Alapvetően téves a Népszava május 15-i lapszámában megjelent cikk (Amikor az autósok kárára téved a szakértő…) sugalmazása, hogy a biztosító a minél alacsonyabb összegű kárrendezésben érdekelt, s a kárszakértők is ezt az érdeket képviselik. Elegendő legyen megemlíteni, hogy a károsultak többsége – kb. hatvan százaléka – ma is a számlás kárrendezést veszi igénybe, s ez esetben a biztosító eleve a szervizzel áll közvetlen kapcsolatban. Aki pedig az egyezségi kárrendezést kéri, az esetek nagy többségében annak is lehetősége van az utólagos, számlás kárrendezésre az indokolt többletköltségek alapján.
A hétéves totálkáros gépkocsinál leírt konkrét esetből csak közvetve derül ki, hogy mi is pontosan a károsult panasza, de ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a biztosító a kár megtérítésére vállal kötelezettséget, mégpedig a káridőponti forgalmi érték mértékéig, nem pedig a jármű megjavíttatására vagy hasonló paraméterekkel rendelkező gépkocsi vásárlására. Az általános európai gyakorlat szerint pedig ezen forgalmi érték megállapítására a tényleges autóvásárlási statisztikák alapján összeállított nemzetközi katalógusok szolgálnak.
Ugyancsak vitatom a cikknek azt az állítását, hogy külföldön történt, belföldi biztosítónál bejelentett káresetnél a magyar partner a külföldi károkozó biztosítójának az érdekeit nézi. Való igaz, hogy a 4-es EU-direktíva lehetővé teszi a megbízott útján történő kárrendezést, annak érdekében, hogy a károsult anyanyelvén tudja kitölteni a papírokat és intézni az ügyet. A döntés joga azonban a külföldi megbízónál van, ő fizeti a számlát is, mivel a károkozó gépjármű nála van biztosítva. Az itteni megbízottnak kötelessége betartani a megbízó utasításait, s aszerint eljárni. Lehet, hogy adott esetben a magyar károsult nem kap annyit, mint egy osztrák – de a szervízdíjak is mások. De ha egy ausztriai baleset után egy osztrák szervizben javíttatjuk meg a gépkocsit, a kinti biztosító az ottani számla alapján fizet. Egyébként pedig a magyar polgári törvénykönyv kimondja a káron szerzés tilalmát, azaz a károsult a kár kapcsán nem gazdagodhat. Ez egyben a gépjármű felelősség-biztosítással rendelkezők lassan ötmilliós táborának az érdeke is, hiszen ha az évi néhány ezer károsult eredeti alkatrészekkel javíttatná mondjuk tíz éves kocsiját (a hazai gépkocsipark átlagéletkora 14 év), úgy igen gyorsan felszaladna a ma Európában a legalacsonyabbak közé tartozó, átlag 91 eurós kgfb-díj, akár a régiónként a négyszáz eurót is jóval meghaladó olasz szintre.
