Az FBI visszavág Trumpnak

Publikálás dátuma
2017.05.18. 07:34
Donald Trump a nyomozás lezárását kérte James Comeytól FOTÓ: REUTERS/JOSHUA ROBERTS
Donald Trump már bánhatja, hogy menesztette az FBI-főnököt. Máris kiszivárgott egy leleplezés, amely akár az elnök állásába is kerülhet.

A The New York Times tette közzé, hogy James Comey, a leváltott FBI-igazgató feljegyzést írt egy beszélgetésről, amelyet február 14-én az Ovális Irodában folytatott Donald Trumppal. Az elnök állítólag azt kérte, hogy ejtse a bizalmi embere, Michael Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó ellen gyanús orosz kapcsolatai miatt folyó vizsgálatot. „Remélem, hogy letesz erről, Flynn igazán jó ember” – mondta Comey-nak az elnök. A beszélgetés Flynn leváltásának másnapján zajlott, s Comey a feljegyzését több másik FBI-vezetőnek is megmutatta. A Fehér Ház tagadta, hogy az elnök a Flynn elleni nyomozás leállítását kérte volna. Comey feljegyzése azonban bizonyíték lehet arra, hogy az elnök akadályozni próbálta az igazságszolgáltatást.

Bombaként robbant az újabb kínos ügy a kongresszusban. A honatyák még fel sem dolgozták az előző napi botrányt, miszerint Donald Trump titkos hírszerzési információkat fedett fel az orosz külügyminiszter előtt. A Fehér Ház cáfolt, Trump megerősítette az állítást, mondván „abszolút jogában állt" ezt tenni. H.R. McMaster, Trump új nemzetbiztonsági tanácsadója azt mondta, az elnök nem is tudott sem a forrásról, sem a részletekről. Időközben kiderült, hogy az izraeli hírszerzés értesülését kotyogta ki Trump. Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnap felajánlotta, készek átadni saját leiratukat Trump és Szergej Lavrov megbeszéléséről, de cáfolta, hogy exkluzív információhoz jutottak volna.

Jason Chaffetz, a képviselőház felügyeleti bizottságának elnöke május 24-i határidővel bekérette az elnök és Comey közötti megbeszélésekkel kapcsolatos dokumentumokat. Az FBI-igazató a hírek szerint kész tanúskodni a kongresszusban, de csak nyilvános meghallgatáson.

Az igazságszolgáltatás akadályoztatása, ha bebizonyosodik, igen komoly vád – mondta Agnus King, Maine állam független szenátora a CNN-nek, nem zárva ki, hogy felmerülhet az impeachment lehetősége. Két demokrata szenátor, Elijah Cummings és Filemon Vela is felvetette a vádemelés szükségességét. A republikánus honatyák többsége csak a színfalak mögött nyilvánít véleményt.

Jogi szakértők szerint James Comey feljegyzése önmagában nem elég az elnök elleni alkotmányos vádemeléshez. Mind gyakrabban vetik fel, hogy létezhet egy másik lehetőség az elnök eltávolítására. Az amerikai alkotmány 25. kiegészítésének 4. cikkelye értelmében az alelnök – azzal az indokkal, hogy az elnök képtelen feladata ellátására – a kongresszus vezetőihez írt levélben kezdeményezheti az elnök eltávolítását. A kongresszus két házának ezt kétharmados többséggel kell jóváhagynia. Ezt a cikkelyt egészségügyi gondok esetére találták ki, de az alkalmatlanság szélesebben is értelmezhető.

Szerző

Ki manapság a legveszélyesebb ember Nagy-Britanniában?

Publikálás dátuma
2017.05.18. 07:32
A bulvárlapok címlapon ünnepelték a referendum eredményét FOTÓ: PROFIMEDIA
Ki manapság a legveszélyesebb ember Nagy-Britanniában? Az egyik legbefolyásosabb politikai napilap, a The Guardian hétvégi melléklete szerint nem egy bűnöző vagy egy terrorista, hanem a Daily Mail főszerkesztője, Paul Dacre lehet az. 

