Ki manapság a legveszélyesebb ember Nagy-Britanniában?

Ki manapság a legveszélyesebb ember Nagy-Britanniában? Az egyik legbefolyásosabb politikai napilap, a The Guardian hétvégi melléklete szerint nem egy bűnöző vagy egy terrorista, hanem a Daily Mail főszerkesztője, Paul Dacre lehet az.

A nem épp hízelgő címet azzal sikerült „elnyernie”, hogy 25 éves vezetése alatt az egyik legolvasottabb bulvárlap referenciapont lett rendszeres olvasói számára, és mind nagyobb hatást gyakorol politikai preferenciájukra. Legutóbb a kilépést támogató, és bevándorlást démonizáló cikkeivel befolyásolta a Brexit-népszavazás végeredményét. A Daily Mail nem volt egyedül ebben a „harcban”, a legnagyobb bulvárlapok mind ezt a narratívát követték.

„Ahelyett, hogy az emberek véleményét tükröznék, a brit bulvárlapok mondják meg nekik, hogy mit gondoljanak. Ezzel gyakorlatilag megfordult egy trend” – mondta lapunknak Gezim Alpion szociológus, médiakutató, a Birminghami Egyetem oktatója. A szakértő szerint a bulvárlapok már a 20. század eleje óta démonizálták a bevándorlókat, a cikkeikben gyakran bukkantak fel a velük kapcsolatos sztereotípiák. A The Sun például két éve csótányokhoz hasonlította a bevándorlókat, az ENSZ ezért fel is szólította Nagy-Britanniát, hogy kezdjen valamit a bulvárban nem ritka gyűlöletbeszéddel.

Az igazi hisztéria azonban uniós kilépésről szóló népszavazási kampány idején tört ki: ahogy a The Observer fogalmaz, a bulvár valóságos háborút indított, amelyet David Cameron sem úszott meg. Egy nappal azután, hogy a korábbi kormányfő felvázolta javaslatát az uniós tagság feltételeiről, a Daily Mail a címlapján tette fel a kérdést: „Ez minden, Cameron úr?” A miniszterelnök érezhette, hogy a bulvárlap támogatásának hiánya milyen következményekkel járhat, mert még aznap meghívta Paul Dacret, és elbeszélgetett vele arról, hogy a lap miként kezelhetné a referendumot. Ez annyira felbőszítette a főszerkesztőt, hogy az elkövetkező hónapokban még keményebben ostorozták Cameront, a bevándorlókat és az uniós tagságot. Olaj volt a tűzre, hogy a Newsnight oknyomozó riportja szerint, Cameron később megpróbálta elmozdíttatni Dacre-t a Daily Mail éléről, ám nem járt sikerrel.

Májusban másról sem volt szó a lapban, mint a lehetséges „migránsinvázióról”. Egy cikkben arra figyelmeztettek, hogy „több ezer uniós országból érkező bűnöző és erőszaktevő sétál Nagy-Britannia utcáin”. A cikk alatt 2500 hozzászólást írtak, a kommentelők többsége két dolgot követelt: „Ők takarodjanak innen, mi pedig az EU-ból”. A népszavazást megelőző 23 nap a Daily Mail címlapján 17 alkalommal volt vezető téma a bevándorlás. A The Sun pontosan ugyanezt a narratívát követte: olyan rém- és álhíreket terjesztettek, miszerint menekült gyerekek elhallgatják a valós korukat, török bevándorlók tömegei tervezik a letelepedést Nagy-Britanniában, és heti 350 millió fontjába kerül az Egyesült Királyságnak az uniós tagság.

„A népszavazás hetén elképesztő méreteket öltött félelemkeltés. Az különösen nagy gondot jelentett, hogy nem mutatták meg az érem másik oldalát. Azt, hogy bár sokan érkeznek ide, rengeteg brit telepedik le az unión belül és kívül. Ugyanez volt a helyzet a gazdasági kérdésekkel. Sok hazugság hangzott el, hogy mi milyen sokat fizetünk az uniós kasszába… az nem, hogy mi mennyit profitálunk abból, hogy EU-tagok vagyunk… Sok olyan, korábban szegény régióban szavaztak a kilépés mellett, amelyet felvirágoztattak az uniós támogatások. Ez is mutatja, hogy mennyire félre voltak tájékoztatva az emberek” – mondta a szakértő, aki hangsúlyozta: a közelmúltban változó volt, hogy épp mely oldalt támogatta a bulvár. „A The Sun a mai napig állítja, hogy Tony Blair kormányfővé választása annak köszönhető, hogy a lap a munkáspártot támogatta” – mutatott rá Alpion. A júniusi parlamenti választásokon induló jelöltek aligha hagyhatják figyelmen kívül, hogy mit írnak róluk bulvárlapok.

Az átlag szócsöve

A brit bulvár büszkén állítja, hogy az „átlag angolok” szócsöve. A felmérésekből kiderül, hogy a bulvárfogyasztók jelentős része 50 év fölötti, munkásosztálybeli, és a fővároson, Londonon kívül él. Ahogy a The New York Times is rámutat: nagy az átfedés köztük, és az uniós tagságról szóló referendumot eldöntő szavazóbázis között.