Cannes - Ámulat és bűvölet, de hiányzik az eredetiség

Publikálás dátuma
2017.05.24. 16:07

A Cinefondation szekció fiatal rendezői többnyire még kevesbé eredetiséggel szolgálnak. Néhány alkotó azonban máris kiemelkedik közülük. Ilyen a 33 éves Roberto Porta.  Még csak a harmadik rövidfilmjénél tart, de első filmjével, a Jorge-zsal már elnyert egy fontos díjat, amely a 30. Mar del Plata-i filmfesztivál győztese lett.

A “Little manifesto against solemn cinema” című filmje egy egyszerű, saját bevallása szerint szándékosan banális történet, ami alkalmat ad arra, hogy felsorakoztassa és lefektesse egy új fajta filmművészet szabályait.

Tekinthetjük művészeti programhirdetménynek, olyan régi fortélyok gyűjteményének, melyeket a hollywoodi filmipar újra és újra alkalmaz annak érdekében, hogy elérje egyetlen célját: a kasszasikert. Az argentin rendező tudatosan ezekre a mesterfogásokra építi jeleneteit éppen azért, hogy rámutasson azok közönségességére és az ebből következő meglehetősen rossz esztétikai megjelenítésre.

Az eredmény nagyon eredeti, intelligens, didaktikus humorral fűszerezett kis-nagyfilm. Összegző, mindenre kiterjedő filmművészeti leckét ad. Közvetlen és magyarázó példákon alapszik, amelyek elengedhetetlenek, ha olyan fiatal rendezők kiokosítása a célunk, akik célközönségként azokat választják, akik a moziban a szórakozáson kívül azt a nem szükségszerűen komoly elmélyülést is keresik, amit a film alkotója mindig is felvetett és amely a továbbiakban is célja.

A török rendezőnő Imge Ozbilge egyike azon női alkotóknak, akik animációs videóval érkeztek.

A filmet Hieronymus Bosch ottomán miniatúrái inspirálták. Allegórikus képeken keresztül a művész valóságát tükröző misztikus, szürreális világba vezeti a nézőt.

Egy tiltott barátságról szól, amelynek háttere egy titkos kert, ahol egy fantazmagórikus dimenzióban találkozik kelet és nyugat. A rendező ahelyett, hogy elhagyta volna az ázsiai szimbolizmus jegyeit, inkább bőségesen merített belőlük.

Egy hihetetlen hallucináció szemtanúi lehetünk és a zene -jórészt dobszó- növeli az álomszerű szuggesztió hatását.

Ritkán van olyan érzésünk egy film nézése közben, hogy azt kívánjuk, bárcsak tovább tartana.

A magyar Szentpéteri Áron, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem volt diákja nemcsak a látással és képekkel, hanem minden érzékszervvel kapcsolatos témára fókuszál, mivel ezek nem csak az érzékelés, hanem leginkább a személyes kommunikáció eszközei.

Ebben a történetben egy vak férfi és egy fiatal nő kapcsolata kezdődik egy különleges múzeumban, és épp az érzékszervi üzenetek mentén alakul ki, amelyek eltörlik, ugyanakkor fel is erősítik a kettejük között lévő korlátokat.

A kiállításon, ahol találkoznak és azon kívül is mindkét szereplő életében gyökeres és visszafordíthatatlan változás következik be.

Cannes a terror árnyékában

Publikálás dátuma
2017.05.24. 14:21
A Cannes-i filmfesztiválon egy perces csenddel emlékeztek a terrortámadás áldozataira. FOTÓ: Tristan Fewings/Getty Images
„A filmművészet Manchesterrel van, ma este rájuk gondolunk” – mondta Pierre Lescure, a Cannes-i filmfesztivál elnöke a kedd este palotában megrendezett hetvenedik születésnapi gálán. 

Az esti ünneplésre halandóként (értsd, nem neves művészként) szinte lehetetlenség volt bejutni, annyi híresség érkezett. Kellemes mellélhatás, hogy a palota környékén lévő éttermekben és szállókban nagyon sok mindenkivel össze lehetett futni. Például e sorok írója a kétszeres Arany pálmás Ken Loach-al, vagy az igen furcsa frizurával érkező Christoph Waltz-al futott kvázi szó szerint össze. Bár ünnepelni jöttek a világ legjobbja Cannes-ba, ezt a jubileumot igencsak beárnyékolta a legújabb terrortámadás ténye. De talán a legfontosabb gesztus itt az összefogás lehet. Így több mint szimbolikus, hogy a fesztivál által kiadott, az erőszakot elítélő közlemény mellett, kedd délután a sztárvendégek a fesztiválpalota vörös szőnyegének a tetején közösen egyperces néma csenddel emlékeztek meg az áldozatokról és a sérültekről.

A Cannes-i fesztivál mindig is politikus rendezvény volt. Ha mással nem is, a filmek terén, a művészet erejének felerősítésével, reflektorfénybe helyezésével biztosan. Így nem véletlen, hogy előzetesben mindenki azt várta, hogy az idei versenyprogramban több erős hangvételű mű lesz. Az orosz Andrej Zvjagincevtől kapunk majd egy erős Putyin kritikát, de Loveless megmaradt az orosz újgazdagok nihilista semmittevésük társadalmi parabolájának (a kritikusok szerint így is ő a legnagyobb esélyes a fődíjra), míg a kétszeres Arany pálma díjas Michael Haneke Happy End című, Calais-ban játszódó drámájában és csak szimbolikusan foglalkozik a  migránskérdéssel. Értelmezésem szerint, sokkal inkább az európai kultúra és civilizáció végét prognosztizálja egy széthulló burzsoá család portréján keresztül. Ezt felvetettem magának Hanekének is, aki széles mosollyal csak annyit tett hozzá: ő aztán nem fogja magát elemezni.