A nem épp hízelgő címet azzal sikerült „elnyernie”, hogy 25 éves vezetése alatt az egyik legolvasottabb bulvárlap referenciapont lett rendszeres olvasói számára, és mind nagyobb hatást gyakorol politikai preferenciájukra. Legutóbb a kilépést támogató, és bevándorlást démonizáló cikkeivel befolyásolta a Brexit-népszavazás végeredményét. A Daily Mail nem volt egyedül ebben a „harcban”, a legnagyobb bulvárlapok mind ezt a narratívát követték.

„Ahelyett, hogy az emberek véleményét tükröznék, a brit bulvárlapok mondják meg nekik, hogy mit gondoljanak. Ezzel gyakorlatilag megfordult egy trend” – mondta lapunknak Gezim Alpion szociológus, médiakutató, a Birminghami Egyetem oktatója. A szakértő szerint a bulvárlapok már a 20. század eleje óta démonizálták a bevándorlókat, a cikkeikben gyakran bukkantak fel a velük kapcsolatos sztereotípiák. A The Sun például két éve csótányokhoz hasonlította a bevándorlókat, az ENSZ ezért fel is szólította Nagy-Britanniát, hogy kezdjen valamit a bulvárban nem ritka gyűlöletbeszéddel.

Az igazi hisztéria azonban uniós kilépésről szóló népszavazási kampány idején tört ki: ahogy a The Observer fogalmaz, a bulvár valóságos háborút indított, amelyet David Cameron sem úszott meg. Egy nappal azután, hogy a korábbi kormányfő felvázolta javaslatát az uniós tagság feltételeiről, a Daily Mail a címlapján tette fel a kérdést: „Ez minden, Cameron úr?” A miniszterelnök érezhette, hogy a bulvárlap támogatásának hiánya milyen következményekkel járhat, mert még aznap meghívta Paul Dacret, és elbeszélgetett vele arról, hogy a lap miként kezelhetné a referendumot. Ez annyira felbőszítette a főszerkesztőt, hogy az elkövetkező hónapokban még keményebben ostorozták Cameront, a bevándorlókat és az uniós tagságot. Olaj volt a tűzre, hogy a Newsnight oknyomozó riportja szerint, Cameron később megpróbálta elmozdíttatni Dacre-t a Daily Mail éléről, ám nem járt sikerrel.

Májusban másról sem volt szó a lapban, mint a lehetséges „migránsinvázióról”. Egy cikkben arra figyelmeztettek, hogy „több ezer uniós országból érkező bűnöző és erőszaktevő sétál Nagy-Britannia utcáin”. A cikk alatt 2500 hozzászólást írtak, a kommentelők többsége két dolgot követelt: „Ők takarodjanak innen, mi pedig az EU-ból”. A népszavazást megelőző 23 nap a Daily Mail címlapján 17 alkalommal volt vezető téma a bevándorlás. A The Sun pontosan ugyanezt a narratívát követte: olyan rém- és álhíreket terjesztettek, miszerint menekült gyerekek elhallgatják a valós korukat, török bevándorlók tömegei tervezik a letelepedést Nagy-Britanniában, és heti 350 millió fontjába kerül az Egyesült Királyságnak az uniós tagság.

„A népszavazás hetén elképesztő méreteket öltött félelemkeltés. Az különösen nagy gondot jelentett, hogy nem mutatták meg az érem másik oldalát. Azt, hogy bár sokan érkeznek ide, rengeteg brit telepedik le az unión belül és kívül. Ugyanez volt a helyzet a gazdasági kérdésekkel. Sok hazugság hangzott el, hogy mi milyen sokat fizetünk az uniós kasszába… az nem, hogy mi mennyit profitálunk abból, hogy EU-tagok vagyunk… Sok olyan, korábban szegény régióban szavaztak a kilépés mellett, amelyet felvirágoztattak az uniós támogatások. Ez is mutatja, hogy mennyire félre voltak tájékoztatva az emberek” – mondta a szakértő, aki hangsúlyozta: a közelmúltban változó volt, hogy épp mely oldalt támogatta a bulvár. „A The Sun a mai napig állítja, hogy Tony Blair kormányfővé választása annak köszönhető, hogy a lap a munkáspártot támogatta” – mutatott rá Alpion. A júniusi parlamenti választásokon induló jelöltek aligha hagyhatják figyelmen kívül, hogy mit írnak róluk bulvárlapok.

