Előfizetés

A focink nem, de az irodalmunk legalább jó

Urbán Csilla
Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:46
A díjazott Jászberényi FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A lélek legszebb éjszakája. A szakmai zsűri ezt a könyvet találta a legjobbnak és ítélte oda neki a Libri irodalmi díjat. Jászberényi Sándor második prózakötete a közel-keleti háborús környezet miatt unikum a magyar irodalomban. Kultúrák és értékrendek összeütközéséről szól a közönségdíjas Kepes András Világkép című könyve is.

– Az én hősöm hallgat. Engem az érdekelt, hogyan lehet úgy beszélni valamiről, hogy közben nem mondjuk el azt a valamit – mondta lapunknak Jászberényi Sándor a maratoni díjátadó gála után arra a megjegyzésre, hogy könyvében nem a közel-keleti konfliktusokon, a kortárs Egyiptomon vagy a gázai helyzeten  van a hangsúly. Sokkal inkább egy traumatikus magánéleti esemény feldolgozásán. Összefüggő novelláskötetének elbeszélőjét, Maros Dániel haditudósítót elhagyja a felesége, így gyerekét is elveszíti. Alkohol, drogok, a nyugatitól idegen kultúrának való önmegadás, a mély emberi kapcsolatoktól való elszakadás jelenti a brutális terápiát. A kötet alcíme, a Történet álmatlanságról és őrületről jelzi, hogy elbeszélője az emberi test fizikai tűrőképességének határáig jut, illetve inkább saját magát űzi odáig. – Csehov Fájdalom című novellájában a kocsis fia meghal. A kocsis próbálja elmondani ezt az utasainak, a kocsistársának, aki elalszik. Végül észjaka a lovának mondja el, mi történt. Az ilyen dolgokról nem lehet beszélni. Azért sem, mert ilyenkor mindenki okosabb – mondta Jászberényi és hozzátette: a tragédiánk nem az, hogy belehalunk valamibe, hanem hogy mindig van utána élet. Ezeket az elbeszéléseket akkor tudta megírni, amikor már elég távol volt az eseményektől és kívülről látta azokat. – Nehezen ír az ember bármit, amikor már nem alszik száz órája. Egyébként nem élvezem az írást, de úgy gondoltam, ennek meg kell lennie.

Nemcsak Jászberényi és Kepes András nyert sokat a Libri díjjal, de már a jelöltek is. A második alkalommal átadott díj listájára első körben 132 könyv került fel. Az év elején 88 közéleti személyiség szavazott a döntős tíz alkotásról, amelyekre már március óta szavazhattak az olvasók. Egyébként rengeteg, 12 ezer szavazat érkezett. Ugyanebből a tízes listából választott egyet a szakmai zsűri (idén Károlyi Csaba irodalomkritikus, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Fullajtár Andrea és Bálint András színművészek, valamint Beck Zoltán dalszerző, a 30Y énekes-gitárosa). A Libri nagy kampányt csinált a kortárs íróknak, ami már önmagában nyeremény, a szakmai zsűri által választott szerző és a közönségdíjas pedig 1-1 millió forintot, illetve 25-25 millió forint médiatámogatást kapott.

A kampány zárása pedig egy nagyszabású, akár összművészetinek is mondható gála volt. Hétfőn este, a Budapest Music Center előterében minden asztalon a jelöltek könyveihez kapcsolódó olyan installációkat lehetett látni. A díszestet egy Jászai Mari-díjas Novák Eszter rendezte, a közönség között helyet foglaló kóristák nyitották, a jelöltek pedig a pódium két oldalán várták, mikor derül ki, kapja a díjat. Ezt csak két óra múlva jelentették be, de azt azonnal látni lehetett, hogy tíz helyett csak nyolc jelölt van jelen. Krasznahorkai Lászlónak ugyanis épp saját estje volt a Müpában, Nádas Péter pedig nem ért fel Gombosszegről, lerobbant az autója. A program első felében Fullajtár Andrea és Bálint András színművészek adtak elő részleteket, a zenei kíséretet pedig Rohmann Ditta csellóművész és Dés András előadóművész testzenéje kísérte. Ekkor még mindig nem értünk el a díjátadásig, ugyanis jöttek maguk a jelöltek. Jánossy Lajos kritikus beszélgetett velük, nem sokat, mindössze 2-2 percet.

