Alien - Vér, húscafatok és könnyek

Ha mélyértelem kell, van itt fröccsenő húscafatok felett elhangzó Byron- és Shelley-idézet, istenek bevonulása Walhallába Wagnertől, testnyílásokba besunnyogó fekete spórafelhőcske.

A Covenant nevű űrhajón népes legénység utazik egy távoli bolygóra, hogy belakja. Egy paradicsominak látszó közeli bolygó eltéríti őket a céljuktól, de amit ott találnak, az maga a rémálom. Tömény szörnyűség és borzadály. És elképesztő zűrzavar, de az nem a bolygót jellemzi, hanem a filmet. Ridley Scott mostani sci-fijéből azt a fajta horrort hozta ki, ami mellett sem a mese, sem a karakterek nem kapnak kellő figyelmet, kizárólag a véres szörnyűségek. A gyomorforgatásig fokozva. A bolygóról hamar kiderül, hogy az Alien-sorozatból jól ismert taknyos-nyálas óriás xenomorfok fészke, azaz a gazdatestből véres húscafatok közepette előpattanó földönkívüli paraziták szülőföldje.

A film a műfaj primitív hatásaira épít, mert Scott csak egyrészt zseni, (példák rá az 1979-es első Alien és a Szárnyas fejvadász), másrészt üzletember, aki a gyors hatásokra megy rá. Ennyi könnyet, félelemtől és bánattól látványosan síró hőst aligha látni más horror-sci-fiben. Ám amit a rajongók a Prometheus című előzményfilmből hiányoltak - a húszabáló Alient -, azt itt szörnylétszámban duplán meg triplán megadja. A Prometheusból költözött át az új filmbe szinte minden, az alaphelyzettől a látványvilágig. Scott nem is csinál belőle titkot, onnan hozza át a konfliktus főszereplőjét, a túlélő szintetikus lényt, Dávidot is.

Az, hogy a mester önmagát koppintja, snassz dolog ugyan, de nem bűn. Végtére is ő teremtette meg eredetileg a műfaj horrorisztikus űr-szörnyét, az emberben kifejlődő, onnan kipattanó nyáladzó zabagépet. Ez a pusztító Scott-copyright számolatlanul szaporodott el a hollywoodi sci-fikben, de azt a pattanásig feszült, rémületes hatást, amit anno Scott megteremtett legelőször, soha senki meg sem közelítette. Ő sem. Most csak egy vásári mutatványos igyekezetét látjuk, de amit Sigourney Weaverrel annó átéltünk, az a sötét oldal metaforája is volt, nem csak horror. Persze, akinek mélyértelem kell, annak van itt fröccsenő húscafatok felett elhangzó Byron- és Shelley-idézet, istenek bevonulása Walhallába Wagnertől, élőben zongorán, testnyílásokba besunnyogó fekete spórafelhőcske. Valljuk be, ez szomorú.

Scott mentsége erre az Alienre az egyetlen új ötlet. Megkettőzi a szintetikus szereplőjét. Ennek köszönhetően a népes szereplőgárdából legalább Michael Fassbendernek van némi játszanivalója a kettős szerepben. Reménykedjünk, hogy a Szárnyas fejvadász jobban folytatódik.

Infó

Alien: Covenant

Rendező: Ridley Scott

Forgalmazó: InterCom