Előfizetés

Forgatni is engedd….

Király Zoltán
Publikálás dátuma
2017.05.27. 09:07
Népszava fotó

„Mondtam, hogy nem jöhetnek be kép- és hangrögzítő berendezéssel” - jelentette ki Mészáros Lőrinc polgármester, amikor a Hír Tv stábja forgatni szeretett volna a felcsúti önkormányzat nyilvános ülésén. Nos, már akkor fölrémlett bennem egy évtizedekkel ezelőtti hasonló tévés élmény, amelynek én voltam az elszenvedője. S amikor május első hetében arról olvastam, hogy a mai magabiztos, arrogáns hatalom egy másik reprezentánsa megakadályozta a 444.hu videósát, hogy forgathasson a nemzeti konzultáció kérdéseit/válaszait megbeszélő - ugyancsak nyilvános - fórumon, nos, akkor eldöntöttem: közreadom 35 évvel korábbi történetemet, hogy érzékeltessem: (sajnos) nincs új a Nap alatt, avagy Bródy Jánossal szólva: „Ezek ugyanazok…”

Népszava fotó

Népszava fotó

Az akkori nagy nézettségű „Ablak” c. műsorra tekintek vissza. Az történt ugyanis – akkor még csak kéthetente volt adásunk, s a szokásos vetésforgó szerint épp fenn voltam a budapesti stúdióban –, hogy beolvastam egy Nagykőrösről érkezett levelet. A lényege az volt, hogy az induló dél-pesti kórház miatt meg akarják szüntetni a nagykőrösi kórházat. (Amelynek egyébiránt a város tanyavilágbeli vonzáskörzetét is beszámítva több tízezres pacientúrája volt.) A dél-pesti kórház meg a regnáló megyei MSZMP első titkár, Cservenka Ferencné és „hitbizományosai”, így az akkori egészségügyi miniszter „ügye” volt. Az első titkár asszony potentát, azaz elvtársi „hadúr”; szóval a dél-pesti kórház van, a nagykőrösi meg nincs tovább. A nagykőrösiek azonban nem így gondolták, ezért elküldték a háromezer aláírással megerősített tiltakozó levelüket az Ablak szerkesztőségéhez. Én olvastam be a stúdióban, s azt mondtam, két hét múlva visszatérünk rá. Úgy döntöttünk, elmegyek Nagykőrösre, a következő adás előtt tartandó tanácsülésre, amelynek egyetlen napirendi pontja épp ez az ügy lesz. Forgatunk és betesszük az adásba a riportot. Legalább is ebben egyeztünk meg a főszerkesztőmmel.

Szegeden kiírtam a forgatást arra a bizonyos napra, ám előtte két nappal jött az ukáz: nincs forgatás, de azért menjek el a tanácsülésre, készítsek egy anyagot, s azt majd elmondom Szegedről – az adásban. Azért ez egy kissé fura volt számomra, mert nem erről volt szó, de rendben. Kocsiba ültem, elmentem Nagykőrösre, s beültem a Városháza tanácstermébe. Magam mellé letettem a riportermagnómat, hogy tényanyagot rögzítsek a mondandómhoz. Vártam az ülés kezdetét. Egyszer csak megjelent valaki, s azt mondta, legyek szíves vele menni, mert a Mondok elvtárs – akkori megyei tanácselnök – szeretne beszélni velem. Mentem. Az elvtárs azzal kezdte: - A Cservenkáné elvtársnő megegyezett Nagy Richárd elvtárssal (akkori MTV-elnök), hogy itt nincs forgatás. - Hogy? Mi? Forgatás? – elképedtem kissé, s megkérdeztem: - Lát ön itt kamerát, lámpát, mikrofont? Itt nincs forgatás. - De magánál ott van egy magnetofon! - Jaaaa, igaza van, nálam valóban van egy riportermagnó, amely szalagos és „forog”, de ez csak azért van nálam, hogy legyen tényanyagom is a tanácsülésről. Hogy pontos lehessen a tudósításom. - Akkor is! Itt nincs forgatás! Ebben egyezett meg Cservenkáné elvtársnő és Nagy elvtárs! - mondta igen határozottan Mondok elvtárs. Mit tehettem, tudomásul vettem. Nem kapcsoltam be a magnót, de jegyzeteltem.

Persze a mai és a több évtizeddel ezelőtti történetnek van egy másik vetülete is. A nemzeti konzultációs fórumon forgatni szándékozó 444.hu videósának nemcsak megtiltották, hogy forgasson, hanem – mint azt az újságíró állítja – egy Sz. László nevezetű „hajjakend” a telefonját is elvette tőle, és a „tényanyagként” – ez esetben pusztán illusztrációként - használható fotókat is kitörölte a telefonról. Ami, ne cifrázzuk: cenzúra.

