Ők kaptak Mensáros-díjat

Publikálás dátuma
2017.05.20 13:31
Mensáros László szobra a Madách Színházban. FOTÓ: Népszava
Fotó: /
A Mensáros László Alapítvány idén Csikos Sándornak, Janka Barnabásnak és Kovács Andrásnak ítélte oda az alapítvány névadójáról elnevezett díjat. Az elismerést minden évben olyan színművészek kapják, akik közel állnak Mensáros László szellemiségéhez. A fő képre kattintva nézheti meg a díjátadáson készült képeket. FOTÓ: Máthé András.

Az elismerést a Mensáros László naplója és 1956-os emlékezései alapján Falusi Márton által írt Szélfútta levél című előadásért ítélték oda a rendező Csikos Sándornak és a két fiatal színésznek. A 2016. október 14-én bemutatott produkcióban Janka Barnabás ifjabb Mensáros László, Kovács András pedig Darvas Iván szerepét játszotta.

„A legendás Hamletet, Mensáros Lászlót nem célom eljátszani, csak az emlékét megidézni. Ő egy igazi színházi ikon. Ahogyan minden szerepnél, igyekeztem minél több párhuzamot találni közte és köztem. Aztán a főpróba hetén egyszer csak kikristályosodott, hogy szükségtelen ennyire feszesen keresnem ezeket a kapcsolódási pontokat, mert annyi minden jön magától" − fogalmazott Janka Barnabás Mensáros László szerepéről egy vele készült interjúban.

Az idén Magyarország Kiváló Művésze elismerésben részesült Csikos Sándor Mensáros László forradalmi szerepéről így szólt a Szélfútta levél kapcsán: „Azt akartam a darabbal érzékeltetni, hogy egy magyar értelmiségi hogyan vett részt ebben az egészben. Hogy mi volt vele a szándéka. Az ő sorsán keresztül azt akartam bemutatni, hogy milyen szép, nemes volt ez a forradalom, s hogy nevezetesen Mensáros tényleg csak a hőbörgőket akarta visszafogni, leszerelni. S ezzel a forradalom nemességét megőrizni".

A debreceni születésű Janka Barnabás 2015-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és még abban az évben a Csokonai Színházba szerződött. Az elmúlt két évadban láthattuk őt a Rómeó és Júlia Parisaként, a Dandin György, avagy a megcsúfolt férj Clintandre-jaként, de szerepet kapott a Kinek az ég alatt már senkije sincsen, a Made in Hungária, illetve Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című produkciókban is.

Kovács András idén végez a Kaposvári Egyetem Színművészeti Karán, és a jövő évadtól szerződik a Csokonai Színházba. A debreceni közönség a Jadviga párnájában, a Kőműves Kelemenben és a Dandin György, avagy a megcsúfolt férj című Molière-vígjátékban ismerkedhetett meg a fiatal színművésszel.

Szerző
2017.05.20 13:31

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten koncertezett Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32
Frissítve: 2019.02.17 18:11