A leginkább aktuálpolitikai alkotás érdekes módon Mundruczó Kornél rendezte Jupiter holdja, mely a magyar ítészeket lenyűgözte, de a nyugati, főleg francia kritikusok kíméletlenül támadják a művet a migráns téma „veszélyes kihasználása” miatt. A Screen International által felállított kritikusi listáján a második – alulról. Fogalmazzunk diplomatikusan: jelen állás szerint vegyes a Mundruczó mű fogadtatása. De ez persze, nem kell, hogy befolyásolja a művészekből álló zsűrit, melyben Almodóvártól Will Smith-ig eléggé változatos filmesek kaptak meghívót. Kritikus pedig egy sem.

Az Un certain regard nevű, kísérletezőbb műveket és feltörekvő tehetségek munkái bemutató szekcióban vetítek Kristóf György Out című filmjét, mely papíron ugyan szlovák többségi koprodukció (ők biztosították a költségvetés legjelentősebb részét), de kreatív és művészi szinten abszolút magyarnak tekinthetjük. Egyrészt, a rendezője szlovákiai magyar aki Enyedi Ildikó mentoráltja, operatőre Pohárnok Gergely, főszereplője Terhes Sándor, a társ-forgatókönyvíró a rendező mellett Horváth Eszter és Papp Gábor, az egyik vágó pedig Dunai László volt. De legjobb szó a műre a lírai univerzalitás lenne: nem igazán akar a rendező történetet mesélni, inkább egy életérzést akart jellemezni – ebből a szemszögből nézve, meg tökéletes „certain regard” műről van szó. Hőse, vagy inkább antihőse a Terhes Sándor alakította Ágoston, aki gyári hegesztői munkásként élte a napjait valahol Szlovákiában (a helyszín nyilván nincs nevesítve, ebben a korban már erodálódtak bizonyos határok), egészen addig, amíg ki nem rúgják. A hirtelen jött idő terhe alatt nem igazán képes lányával felvenni az emberi kapcsolatot, így egy hirdetés alapján elindul Rigába, gazdasági migránsként, a szebb jövő reményében. Azonban kiderül, hogy a világ ott is csak „kelet”, a hirdetés átverés volt, de némi korrupció után mégis kap munkát a hajógyárban. Majd onnan is mennie kell és innentől kedve, egyfajta Arizoniai álom-parafrázisként halat akar fogni. Mielőtt ez sikerülne, találkozik egy nővel, aki nála hagyja a kitömött nyulát és egy orosz újgazdag házaspárral – az asszonyban elég sok a „műanyag”. egyszóval az egész átmegy egy szürreális road movie-ba, mely természetesen nem kínál válaszokat. Különösen, hogy Kristóf György sokkal inkább egy vizuális utazásra invitálja a nézőt, mintsem egy párbeszédekkel teli kalandra. Ebben pedig, ismerjük el, sikeres Kristóf György. 

Magyar verekedés Cannes-ban - Tiszta vizet öntöttek a pohárba a filmesek

Publikálás dátuma
2017.05.24. 14:05
Az Out című fim alkotói 2017. március 22-én a cannes-i filmfesztiválon. FOTÓ: REUTERS/Stephane Mahe
A magyar sajtóban kedden megjelent, az Out című szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült film premierje után történt incidens kapcsán sok fél-információ kering a médiában, amelynek tisztázására közleményt adtak ki az alkotók, amit alább közlünk:

Kristóf György elsőfilmes az Un Certain Regard versenyszekcióba meghívott alkotásának hétfőn volt a világpremierje Cannes-ban, amelyet követően a stábtagok hajnalig ünnepeltek. Egy nyilvános szórakozóhelyen szóváltás alakult ki a biztonsági személyzet és az alkotók között, amelyben a cseh hangmérnök, Jan Richtr karját a biztonsági őrök eltörték. Ezt követően a helyszínre érkező rendőrök és mentők intézkedtek, aminek során a rendőrségre vitték a rendezőt, valamint a cseh és szlovák producert. A szórakozóhelyen és a rendőri eljárás során történtek felkavarták a film készítőit, s az esetet a fesztivál felé hivatalos levélben jelezték. A fesztivál együttérzéséről biztosította az alkotókat, s ígéretet tettek, hogy segítenek a helyzet tisztázásában és rendezésében.

Az Out alkotói sajnálatosnak tartják, hogy a film kapcsán csak a kellemetlen esetről esik szó a magyar médiában. A film készítői jelen sajtóközleménnyel lezártnak tekintik az ügyet. Energiáikat az Out cannes-i szereplésére koncentrálják, s a világpremier és sajtóvetítés után Kristóf György, Pusztai Ferenc producer, és Taschler Andrea koproducer a továbbiakban sem kommentálják a premier után történteket.

Az Out cannes-i versenyszereplése része a magyar film páratlan sikerszériájának. Kristóf György alkotása június 15-én kerül országszerte a magyar mozikba - írták a közleményben.

A film egy szlovákiai magyar családapáról szól (Terhes Sándor), akitől megszabadulnak a munkahelyén, ezért egy jobb munka reményében elindul a balti államok felé. Ez Kristóf első játékfilmje, a forgatókönyvét már két éve fejleszthette a cannes-i filmfesztivál keretein belül.

Szerző