Jánossy azt kérdezte Jászberényitől, hogy ha az élményanyag ennyire sűrű és hatásokkal teli (mármint a Közel-Kelet), akkor az megkönnyíti-e az írói munkát. – Nincs olyan, hogy bármilyen alkotás tálcán kínálná magát. Minden egyes munka kétséges. Kairóban éltem tíz évig, és az arab világ valóban specifikus, de az irodalmi alkotás létrehozásában ez nem számít – mondta a prózája szempontjából Hemingwayhez és Graham Greenhez is hasonlítható Jászberényi és hozzátette: irodalmi műveiben nem kívánt ismeretterjesztő lenni, inkább az erkölcsi és morális problémák, valamint ezek ütköztetése érdekelte.

Kepes András Világkép című könyve annyiban kapcsolható Jászberényiéhez, hogy alaptapasztalata a világok, nyelvek és jelrendszerek különbözősége. – Sok olyan kulturális jelenség van, ami azonos mindenhol, ilyenek például a hajvágási, esküvői szertartások. Létezik az emberiség számára egy olyan alapvető réteg, ahol a kultúra azonos, és a különböző szokások, vallások erre épültek rá. Amikor kultúrák közötti félreértésekről van szó, akkor erről a felső rétegről beszélünk, ahol meghatározóak a földrajzi körülmények, vallási, politikai érdekek ütköznek. Ha valaki elkezdi lekaparni ezeket a rétegeket, akkor megvan a lehetőség arra, hogy egymással szót értünk  mondta Kepes, aki könyvében a Kelet és a Nyugat közti viszonyról, szeretetről, boldogságról és gasztronómiáról  gondolkodik. – A Világfalu című sorozatban különböző kultúrákat hasonlítottam össze, de az egy romantikus megközelítés volt. A migrációs válság idején szembesültem azzal, hogy a különböző kultúrák olyan közel kerültek egymáshoz, hogy újra kell gondolni a világot - mondta Kepes.  A beszélgetésben ezek után jött Németh Gábor (Egy mormota nyara), Térey János (Őszi hadjárat), Szabó T. Anna (Törésteszt), Varró Dániel (Mi lett hova?), Závada Pál (Egy piaci nap), Zoltán Gábor (Orgia) és ezen a ponton a közönség már tényleg úgy érezhette, ideje lelőni a poént, ami egy kis feszültségkeltés után meg is történt.

Az olvasók ízlésüknek megfelelően egyetérthetnek vagy bírálhatják az eredményt, de valószínűleg mindenki számára elfogadható az, amit Károlyi Csaba mondott. Tőle hetek óta azt kérdezgetik, hogy ki kapja a díjat, ezek után pedig hetekig azt fogják, hogy miért az kapta, aki. De legalább addig sem a fociról vagy a politikáról vitatkozunk. A magyar foci színvonaltalan, ahogy a magyar politika is. A magyar irodalom viszont igazán színvonalas.

Cannes - Ideológiák között

Csákvári Géza, Cannes
Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:45
Papíron erős a mezőny
A korábbi években általában le lehetett írni, hogy a párhuzamos szekciókban, a Rendezők kéthetében, illetve a Kritikusok hetében olykor érdekesebb filmek kerültek be, mint a nagy nevek kevésbé sikerült, kötelező köreit felvonultató hivatalos versenybe. 

Tavaly azonban fordult a kocka a legfontosabb mozgóképes verseny, a Cannes-i filmfesztivál életében. Sőt, úgy tűnik, hogy a bravúr újra sikerült Thierry Frémaux művészeti igazgatónak és csapatának, papíron elképesztően erősnek tűnik ma kezdődő, jubileumi hetvenedik mustra az idei versenyprogramja.

A legnagyobb várakozás a kétszeres Arany Pálmás Michael Haneke Calais-ben a migránsválság közepén játszódó új drámáját, melynek Happy End címet adott, illetve a Putyin rendszert korábbi filmjével, a Leviatánnal kritizáló Andrej Zvjagincev művét, a Loveless-t övezi. Őket tartják a két leginkább lehetséges fődíjasnak. Persze a filmek megtekintése előtt ez csak spekuláció még a szaklapok részéről is, de annyit érdemes megjegyezni, hogy ha Hanekének összejön, ő lesz a filmtörténetben az első, aki háromszor nyeri meg a patinás Arany Pálmát. De a két nagyágyú mellett még bőven lesznek komoly versenyzők a mezőnyben (Todd Haynes, Sofia Coppola vagy Noah Baumbach – a teljesség igénye nélkül) így lesz miről vitáznia a Pedro Almodóvar vezette zsűrinek a 28-i díjkiosztó gála előtt.

