Még nem értjük, de azért jó az új Twin Peaks

Mi a fenét nézek? Ez lehet a legelső kérdés a Twin Peaks harmadik évadának első részei közben. Az is kérdéses, beszélhetünk-e a sorozat folytatásáról. Ahogy David Lynch korábban el is mondta: ez inkább egy hosszú film.

"Ismét megtörténik" - ezzel a szlogennel promózták az új részeket, és valóban, az adásba került két epizód még szélsőségesebben hozza a lynch-i brutalitást, humort és abszurditást. Az első két évadban azonban ott volt a kérdés: ki ölte meg Laura Palmert? A néző erre fűzhette rá a furcsaságokat, így a befogadás is egyszerűbb volt. Most bonyolultabb a helyzet. Nemcsak a történet szétszabdalt, hanem sűrűbbek és őrültebbel az enigmák is. Az értelmezésnél pedig egy, a miénken túli világ térre és időre vonatkozó szokatlan szabályait is sokkal jobban figyelembe kell venni.

Ezek a helyek fontosabb szerepet kapnak és ijesztőbbek is, mint korábban. Az álom működése is határozottabban befolyásolja a való világot. Így tűnnek el, jelennek meg és cselekszenek létezők a racionalitást meghaladó módon.

A történet onnan indul, hogy Dale Cooper ügynök még mindig a fekete barlangban van, gonosz szellem által megszállt hasonmása, aki az idős Elvis ördögi doppelgangere is lehetne, kint garázdálkodik. Az ismerős kisváros mellett helyszínek lesznek Dél-Dakota, Las Vegas és New York is, ahol természetfeletti és kegyetlen jelenetekbe kerülnek a régi és új szereplők. Megtörtént megint: az óriásnak, beszélő húsfejű fának és a gonosznak otthont adó világ ismét rányílt a miénkre. Az összekuszálódott terekbe pedig Lynch olyan színészeket helyez, akik telitalálatnak bizonyulnak. A mellékszereplők arcának érdekes-borzongató csúfsága első ránézésre kifejezi az atmoszféra groteszkségét és kísértetiességét. Az első két epizód hatásos, de még nem sok mindent értünk. És ugyan nem "twinpeakses", de mindenképpen lynch-i.