Keresztény és nemzeti

Juhász Dániel a Népszava május 8-i számában kétségbe vonta kormányunk lépten-nyomon hangoztatott keresztény-nemzeti jellegét. A szerző és a kormány(fő) azonban valószínűleg nem ugyanazt érti keresztény és nemzeti alatt. A magyar feudális uralkodó osztályok hagyományosan nem értették bele a nemzetbe a pórnépet, a büdös parasztot, csak magukat, a magyar(ul beszélő) nemességet tartották a nemzet tagjainak. Ezt a hagyományt eleveníteni fel ma Orbán és pártja, akik minden jel szerint paktumot kötöttek a Kárpát-medencei magyar nacionalista politikai erőkkel, amely arról szólt, hogy ha Orbánék úgy változtatják meg politikájukat, hogy az kedvezzen a nacionalisták hatalmi-gazdasági érdekeinek, akkor azok cserébe eltűrik az Orbán körül kialakult szerzésközösség korlátlan anyagi gyarapodását.

Az, hogy kormányunk nemzeti, ebben a felállásban annyit jelent, hogy a paktum résztvevőinek és kiszolgálóiknak, az ország mai uralkodó osztályának az érdekeit védi mindenki mással szemben. A keresztény jelző pedig nem azért illik a kormányra, mert annak tevékenységét áthatja a keresztény érzület, hanem azért, mert – mint gyanítható - a fenti paktum kiagyalói bevonták a nagy honi keresztény egyházakat is. A jelek arra mutatnak, hogy a paktum részeseiként ezen egyházak önös hatalmi és anyagi érdekből vállalták, hogy nem lépnek fel a többi résztvevő cselekedetei ellen a keresztény érzület és szellemiség alapján. A kormány tehát kereszténynek nevezhető olyan értelemben, hogy a nagy keresztény egyházak érdekeit védi a többi egyházéval, illetve minden paktumon kívülivel szemben.