Kivégzések árnya vetül a rendőrségre

Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:33
Jurema Werneck, az AI helyi vezetője szerint a rettenetes erőszak a rendőrségi akciók részét képezi

Rio de Janeiróban háború zajlik, csak senki nem mondja ki. Ezt a helyi rendőrök állítják, akik idén hatvan kollégájukat vesztették el a brazil nagyváros utcáin szolgálat közben. Arról azonban már nem a rendőrök, hanem civil szervezetek számoltak be, hogy a rendőrség hány emberrel végzett: tavaly 920-an vesztették életüket a hatóságokkal való konfrontációk következtében Rióban – olvasható az Amnesty International (AI) jelentésében, amelyben a nemzetközi emberi jogi szervezet arra figyelmeztet, hogy a rendőri erőszak manapság is a favelák mindennapjaihoz tartozik. A szegénynegyedekben razziázó hatósági akciókban gyakran nemcsak bűnözők, hanem ártatlan civilek is életüket vesztik.

A jelenség egész Brazíliát érinti. „2015-ben országos szinten a gyilkosságok negyede rendőri akciók közben történt” – idézte az AFP kedden Marisa Vassamont, a brazíliai AI kampányigazgatóját. Emberi jogi szervezetek jó ideje kínzással és törvénytelen kivégzésekkel is gyanúsítják a rendőrséget. Az igen magas bűnözési rátával rendelkező latin-amerikai országban ez igen érzékeny téma, amelyet a hatóságok igyekeznek eltussolni. Ez nem mindig sikerül. A közelmúltban a Costa Rica-i székhelyű Emberi Jogok Amerika-közi Bírósága felszólította Brazíliát, hogy nyissa meg a nyomozást két évtizedes ügyben. Rio de Janeiro egyik, egyszerű munkások és veszélyes drogbandák által lakott favelájában 26-an – többségében szegény, fekete, fegyvertelen férfiak – vesztették életüket. A vád szerint rendőrök végezték ki őket egy 1994 októberi és egy 1995 májusi razzia során.

Bruna Fonseca da Costa, az egyik áldozat testvére azt mondta a francia hírügynökségnek, hogy a temetések idején sok esetben zárva kellett tartani a koporsót, mert az áldozatok egy részét fejbe vagy nyakon lőtték. „A testvéremet a nyakán és a hátán találták el. Mást arcon lőttek. Ez nem más volt, mint kivégzés”.

Szerző

A jövőnk? - Reménytelen orosz szegénység (fotók!)

Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:31
Az orosz családok 70 százalékának nincs esélye a kitörésre a szegénységből - Fotók: Oleg Nikisin és Sean Gallup/Getty Images
Bár a moszkvai közvéleménykutató-intézetek szerint az oroszok lassan hozzászoknak a nyugati szankciók okozta nehézségekhez, számos tény arról tanúskodik, hogy a jelentős mértékben növekvő szegénység egyre nyomasztóbb teher a számukra.

Még az állami statisztikai hivatal jelentése is elismeri, hogy tavaly 19,8 millióra nőtt a szegények száma. Ez legalább 300 ezres emelkedést jelent, ami ugrásszerű növekedés 2012-14-hez képest. A „Nyezaviszimaja Gazeta” című lap szerint a valóságban ennél kétszer nagyobb a szegénység. A hatóságok ugyanis irreálisan alacsony szinten állapítják meg a megélhetési minimumot, szinte figyelmen kívül hagyva az inflációt. A múlt év utolsó negyedében 2,5 százalékkal emelték a létminimum összegét, miközben az infláció 6 százalékkal emelkedett.

