékezeté vagy a gyászé. A túra igazi pozitívuma volt, hogy a közbeszédben jelenlévő antikommunista perspektíva helyett valóban objektív politikatörténeti ismertetést hallhattunk. Viszont úgy tűnt: a Kádár-kor emlékezete nem a nemzeti történelembe illeszkedik, sokkal inkább a nemzeti sírkert történetében, koncepciójának és státuszának formálódásában van szerepe. A Kádár-kor halottkultusza és emlékezete zárvány.

2017.05.15 07:48

FIFA-gála - Mohamed Szalah nyerte a Puskás Ferenc-díjat

Publikálás dátuma
2018.09.24 21:00

Fotó: AFP/ Ben STANSALL
Az egyiptomi Mohamed Szalah nyerte az év legszebb góljáért járó, idén tizedszer átadott Puskás Ferenc-díjat, amelyet hétfőn a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) londoni éves gáláján vehetett át.
A 26 éves játékos a győzelmet érő találatot tavaly decemberben, az Everton elleni bajnokin szerezte: a Premier League gólkirálya a jobb oldalon két védőt is kicselezett, mielőtt a hosszú felső sarokba csavarta a labdát.
A FIFA futballbizottsága által kiválasztott tíz szépségdíjas gólra a szervezet honlapján lehetett szavazni.
Szerző
2018.09.24 21:00
Frissítve: 2018.09.24 21:12

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31