Az eddigi, szinte mindig meglehetősen esős időhöz és májusi zimankóhoz képest, az idén az égiek kegyeikbe fogadták a mind népszerűbb, Millenárison rendezett Gourmet Fesztivált, melyen az ország legjobb éttermeinek zöme képviselteti magát. Ízelítőt kaphatunk a magyar gasztronómia színe-javából, néhány cukrászda is kivonul, és persze a borászatok. Jó alkalom ez arra, hogy találkozzon a szakma, hogy jelen legyenek az ínyencek és az érdeklődők, és egy nagy kavalkádot alkotva, színes emberforgatagot képezzenek. Itt a másik tányérjába belebámulni egyáltalán nem illetlenség, hiszen akár a mellettünk ülő el is dicsekszik vele, hogy milyen remekművet sikerült „kihalásznia” a végtelennek tűnő kínálatból, de persze az is előfordul, hogy lebeszélnek minket valamiről. Szóval általában élénk a diskurzus, a szakmabeliek szívesen mutatják egymásnak, hogy mit találtak ki - ízre, külcsínre egyaránt akadnak fantáziadúsan merész ötletek. Régebben volt egy-egy étel, aminek elkészítését mindenkinek javasolták, elképesztő volt például, hogy hányféle rakott krumplit kreáltak a séfek, milyen vagányul gondolták újra ezt a közkedvelt fogást. Most már alapanyagokra tesznek javaslatot, idén a mangalica és az eper került a középpontba.
Az egyik legjobb vidéki étterem, az elegáns veszprémi Villa Medici - melynek söröző része is van - több mint húsz éve ott dolgozó séfje, Amrein Csaba például a mangalicaszűz mellé rántott mangalicapofát helyezett, és jó ízesre pörkölte hozzá a dödöllét, amihez még uborkasaláta is járt tejfölhabbal. Előtte viszont még megkóstoltuk nála a sűrű, mandulás zöldborsó-krémlevest, amibe vörös tonhal és vajhal is került, így az édeskés elegyedett a némileg sóssal, tökéletes harmóniában. A méltán jó és nagy hírű Rosenstein család mindig izgalmas dolgokkal rukkol elő. A masiniszta álma nevű étel mangalica pofát és kanizsai dödöllét tartalmazott. No de persze volt más is; legendás sóletjüket rizottóval vegyítették, és ebből lett a különleges sóletrizottó, amihez bárányhús dukál, meg még salsa-szósz és cheddar, guacamole, vagyis avokádókrém. A kacsamellet japán, úgynevezett Teriyaki-módra, szójaszószban készítették, és buggyantott tojást adtak hozzá.
A Rézkakas séfje, Bernáth Dániel a legkreatívabbak közé tartozik. Akasztói csajka néven, valódi, katonák, kirándulók által használt, fémcsajkában tálalt akasztói pontyból olyan igencsak markáns ízű hallevet, amibe nem tett paprikát, leginkább sáfránnyal, gyömbérrel, fokhagymával ízesítette. A zamatos húsú, bükkfán füstölt mangalicacsülökből, salátával, minden egyébbel, remek burgert készített.
A márciusban Michelin csillagát elvesztő Tantinál felirat is tudatja, hogy újrakezdésről van szó. Harsogóan jókedvű fiatalok fogadnak bennünket, Szabó Ádám üzletvezető helyettes bemutatja az új séfet, Botos Tamást, aki mindössze 25 esztendős. Érződik a lelkesedés és a lendület. A Tantira a kezdetektől jellemző volt a fantáziadúsan szép tálalás, ami úgy látszik megmaradt, az omlós mangalicacsászárt olyan gusztusosan adjusztálják körbe retekkel, spárgával, eperrel, és a náluk szinte elmaradhatatlan ehető virággal, hogy az a színek orgiájává, festői látvánnyá válik. A LánGGuszta standjánál, ami nem vendéglőt, hanem rendezvényekre kitelepülő céget képvisel, hatalmas, nyílt lángon, bükkfán sütik-füstölik a termetes lazacokat. Pazar a látvány, az illat, és utánozhatatlan az íz. De hát a sült languszta, csilivel, lime-mal fűszerezve is élmény. Az orosz fogások specialistájánál, az Arany Kaviárnál, a saját tenyésztésű vágótok kaviárjával megpakolt osztrigát ettünk, mit mondjak, fenséges párosítás. Meglehetősen szép volt ez a stand, nagy, veretes csillárokkal, patinás tükörrel, függönnyel, hatalmas szamovárral.
A legnagyobb sort az Anyukám mondta standja előtt láttuk. Az Olaszországban és New Yorkban is hosszabb tapasztalatot szerzett Dudás testvérpár, Szabolcs és Szilárd által vezetett encsi vendéglő hamar országos hírnévre tett szert. Először csak Encsről és környékéről jártak oda, majd Miskolcról, Kassáról és Tokajból is, most pedig már igazán nem ritka a budapesti vendég sem. Erős olasz beütést mutat a friss, ropogós, kemencében sütött, focaccia, amit vékonyra szeletelt mangalica sonkával, burratával és a Szicília délkeleti részén található Notóból származó mandulával tálalnak. A kellemesen savanykás báránypájslit, azaz szalontüdőt szalvétagombóccal adják.
Az idei fesztivál a legsikeresebbek közé tartozik.