A családok nem a hivatalos számok alapján élik meg helyzetüket. Még a VCIOM központi kutatóintézet felmérése is arról tanúskodik, hogy az emberek az egy főre eső havi 15,5 ezer rubelt tekintik olyan határnak, ami alatt a családot már szegénynek kell tekinteni. Már pedig a statisztikai hivatal 43 millió olyan embert tart számon, akire ennél kisebb összeg jut. Az elmúlt két évben az oroszok a korábbinál sokkal érzékenyebbek a gazdasági visszaesés következtében kialakult drágulásra. Ezt a „Nyezaviszimaja Gazeta” szakértőinek tapasztalata is alátámasztja. Amit két éve még lenyeltek, azt ma már nehezményezik. Úgy érzik, a hivatalos statisztika és a valóság elszakadt egymástól. A lap elemzője azt állítja, hogy a dolgozó oroszoknak több mint a fele olyan bért kap, amely lehetetlenné teszi számára a szegénységből való kitörést.

A tekintélyes „Vedomosztyi” című lap elemzője is tényként állapítja meg, hogy a 2014-2016-os válságot a jövedelmek és a bérek zuhanása kísérte, ami ahhoz vezetett, hogy 10 százalékkal kevesebb család volt képes fogyasztási átlagát fenntartani. A „Newsru.com” hírportál szerint a válság az orosz családok 70 százalékát hozta rendkívül nehéz megélhetési helyzetbe.

A jövőt az elemzők nem tartják biztatónak. Elég, ha azt nézzük, hogy a volt pénzügyminiszter, az új stratégián dolgozó Alekszej Kudrin 63 évre emelné a nők és 65-re a férfiak nyugdíjkorhatárát, miközben a férfiak átlagéletkora a 66 évet sem éri el.

Ahhoz, hogy jelentősen javuljon a családok helyzete, az egész orosz gazdaság átállítására, beruházásokra, a munkahelyek, gyárak jövedelmezőségének emelésére lenne szükség. A hivatalok által 2035-ig tervezett stratégia azzal számol, hogy három évet szánnának a növekedési pálya helyreállítására, a 2020 és 2026 közötti időszak a befektetések látványos szakasza lenne, ami a fogyasztás és a termelés emelkedésének lenne a forrása.

Mindez azonban a kormány iránti bizalom és a befektetői szándék növekedését követelné meg. Az elmúlt hetek fejleményei, Dmitrij Medvegyev miniszterelnök pozíciójának meggyengülése azonban nem ösztönzi azokat, akiknek lenne tőkéjük arra, hogy lökést adjanak az orosz gazdaságnak. Azok a remények is elszálltak, hogy Trump amerikai elnöksége véget vet az elszigeteltségnek. Az oroszokkal való üzletelés több fontos érdekeltjétől megvált Trump, s a külpolitikában olyanok kaptak szerepet, akik inkább keménységükről és NATO iránti elkötelezettségükről ismertek. A legutóbbi Putyin-Merkel találkozó pedig ismételten a német kancellár elszántságát tükrözte: nem lazít a szankciókon, még olyan áron sem, hogy ennek a német gazdaság az egyik fő kárvallottja.

Az orosz gazdaságot körülvevő hidegháborús légkört közvetlenül megérzik az emberek. Elegendő, hogy bemenjenek egy üzletbe, és szembesüljenek a növekvő árakkal, esetleg a szerényebb választékkal. A kiskereskedők ugyanis akár ötven százalékkal is csökkentették a választékot. A nagyobb cégek választékukat ott növelik, ahol gazdag vásárlókra számíthatnak. Ezek körében ugyanis nem tapasztalható a vagyon apadása.

Elemzések mutatnak rá, hogy a jövedelmek csökkenésénél nagyobb társadalmi problémáról van szó. Az ország versenyképességét biztosító intézmények, tradíciók, hiánya vagy gyengesége a bajok alapja. A hagyományos köztársaság nem működik. A hatalmi ágak függetlenségét a képviselőkkel való egyeztetéssel pótolják. A választóknak nincs módjukban összevetni a különböző véleményeket, és ennek alapján szavazni. Elveszejtődött az orosz történelem értelme és célja. A hanyatló gazdaság mellett az egészségügy, az oktatás, a polgári kezdeményezőkészség visszaesésével szemben erőtlen a társadalom.

