Forgatni is engedd….

Publikálás dátuma
2017.05.27 09:07
Népszava fotó

„Mondtam, hogy nem jöhetnek be kép- és hangrögzítő berendezéssel” - jelentette ki Mészáros Lőrinc polgármester, amikor a Hír Tv stábja forgatni szeretett volna a felcsúti önkormányzat nyilvános ülésén. Nos, már akkor fölrémlett bennem egy évtizedekkel ezelőtti hasonló tévés élmény, amelynek én voltam az elszenvedője. S amikor május első hetében arról olvastam, hogy a mai magabiztos, arrogáns hatalom egy másik reprezentánsa megakadályozta a 444.hu videósát, hogy forgathasson a nemzeti konzultáció kérdéseit/válaszait megbeszélő - ugyancsak nyilvános - fórumon, nos, akkor eldöntöttem: közreadom 35 évvel korábbi történetemet, hogy érzékeltessem: (sajnos) nincs új a Nap alatt, avagy Bródy Jánossal szólva: „Ezek ugyanazok…”

Népszava fotó

Népszava fotó

Az akkori nagy nézettségű „Ablak” c. műsorra tekintek vissza. Az történt ugyanis – akkor még csak kéthetente volt adásunk, s a szokásos vetésforgó szerint épp fenn voltam a budapesti stúdióban –, hogy beolvastam egy Nagykőrösről érkezett levelet. A lényege az volt, hogy az induló dél-pesti kórház miatt meg akarják szüntetni a nagykőrösi kórházat. (Amelynek egyébiránt a város tanyavilágbeli vonzáskörzetét is beszámítva több tízezres pacientúrája volt.) A dél-pesti kórház meg a regnáló megyei MSZMP első titkár, Cservenka Ferencné és „hitbizományosai”, így az akkori egészségügyi miniszter „ügye” volt. Az első titkár asszony potentát, azaz elvtársi „hadúr”; szóval a dél-pesti kórház van, a nagykőrösi meg nincs tovább. A nagykőrösiek azonban nem így gondolták, ezért elküldték a háromezer aláírással megerősített tiltakozó levelüket az Ablak szerkesztőségéhez. Én olvastam be a stúdióban, s azt mondtam, két hét múlva visszatérünk rá. Úgy döntöttünk, elmegyek Nagykőrösre, a következő adás előtt tartandó tanácsülésre, amelynek egyetlen napirendi pontja épp ez az ügy lesz. Forgatunk és betesszük az adásba a riportot. Legalább is ebben egyeztünk meg a főszerkesztőmmel.

Szegeden kiírtam a forgatást arra a bizonyos napra, ám előtte két nappal jött az ukáz: nincs forgatás, de azért menjek el a tanácsülésre, készítsek egy anyagot, s azt majd elmondom Szegedről – az adásban. Azért ez egy kissé fura volt számomra, mert nem erről volt szó, de rendben. Kocsiba ültem, elmentem Nagykőrösre, s beültem a Városháza tanácstermébe. Magam mellé letettem a riportermagnómat, hogy tényanyagot rögzítsek a mondandómhoz. Vártam az ülés kezdetét. Egyszer csak megjelent valaki, s azt mondta, legyek szíves vele menni, mert a Mondok elvtárs – akkori megyei tanácselnök – szeretne beszélni velem. Mentem. Az elvtárs azzal kezdte: - A Cservenkáné elvtársnő megegyezett Nagy Richárd elvtárssal (akkori MTV-elnök), hogy itt nincs forgatás. - Hogy? Mi? Forgatás? – elképedtem kissé, s megkérdeztem: - Lát ön itt kamerát, lámpát, mikrofont? Itt nincs forgatás. - De magánál ott van egy magnetofon! - Jaaaa, igaza van, nálam valóban van egy riportermagnó, amely szalagos és „forog”, de ez csak azért van nálam, hogy legyen tényanyagom is a tanácsülésről. Hogy pontos lehessen a tudósításom. - Akkor is! Itt nincs forgatás! Ebben egyezett meg Cservenkáné elvtársnő és Nagy elvtárs! - mondta igen határozottan Mondok elvtárs. Mit tehettem, tudomásul vettem. Nem kapcsoltam be a magnót, de jegyzeteltem.

Persze a mai és a több évtizeddel ezelőtti történetnek van egy másik vetülete is. A nemzeti konzultációs fórumon forgatni szándékozó 444.hu videósának nemcsak megtiltották, hogy forgasson, hanem – mint azt az újságíró állítja – egy Sz. László nevezetű „hajjakend” a telefonját is elvette tőle, és a „tényanyagként” – ez esetben pusztán illusztrációként - használható fotókat is kitörölte a telefonról. Ami, ne cifrázzuk: cenzúra.

