Újabb gödör

Lehet tapsikolni is, ahogy Vitézy Dávid főigazgató teszi Facebook-bejegyzésében, mert valóban nagy öröm, hogy nem préselnek be a Városligetbe egy alkalmatlan épületet, amelybe be se férne a Közlekedési Múzeum teljes kiállítása. Pláne teljes lesz a boldogság, ha nemcsak ígérik, hanem fel is építik a minden igényt kielégítő új múzeumot "Budapest valamely rozsdaövezetében".

A kérdés már csak az, hogy akkor minek bontották le az egyébként kielégítő állapotú, részben millenniumkori házat a ligetben, miért nem működgethetett el addig, amíg az a bizonyos kacsalábon forgó új tető alá nem kerül másutt. Aztán még az is kérdés, mihez kezd a pénzünkre oly féltőn ügyelő állam azzal a marha nagy gödörrel, amelyikben eszerint közlekedési kiállítás például nem lesz. Plusz még arra is jó lenne választ kapni, tényleg teljesen hülyének nézünk-e ki: olyannyira vaknak legalábbis, hogy nem vesszük észre, öt éve csak papíron készül bármiféle múzeumnegyed a Városligetben, s miközben a tervezői meg szakértői díjak ömlenek az arra érdemesek zsebébe, nem hogy öt új múzeum nem épül a pénzünkből, de egyet már a meglévők közül is leradíroztak a föld színéről.

Ismételjük át: ez a város nem akart semmit sem építeni a legrégebbi közparkjában. Még akörül is égedelem nagy botrány volt, hogy egy új bejáratot nyitottak volna a Szépművészeti alá tervezett új múzeumi terekbe. Aztán a NER bölcsessége az erre szánt pénzt átirányította a legalább sokszor átadható Várkert Bazár építkezésére, a ligetben pedig elkezdtek nőni a légvárak. Új Nemzeti Galéria a bővítés lefújása miatt elkenődött Baán László kedvéért; Zene Háza és Néprajzi Múzeum, fotográfiai és építészeti kiállítás, aztán az nem, de egy semmiből elővarázsolt színház igen, meg Biodóm és új Közlekedési Múzeum.

A rommezőn végignézve Vitézy Dávid persze most örül. Kiállítással még jó ideig nem kell bajlódnia, és ígértek neki egy vadiúj múzeumot. Csak nehogy csalódjon: Ókovács Szilveszter például új operai próbahely és raktár várományosa a rozsdaövezetben. Egyszer talán tényleg el is kezdik építeni.

Szerző
N. Kósa Judit

Innen nézve - A mi spekulánsaink

Szeretném előre bocsátani: spekulánsokat említve nem Soros Györgyre gondolok, hanem azokra a tősgyökeres, őskeresztény magyar politikusokra, akiknek bizony bőven van miért szégyenkezniük. Ők azok, akik sok százezer – ha nem millió – magyar család életét tették tönkre, és a lelkükön szárad azok halála is, akiket ezzel öngyilkosságba kergettek.

2010-ben, a Fidesz kormányra lépésekor az azóta is mindig bölcsen nyilatkozó Kósa Lajos és később az ország külgazdaságának felvirágoztatásával megbízott Szijjártó Péter azzal állt a nyilvánosság elé, hogy küszöbön áll a magyar államcsőd. Feltételezem, a fényes karriert befutó két politikus tudta, mit beszél, amikor bedöntötték a forintot. Ha ezt a bejelentést korábban megtárgyalták pártbarátaikkal, családtagjaikkal, lehettek köztük, akik ebből a forint romlására spekuláltak és nagyot kaszáltak. A sok százezer devizahiteles nem tudott erről, és rohadt nagyot bukott. Akik emiatt elvesztették az otthonukat, jól jegyezzék meg: a „köszönő” leveleket nem Bajnai, nem Soros, hanem Orbán címére kell küldeni.

Aztán ott van egy másik, szégyentelen magyar spekuláns, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Lelkiismeret furdalás nélkül benyúlt a bank kasszájába, kivett onnan pár száz milliárdot, és betette mindenféle alapítványba. A kuratóriumokba cimborák kerültek, akik aztán spekulálni kezdtek a magánosított pénzünkkel: hol fialnak nekik jobban a mi adóforintjaink? Nem tették állampapírba, nem csökkentették az ország adósságát. Ingatlanokat vettek. Az a jó biznisz. Nem ma, majd "holnap" fialja a pénzt.