Az átlag szócsöve
A brit bulvár büszkén állítja, hogy az „átlag angolok” szócsöve. A felmérésekből kiderül, hogy a bulvárfogyasztók jelentős része 50 év fölötti, munkásosztálybeli, és a fővároson, Londonon kívül él. Ahogy a The New York Times is rámutat: nagy az átfedés köztük, és az uniós tagságról szóló referendumot eldöntő szavazóbázis között.

Lapos program, drága álmok

Publikálás dátuma
2017.05.18. 07:31
Tim Farron libdemvezető aligha hozza el a változást FOTÓ: REUTERS/PETER NICHOLLS
Hangzatos választási ígéretekkel rukkoltak elő a centrumtól balra elhelyezkedő brit pártok, de a közvélemény-kutatások alapján úgy tűnik, hogy nem sikerült meggyőzniük a szavazókat.

A Munkáspárt kedden közzétett, nemzetközi visszhangot kiváltó nagyszabású tervei után a Liberális Demokraták szerdai fellépése némi csalódást okozott a szigetországban. A szerényebb ötletek közül – mint a helyi buszjegyárak csökkentése – egyedül a Brexitre vonatkozó tervük emelkedett ki. A liberális javaslat szerint a Brexit-tárgyalások végeztével népszavazásra bocsátanák az Európai Unióval kötött megállapodást, a választóknak így joguk lenne visszautasítani egy „kemény dealt”, amennyiben azt elfogadhatatlannak tartanák. A Liberális Demokraták továbbá leszögezték, hogy semmilyen koalíciónak nem kívánnak részesei lenni, amivel szinte saját létjogosultságát kérdőjelezik meg.

Mint emlékezetes a – 2010-2015 között a torykkal koalícióban kormányzó – libdemeket két évvel ezelőtt alaposan megbüntették a szavazók: ötven mandátumukból mindössze nyolc maradt meg. A csapást követően elvesztették karizmatikus vezetőjüket, Nick Clegget is, akinek utódja, Tim Farron a jelek szerint nem képes megállítani a párt hanyatlását.

A Munkáspárt ugyan a liberálisoknál grandiózusabb választási programot mutatott be, súlyos problémája, hogy nem adódnak össze a számok, Jeremy Corbyn ugyanis több tízmilliárd fontot felemésztő tervekkel állt elő. Állami tulajdonba helyezné vissza egyebek között a vasutat, a vízműveket, és a postát. Extra forrásokat különítene el az ingyenes egészségügyi ellátás (NHS) és az oktatás számára. A jelenleginél nagyobb segítséget nyújtana a kisgyermekes szülőknek a bölcsődei- és óvodai ellátásban, egyben eltörölné az évi akár 9000 fontot is elérő egyetemi tandíjat.

A Munkáspártot hagyományosan a magas adózással azonosítják. Nem lenne ez másképp akkor sem, ha a Labour hét év után kormányra kerülne. Az aktuális küszöbről, évi 150 ezer fontról 80 ezer fontra – mintegy 54 millió forintról 29 millió forintra – csökkentené a legmagasabb, 45 százalékos személyi jövedelemadó alsó határát, az évi 123 ezer fontnál többet keresők pedig fizetésük 50 százalékának mondhatnának búcsút. Míg a Munkáspárt saját számítása szerint az ország legjobban kereső 1,3 millió munkavállalójának megsarcolásából évi 6,4 milliárd font folyna be, a számokhoz alighanem jobban értő Fiskális Tanulmányok Intézete szakértőinek csak 2-3 milliárd font jön ki.

Vezetnek a konzervatívok
Theresa May ma hozza nyilvánosságra a Konzervatív Párt választási programját, amely a hírek szerint merész kísérletet tesz a munkáspárti választók elcsábítására, például egy új önkormányzati lakásépítési politika meghirdetésével. A Panelbase közvélemény-kutató által végzett legfrissebb felmérés szerint a Konzervatívok változatlanul fölényesen vezetnek, népszerűségük 47 százalék a Munkáspárt 33 százalékával szemben. A libdemek jelenleg 7, míg az EU-és bevándorlásellenes Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) 5 százalékon áll.