Vissza a múltba: hazamenve Szegedre, megírtam a tudósításomat. Abban maradtunk a főszerkesztőmmel, hogy délelőtt felküldöm telexen az anyagot. Megtettem. Ám kora délután visszajött avval, hogy ezt kell elmondanom az adásban. Megrökönyödve láttam, hogy oly mértékben-módon van meghúzva, megmásítva, hogy az már egészen másról szól, mint amit megírtam. Már az eleje: „Kedves nézőink! Két héttel ezelőtt tévesen tájékoztattam önöket…” A rohadt életbe, mi ez? Visszaszóltam telefonon. Nem, nem, én ezt nem mondom el! Akkor jött a válasz: De! (Később tudtam meg, hogy az általam írt anyagot bekérette a televízió elnöke, azt „megfuttatták” Cservenkánénál, akinek nagyon nem tetszett, így ment vissza az elnökhöz, tán ő is belevakarckodott, talán utasította is a szerkesztőséget – ez utóbbit nem tudom.) Mondtam újra: Nem! Majd a főszerkesztő: „Értsd meg, Zoli, ha nem mondod el, nincs adás! Ezek letiltják az élő adásunkat! Legalább száz ember munkáját veszélyezteted!”

No, akkor most mi a csudát csináljak? Ha nem vagyok hajlandó elmondani, akkor nincs adás. Ha nincs adás, még nagyobb balhé lesz, még nagyobb hangot kap és aztán jön a politika, odacsap, és végül majd engem rúgnak leginkább fenéken, nyilván rajtam csattan az ostor, mert valakinek el kell vinnie a balhét.

Szóval elmondtam, mert el kellett mondanom. S akkor nem tudtam mást kitalálni, minthogy olyan pofát - ha úgy tetszik fapofát - vettem fel, hogy éreztessem a nézővel: itt valami nagyon nincs rendben, nem a saját írásomat, véleményemet mondom.

Epilógus – rendszerjellemző: Azért a dolgot nem hagytam annyiban, mert nagyon bepipultam az egészen. Levelet írtam Nagy Richárdnak, hogy én ezt az egész eljárást kikérem magamnak. S, hogy nem is értem: mitől jó ez nekik. Mitől jó ez Cservenkáné elvtársnőnek, mitől jó ez a politikának? Hogy Nagykőröst és környékét majd úgy nevezik, hogy „Cservenka-puszta”?

Találkoztam is az elnökkel, szóban is elmondtam a tiltakozásomat, meghallgatott, majd nagyot harapott az almájába, és azt mondta: „Úgyse tudsz elérni ezzel semmit, úgyhogy hagyd a francba, b…meg!”

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15

Del Medico Imre: Nyomják Rákosit

Publikálás dátuma
2019.03.17 14:20

Fotó: Fortepan/ Berkó Pál
Három évvel a külügyi szolgálatból történt kényszerű távozásom után végre sikerült elhelyezkednem. Működésének utolsó évében, 1952-ben alkalmazott a Magyar Zeneszerzők és Szövegírók Szövetkezete, amelynek jogutóda 1953. január elsején a Szerzői Jogvédő Hivatal lett. Onnan ismertem Sally (Salamon) Gézát. Ő magát füttyös zeneszerzőnek nevezte; elfütyülte a maga által komponált dallamot egy hangjegyeket ismerő embernek és jó esetben ezt a művet ajánlotta fel a kiadónak. Kiadásra csak akkor számíthatott - 1952-t írunk -, ha a dalt elfogadta a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság.
Sally lévén sem termékeny, sem „jól fekvő” alkotó, a Zeneműkiadó alkalmazottjaként terjesztette a nyilvános helyeken zenét szolgáltató muzsikusok számára szükséges műsorfüzeteket. Ehhez a Szövetkezet adott neki íróasztalnyi helyet, abban a teremben, amelyben én is dolgoztam. Ott naponta reklamáltak dühös zenészek: miért késnek a füzetek, botrányt fognak csinálni, stb. Olykor meg is fenyegették Sallyt. A menő vendéglátóipari zenészeket a füzetek persze nem érdekelték, nekik volt módjuk beszerezni azt, amit kellett, arról nem is szólva, hogy maguk is komponáltak olykor.
Abban az évben, ha csak rövid időre is, Sally Géza megúszta szemrehányások, reklamációk és átkok nélkül a kényszerű találkozásokat a műsorfüzetek előfizetőivel. A magyar közélet központi témája ugyanis az ország akkori első emberének, Rákosi Mátyásnak a hatvanadik születésnapja lett: a kis nagyember 1892-ben született. Következésképp már 1951 utolsó heteitől kezdve rengeteg szó, szöveg, sőt zeneszó esett az évfordulóról. Így aztán faliújságon is, ami Sally asztala fölött volt.
Amikor a reklamációt előadni készülő zenész még csak a torkát köszörülte, Sally rámutatott a faliújság mellett díszelgő plakátra: Elvtársam, Rákosit nyomják. Hatvan éves! Rákosi! Mátyás!
A varázsige hatott: igen, igen, hát persze, majd később jövök, ez fontosabb, stb.
Sally Géza számára 1952. március 9-e valóban ünnep lett.
Frissítve: 2019.03.17 14:20