Idén van magyar versenyfilm is (utoljára két évvel ezelőtt voltuk a legjobbak között, a Nemes Jeles László rendezte Saul fia révén): Mundruczó Kornél új műve, a Jupiter holdja, mely korábban A felesleges ember munkacímen futott. Noha teljes a hírzárlat a Mundruczó mű körül is, annak idején a forgatáson, ahol egy szír fiút repítettek a belvárosban a háztetők fölé, az azóta megszüntetett Népszabadságnak azt mondta: egy morális válságban lévő magyar orvos nézőpontján keresztül mesélnek Európáról. Nem is akármilyen szempontból, mivel a rendező szavai szerint jelenleg a kontinens „zuhanó állapotban" van, Európában „krízislogika uralkodik", magyarul: „senki nem tud semmit, még azt sem, aki azt hiszi, hogy tud". Ugyanakkor nagyon sokat elárul majd azokról az ideológiákról, melyeket vallunk. A film alapjául egyébként Mundruczó 2015-ös Winterreise című koncertszínházi előadása szolgált: ezt múlt héten kétszer újra előadták a Trafóban és finoman szólva rendszernek beszólós produkcióról van szó. A magyarországi migránsokkal felvett mozgókép betétek, melyeket videóinstallációként használtak az előadásban, letaglózó tartalommal töltötte fel Schubert dalciklusát. Ha Mundruczó ezt a hangvételt és mélységet vitte tovább a Jupiter holdjában, akkor igencsak sanszos, hogy a 19-i világpremier után a világ egy magyar filmtől lesz hangos.

A hivatalos program kísérletezőbb műveit felvonultató Un certain regard szekcióban is lesz magyar érdekeltségű film. A szlovák színekben induló Out, Kristóf György első nagyjátékfilmje és a főszereplője az a Terhes Sándor, aki már hosszú évek óta megérdemelt volna egy filmes főszerepet. A szűkszavú leírás szerint egy ötvenes férfi útkeresését láthatjuk majd. Szentpéteri Áron Láthatatlanul című SZFE-s vizsgafilmje a cannes-i Cinéfondation válogatásban szerepel, mely a filmes egyetemek legjobbjait vonultatja fel. A Friss Hús fesztiválon már vetített mű középpontjában egy vak fiú áll, aki nagyon szeretne becsajozni. Ennek érdekében nyomul is, olykor még az íratlan szabályokat is átlépi. Az etűd újszerűsége annak dramaturgiája: nem pátosszal vagy kínos hiteltelenséggel ábrázolja Szentpéteri Áron a vak férfit, hanem hús-vér, olykor hibákat elkövető emberként. A rendező korábban kognitív tanulmányok mesterszakon végzett, mely az agy és elme folyamatinak a tudományait foglalja össze – nem meglepő módon ez érződik a filmen is. Láttunk már sok látványosabb vizsgafilmet is, de ennyire átgondoltat nagyon keveset.

DIGITÁLISAN RESTAURÁLTÁK

Fábri Zoltán legendás filmjét, a Körhinta felújított és digitalizált változatát - 61 évvel a legendás cannes-i premiert követően – a Cannes Classic program keretében vetíti a fesztivál. Ahogy Fazekas Esztertől, a Magyar Nemzeti Filmarchívum restaurátor munkatársától megtudtuk, a műnek már volt 1991-ben egy analóg megmentése – ekkor még Fábri Zoltán is részt vett a munkában.
Az új, digitális felújítás során visszatértek az eredeti nyersanyaghoz. A tartalmi restaurálás során a hiányzó képi és hangzó részeket, fekete bevillanásokat, illetve a menyasszonytánc során hiányzó húsz másodpercet is pótolták. De, ahogy Fazekas Eszter hangsúlyozza: a film világát és az adott kor technikáját nem változtatták meg. Az ilyen felújítások során megtehető dolgokat igen szigorú „kódexek” határozzák meg.

Cannes - Ideológiák között

Csákvári Géza, Cannes
Publikálás dátuma
2017.05.17. 07:45
Papíron erős a mezőny
A korábbi években általában le lehetett írni, hogy a párhuzamos szekciókban, a Rendezők kéthetében, illetve a Kritikusok hetében olykor érdekesebb filmek kerültek be, mint a nagy nevek kevésbé sikerült, kötelező köreit felvonultató hivatalos versenybe. 

Tavaly azonban fordult a kocka a legfontosabb mozgóképes verseny, a Cannes-i filmfesztivál életében. Sőt, úgy tűnik, hogy a bravúr újra sikerült Thierry Frémaux művészeti igazgatónak és csapatának, papíron elképesztően erősnek tűnik ma kezdődő, jubileumi hetvenedik mustra az idei versenyprogramja.