Rogán Antal is egy dörzsölt spekuláns. Amikor még a gazdasági bizottság élén ült, kitalálta, hogy néhány „közeli” vállalkozás kezébe adja a letelepedési kötvények bizniszét. Ő már akkor jól spekulált: valakik nagyot keresnek majd rajta. Persze az nem az állam lesz. Ne menjünk bele, hova, kinek a zsebébe csordogáltak a jól kifundált üzlet milliárdjai, de „mi” buktunk rajta.

Ha innen nézem tehát, vannak jó és vannak gonosz spekulánsok. Jó spekulánsok azok, akik nálunk befektetnek, államkötvényt vesznek, üzemet építenek, letelepedési kötvényt vásárolnak. (Bár ez utóbbiak csak addig jó spekulánsok, amíg ők fizetnek, később már kevésbé fogunk örülni, amikor nekünk kell nekik.) Ebből az aspektusból egyáltalán nem értem, miért került Soros György a gonosz spekulánsok szégyentáblájára, hiszen egyetemet alapított nálunk, fideszes politikus-csemetéket támogatott, orvosi műszereket vett, hátrányos helyzetű fiatalok felemelkedését támogatta. Ezért csak hálásak lehetnénk, de tudom, a hála nem politikai kategória, a sorosozás pedig politika.

A lányom elújságolta, hogy ahol élnek, innen vagy 1500 kilométerre, még nyomott áruk van az ingatlanoknak, ezért úgy döntöttek a férjével, lakásba fektetik a megtakarításaikat. Arra számítanak, hosszú távon ezen csak nyerhetnek. Kicsit bizonytalan lettem. Örüljek, vagy szégyenkezzek, hogy spekulánsok kerültek a családomba?

Szerző

Álljunk meg egy Momentumra!

Azt nyilatkozta Fekete-Győr András, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy mindig gyűlölni kell valakit, ezért a Momentum arról beszél, hogy milyen országot szeretne” (Magyar Narancs, 2017/19). A tüntetésen is arról beszélt a Momentum vezetője, hogy a pártja igazi konzultációba kezd a magyar néppel, és ennek alapján, valamint a Nyugatról hazahozott tudásuk segítségével egy olyan programmal állnak elő ősszel, amelyik „beindítja” Magyarországot.

Ez nagyon rokonszenves ígéret. Hadd tegyek fel segítésképpen néhány kérdést, minden nemzeti konzultáció nélkül és pusztán az itthon szerzett tudásommal. Azt képzelem, ha ezekre mernek és tudnak válaszolni, már kész is a kormányprogram, pedig még csak tavasz van.

Bevezetjük végre az eurót? Vagy vakerálunk tovább a nemzeti valutával, hogy pályát nyissunk a Nemzeti Bank gyarapodási trükkjeihez (lásd például: devizakölcsön-átváltás, melynek során az MNB-nek sikerült a lakosság érintett részét kifosztania), vagy utolérve a szlovákokat és a szlovéneket, lesz nálunk is egy ellenőrzött és tiszta pénznem?

Beengedjük a menekülteket? Mint teszi ezt minden tisztességes európai állam (még ha nem hirdeti is kétpercenként, mennyire keresztény), vagy folytatjuk a gyűlöletkampányt, továbbá az embertelen bánásmódot a határainkon, a magyarság örök szégyenére?

Lehetővé tesszük a szabad földvásárlást? Pont úgy, mint az EU többi országában. Vagy folytatjuk a mezőgazdaságot lerongyoló, de az oligarchák vagyonosodását gyönyörűen kiszolgáló, állítólag nemzeti földpolitikát? Amelyik se nem nemzeti, se nem politika, hanem egyszerű gazdasági öngyilkosság?

Lesz több biztosítós modell az egészségügyben? Például olyan, mint Németországban, vagy a lepusztulás folytatódik? Erőltetjük a feudalizmust a gyógyászatban, hogy az orvosok világgá meneküljenek, a betegek pedig egyre nyomorultabb sors elé nézzenek?

Folytatjuk a diktatúrát az oktatásügyben, vagy angolszász, svéd, holland, finn, német és lengyel mintára teret nyitunk a tanári szabadság előtt? Erőltetjük a nemlétező középosztály érdekeire hivatkozva a tanulók életesélyeinek lerombolását, vagy hajlandóak vagyunk modernizálni végre?

Fenntartjuk az egykulcsos adót? Hogy a szegények szegényebbek, a gazdagok pedig gazdagabbak legyenek? Vagy hajlandóak vagyunk vigyázó szemünket például Svédországra vetni? Vagy bármelyik normális országra, ahol nem cél a társadalom brutális kettészakítása.

