Világnézettől, pártállástól, vérmérséklettől függően mindenki mást gondol a hétfői médiaeseményről, melyen a fröcsögő tollú publicista és a vele perben-haragban-vitában álló demokraták polemizáltak. Nem tudom, hogy inkább különleges, mint fölösleges volt az a beszélgetés, vagy fordítva.
Emlékezetes: a szerző a parlamenti bizottsági ülésen demonstráló civilekről írta: „szanaszét kell verni a pofájukat és a vérükön, taknyukon vonszolni ki” őket onnan. Egy ilyen mondatról értelmes párbeszédet kezdeni szerintem nehéz. Persze a politikai vágóhíd ötös számú tagkönyvének birtokosáról kiderült, semmivel sem különb Orbán Viktornál, aki mást mond Brüsszelben és mást a „népének”. Ő meg a saját szerkesztőségéből mond mást, mint a szembesítésen. Hunyászkodik megfele, ha az látszik praktikusnak.
De a marionettmédia... No ott tovább fortyog a gyűlöletüst. Szinte idehallik a fogcsikorgatás, hogy szétveti őket az ideg, amiért ezen az egy napon nem lehet a szokásos taknyos-véres szövegeket nyomni, mert most a békés színjátszás napja van. Duzzadnak az epehólyagok, éget a lenyelt düh.
Az egyik kevéssé cizellált szerző áthallásos öncenzúrára kényszerült, mint: „amilyen a mosdó, olyan a törölköző”, „a magyar nép bölcs és átlát a polgárháborút, erőszakos kormánybuktatást, hisztérikus társadalmi mozgásokat vizionáló ellenzéki provokátorok mesterkedésein”.
„A gulyásmártonok ideje leáldozott, mielőtt egyáltalán eljött volna”.
Meg Soros, persze, mert ő olyan már a jobbos közbeszédben, mint a Vegeta a menzai levesben: nem lesz jobb tőle semmi, de valamiért kihagyhatatlan.
És amit visszatért nyögvenyelős politikai PC-ként magunk is megmosolyogtunk: „a balliberális farkas ismét a patak vizének felzavarásával vádolja a jobboldali bárányt, miközben a folyás irányát tekintve ő áll feljebb”.
De mi lesz itt megint holnaptól...?