Szerző
Frissítve: 2017.05.17. 10:35

Ködbe vesző metrópénzek

Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:06
Fotó: Molnár Ádám
Az Unión kívülre menekült az Alstom-ügy egyetlen magyar gyanúsítottja. Aki egyébként az osztrák hatóságok szerint nem is bűnös.

Magyarországon nyomoznak, Angliában már bírósági szakaszban van, Ausztriában viszont ejtették az egészet – ez a magyar Alstom-ügy. Mint ismeretes, a brit csalásellenes hivatal 2009 óta gyanítja, hogy a francia Alstom úgy nyerte meg a kettes és a négyes metróvonalra kiírt metrókocsi-tendert, hogy 2003 és 2008 között összességében eurómilliókkal vesztegetett meg magyar hivatalnokokat, döntéshozókat, pártokat. A britek már bíróság elé is vitték a vesztegetést vélhetőleg megrendelő cégvezetőket, így Londonban öt nap múlva, május 22-én kezdődik a magyarországi vesztegetéssel megvádolt három Alstom-vezető pere. Közülük is a legnagyobb hal a budapesti metróvesztegetésért tavaly vád alá vont a brit Alstom-főnök, Terence Stuart Watson.

Míg a megrendelők a bíróság előtt vannak, Magyarországon a gyanú szerint a vesztegetést lebonyolító lobbistákkal szemben még a gyanúsításnál tart az ügy. Pontosabban a magyar hatóságok próbálják elcsípni a vesztegetés egyik fő gyanúsítottját, Terner Gézát, aki tavaly ősszel a nyomozók orra előtt távozott külföldre. Mint emlékezetes, a múlt ősszel a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) hiába szerette volna előzetes letartóztatásban tartani Ternert, a Budai Központi Kerületi Bíróság akkor nem látta indokoltnak a letartóztatás fenntartását. Terner, miután szabadon távozott a bíróságról, rövid úton elhagyta az országot.

„Egy Európai Unión kívüli országban van jelenleg Terner Géza” – közölte a KNYF helyettes szóvivője, Simon Richárd az ügyészség keddi háttér beszélgetésén. Az ügyészség érzékeltette: pontosan tisztában vannak Terner hollétével. Mivel Ternerrel szemben európai és nemzetközi nyomozás is érvényben van, így „ha bárhol megpróbál repülőre szállni, vagy igazoltatják, máris Budapesten találja magát” – fogalmaztak az ügyészségen.

Annak ellenére is, hogy közben – épp akkor, amikor Terner elhagyta Magyarországot – osztrák ügyészek írásba adták, hogy nem lehetett bizonyítani vele és társaival szemben a korrupciós és pénzmosási vádakat. A napokban az Átlátszó birtokába került tavaly őszi osztrák ügyészségi levél tanúsága szerint 2011-től a brit csalásellenes hivatal (SFO) kérésére az osztrákok is vizsgálták a magyarországi korrupciós ügyet ottani szálait. Ám tavaly ősszel bizonyítékok hiányában ejtették Ternerrel és két társával szemben a vesztegetési és a pénzmosási vádakat is.

Igaz, az osztrák ügyészségi levélből meglehetősen furcsa nyomozás képe rajzolódik ki. Az SFO kezdeti gyanúja az volt, hogy a gyanúsítottak 2006-ban különféle számlákon pénzt továbbítottak magyar hivatalos személyeknek és pártoknak. Az osztrák nyomozás azt állapította meg, hogy az Alstom 2007 májusában 2 millió eurót utalt át a Terner Géza hozzátartozójához, Aczél Zoltánhoz közeli bécsi bejegyzésű Eurocontact Public Affairs GMBH-nak.

Az osztrák vádhatóság úgy látta, hogy az „SFO-nak (…) nem állnak rendelkezésre olyan új bizonyítékai, melyek meghatározott magyar hivatalos személyekhez vezetnének”.