A legnagyobb várakozás a kétszeres Arany Pálmás Michael Haneke Calais-ben a migránsválság közepén játszódó új drámáját, melynek Happy End címet adott, illetve a Putyin rendszert korábbi filmjével, a Leviatánnal kritizáló Andrej Zvjagincev művét, a Loveless-t övezi. Őket tartják a két leginkább lehetséges fődíjasnak. Persze a filmek megtekintése előtt ez csak spekuláció még a szaklapok részéről is, de annyit érdemes megjegyezni, hogy ha Hanekének összejön, ő lesz a filmtörténetben az első, aki háromszor nyeri meg a patinás Arany Pálmát. De a két nagyágyú mellett még bőven lesznek komoly versenyzők a mezőnyben (Todd Haynes, Sofia Coppola vagy Noah Baumbach – a teljesség igénye nélkül) így lesz miről vitáznia a Pedro Almodóvar vezette zsűrinek a 28-i díjkiosztó gála előtt.

Idén van magyar versenyfilm is (utoljára két évvel ezelőtt voltuk a legjobbak között, a Nemes Jeles László rendezte Saul fia révén): Mundruczó Kornél új műve, a Jupiter holdja, mely korábban A felesleges ember munkacímen futott. Noha teljes a hírzárlat a Mundruczó mű körül is, annak idején a forgatáson, ahol egy szír fiút repítettek a belvárosban a háztetők fölé, az azóta megszüntetett Népszabadságnak azt mondta: egy morális válságban lévő magyar orvos nézőpontján keresztül mesélnek Európáról. Nem is akármilyen szempontból, mivel a rendező szavai szerint jelenleg a kontinens „zuhanó állapotban" van, Európában „krízislogika uralkodik", magyarul: „senki nem tud semmit, még azt sem, aki azt hiszi, hogy tud". Ugyanakkor nagyon sokat elárul majd azokról az ideológiákról, melyeket vallunk. A film alapjául egyébként Mundruczó 2015-ös Winterreise című koncertszínházi előadása szolgált: ezt múlt héten kétszer újra előadták a Trafóban és finoman szólva rendszernek beszólós produkcióról van szó. A magyarországi migránsokkal felvett mozgókép betétek, melyeket videóinstallációként használtak az előadásban, letaglózó tartalommal töltötte fel Schubert dalciklusát. Ha Mundruczó ezt a hangvételt és mélységet vitte tovább a Jupiter holdjában, akkor igencsak sanszos, hogy a 19-i világpremier után a világ egy magyar filmtől lesz hangos.

A hivatalos program kísérletezőbb műveit felvonultató Un certain regard szekcióban is lesz magyar érdekeltségű film. A szlovák színekben induló Out, Kristóf György első nagyjátékfilmje és a főszereplője az a Terhes Sándor, aki már hosszú évek óta megérdemelt volna egy filmes főszerepet. A szűkszavú leírás szerint egy ötvenes férfi útkeresését láthatjuk majd. Szentpéteri Áron Láthatatlanul című SZFE-s vizsgafilmje a cannes-i Cinéfondation válogatásban szerepel, mely a filmes egyetemek legjobbjait vonultatja fel. A Friss Hús fesztiválon már vetített mű középpontjában egy vak fiú áll, aki nagyon szeretne becsajozni. Ennek érdekében nyomul is, olykor még az íratlan szabályokat is átlépi. Az etűd újszerűsége annak dramaturgiája: nem pátosszal vagy kínos hiteltelenséggel ábrázolja Szentpéteri Áron a vak férfit, hanem hús-vér, olykor hibákat elkövető emberként. A rendező korábban kognitív tanulmányok mesterszakon végzett, mely az agy és elme folyamatinak a tudományait foglalja össze – nem meglepő módon ez érződik a filmen is. Láttunk már sok látványosabb vizsgafilmet is, de ennyire átgondoltat nagyon keveset.

DIGITÁLISAN RESTAURÁLTÁK

Fábri Zoltán legendás filmjét, a Körhinta felújított és digitalizált változatát - 61 évvel a legendás cannes-i premiert követően – a Cannes Classic program keretében vetíti a fesztivál. Ahogy Fazekas Esztertől, a Magyar Nemzeti Filmarchívum restaurátor munkatársától megtudtuk, a műnek már volt 1991-ben egy analóg megmentése – ekkor még Fábri Zoltán is részt vett a munkában.
Az új, digitális felújítás során visszatértek az eredeti nyersanyaghoz. A tartalmi restaurálás során a hiányzó képi és hangzó részeket, fekete bevillanásokat, illetve a menyasszonytánc során hiányzó húsz másodpercet is pótolták. De, ahogy Fazekas Eszter hangsúlyozza: a film világát és az adott kor technikáját nem változtatták meg. Az ilyen felújítások során megtehető dolgokat igen szigorú „kódexek” határozzák meg.