Nyilvánosságra hozzuk végre azokat a titokzatos ügynöklistákat? Vagy továbbra is zsarolgatásra használjuk őket?

És ha már szembenézés: továbbra is megy majd ez a gusztustalan mismásolás a múltunkkal, ez az önfelmentő hazudozás és önbecsapás, vagy mint a németek, hajlandóak vagyunk mi is kimondani az igazságot? Ami úgy hangzik, hogy vannak ilyen meg olyan mentő körülmények és figyelembe veendő szempontok, de a lényeg, hogy a nácik csatlósaként harcoltunk az utolsó töltényig, elküldtünk a gázhalálba négyszázharmichétezer embert és sajátkezűleg legyilkoltunk még vagy százezret. Nem beszélve arról a kétszázezer nemzsidó férfiról, akit elküldtünk megfagyni a Donhoz, holott tudván tudta a kormány, hogy se felfegyverezve, se felszerelve, se ellátva az a hadsereg nem volt még minimális szinten sem! Kimondjuk, hogy Horthy Miklós tömeggyilkosságokért felelős háborús bűnös, természetesen figyelembe véve a mentő körülményeket és a különböző szempontokat? Nem annyira bűnös, mint Szálasi vagy Hitler, de hogy szobrot állítani... Utcát elnevezni?

És levesszük végre a szent koronát a köztársaság címeréről? Vagy nyomatjuk tovább a nosztalgiát, aminek se haszna, se értelme, se becsülete? És kitesszük végre a politikusainkat a Várból, mert az egy kulturális és múzeumi negyed, vagy folytatjuk ezt a felköltözési projektet, amire csak egy szó van, nevezetesen az, hogy vérciki?

És tessék mondani: tetszenek csinálni valamit a környezetvédelemmel, a folyamatos pénzlopásokon kívül? Építünk a szlovákokkal és a románokkal közösen víztározókat a környező hegyekben , hogy tavasszal ne öntse el a fél országot az árvíz, nyáron pedig legyen miből öntözni?

És támogatjuk majd adókedvezménnyel, segéllyel a leszakadó országrészekben az ipartelepítést, vagy úgy döntünk, pusztuljon csak éhen Borsod megye, Zemplén, Szabolcs és Baranya, ott úgyis nagyon sok a cigány? Csakugyan: cigányok. A nagypolitika azon kívül, hogy a rendszerváltáskor földönfutóvá tette őket, gyakorlatilag semmit mást nem tett. Talán abban bíznak zászlósuraink, hogy a romák vagy kivándorolnak, vagy meghalnak? Bölcs belátással folytatnák önök ezt a remek politikát, vagy esetleg elkezdünk úgy viselkedni, mintha emberek lennénk?

És mi lesz Pakssal? Közzétesszük a szerződés egészét? Nyilvánvalóan: leszámítva a nukleáris biztonsággal kapcsolatos részeket, de ilyenek úgysem a szerződésben, hanem a mérnöki tervekben vannak. Kiteregetjük ezeket a paksi kártyákat vagy nem? És aztán rendezünk róla népszavazást, vagy elkezdünk különbuli-alkukat kötni?

És a közbeszerzések? Nyilvános lesz minden egyes szerződés minden egyes részlete, vagy az üzleti titokra hivatkozva folytatódik a túlárazás és a lopkodás?

Végül: megkérdi valaki azokat, akik százmilliárdnál többet vagyonosodtak, hogy mi volt a trükkjük? Merthogy olyan jó lenne tanulni tőlük.

Ebben az országban a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, legalábbis nem minden pohárba. Mindig folyamatos volt a titkolózás, gondolom, kizárólag nemzetbiztonsági okokból. De mintha most már nagyon körmünkre égnének a dolgok. Mintha az utóbbi időben bezuhantunk volna Ázsiába.

Milyen Magyarországot szeretnénk? Erre pont az a válasz, amit a Momentum hirdet: európai Magyarországot. Lesz esélyünk visszakapaszkodni?

Ameddig ezeket a kérdéseket fel nem tesszük, addig nem. Biztosan kell hozzá némi bátorság, de anélkül csak egy újabb papír születik, nem kormányprogram. A válaszok megfogalmazásához pedig nincs szükség hónapokra, éppen elég az az egy perc, ameddig az ember leírja: igen, igen, igen, igen.

Ha a Momentum a jövő pártja, valami konkrétumot mondania kell. Kíváncsian várom. Én és még vagy tízmillió ember.