Vissza a múltba: hazamenve Szegedre, megírtam a tudósításomat. Abban maradtunk a főszerkesztőmmel, hogy délelőtt felküldöm telexen az anyagot. Megtettem. Ám kora délután visszajött avval, hogy ezt kell elmondanom az adásban. Megrökönyödve láttam, hogy oly mértékben-módon van meghúzva, megmásítva, hogy az már egészen másról szól, mint amit megírtam. Már az eleje: „Kedves nézőink! Két héttel ezelőtt tévesen tájékoztattam önöket…” A rohadt életbe, mi ez? Visszaszóltam telefonon. Nem, nem, én ezt nem mondom el! Akkor jött a válasz: De! (Később tudtam meg, hogy az általam írt anyagot bekérette a televízió elnöke, azt „megfuttatták” Cservenkánénál, akinek nagyon nem tetszett, így ment vissza az elnökhöz, tán ő is belevakarckodott, talán utasította is a szerkesztőséget – ez utóbbit nem tudom.) Mondtam újra: Nem! Majd a főszerkesztő: „Értsd meg, Zoli, ha nem mondod el, nincs adás! Ezek letiltják az élő adásunkat! Legalább száz ember munkáját veszélyezteted!”

No, akkor most mi a csudát csináljak? Ha nem vagyok hajlandó elmondani, akkor nincs adás. Ha nincs adás, még nagyobb balhé lesz, még nagyobb hangot kap és aztán jön a politika, odacsap, és végül majd engem rúgnak leginkább fenéken, nyilván rajtam csattan az ostor, mert valakinek el kell vinnie a balhét.

Szóval elmondtam, mert el kellett mondanom. S akkor nem tudtam mást kitalálni, minthogy olyan pofát - ha úgy tetszik fapofát - vettem fel, hogy éreztessem a nézővel: itt valami nagyon nincs rendben, nem a saját írásomat, véleményemet mondom.

Epilógus – rendszerjellemző: Azért a dolgot nem hagytam annyiban, mert nagyon bepipultam az egészen. Levelet írtam Nagy Richárdnak, hogy én ezt az egész eljárást kikérem magamnak. S, hogy nem is értem: mitől jó ez nekik. Mitől jó ez Cservenkáné elvtársnőnek, mitől jó ez a politikának? Hogy Nagykőröst és környékét majd úgy nevezik, hogy „Cservenka-puszta”?

Találkoztam is az elnökkel, szóban is elmondtam a tiltakozásomat, meghallgatott, majd nagyot harapott az almájába, és azt mondta: „Úgyse tudsz elérni ezzel semmit, úgyhogy hagyd a francba, b…meg!”

Remény Magyarországnak

Lassan egy éve már, hogy a feladatra szegődtem: olyan párttá teszem az MSZP-t, amely új reményt ad Magyarországnak. Hogy megmutatjuk: a Fidesz leváltható, és ezzel a Magyarországból igazságos, normális, európai országot tudunk csinálni.

Az MSZP-nek és a demokrácia mellett elkötelezett ellenzéknek számos dolga van még 2018-ig, de egy fontos célt már elértünk. Az utóbbi hónapokban világossá tettük, hogy mi tényleg egy igazságos ország megteremtésére készülünk, hogy vannak értékeink és meggyőződésünk, amellyel jobb miniszterelnök-jelöltet ajánlunk Magyarországnak, mint a két szélsőjobboldali párt - Orbán Viktor és Vona Gábor személyében.

2016 júniusában azzal az ígérettel választottak elnöküknek a szocialisták, hogy ez a párt képes lesz 2018-ban leváltani a Fideszt. Ez az ígéret nem a hatalomról, hanem Magyarországról szólt és szól. Akkor hatodik éve vezette az országot egy olyan kormány, amely megveti a szegényeket; amelynek vezérelve, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér.” Egy ilyen kormány szükségszerűen eredménytelen, és hogy társadalompolitikai kudarcait leplezze, állandó ellenségkeresésben van: a hajléktalanoktól, a háború elől menekülőkön át a civilekig és egészen az Európai Unióig mindenki Magyarországra tör – legalábbis a Fidesz szerint. Ma már egyértelmű: Orbán Viktor számára, a hatalma megőrzése érdekében bárki ellenséggé válhat. A társadalom többsége is.

Ezt a kormányt nemcsak azért kell leváltani, mert kizárólag saját hatalmát erősíti az emberek jogi, fizikai és anyagi biztonsága helyett, hanem azért is, mert az állandó háborúskodás egy tévút, amelynek a végén kívül találjuk magunkat az Európai Unión, valahol a közép-ázsiai elnyomó diktatúrák között.

Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, egy erős pártra, erős MSZP-re van szükség. Ahogy Horn Gyula fogalmazott: „csak egy erős párt tud segíteni a gyengéken.” Ma pedig egyre többen egyre gyengébbek ebben az országban.

Amikor 2016-ban átvettem az elnöki tisztséget, az MSZP nem a legvonzóbb arcát mutatta az emberek felé, akiket képviselni, segíteni akarunk. Ebben sokak felelőssége felvethető, gazdálkodásban és politikában egyaránt. Vannak, akik a baloldal vezetőjeként sem tettek meg mindent a baloldal sikeréért, majd elhagyták a pártot, mert alulmaradtak egy pártszavazáson. Mások mintha a közös listán szerepelve sem lettek volna elkötelezettek az MSZP és a baloldal sikeréért.

Ezt a korszakot zárja le egyszer és mindenkorra a mai MSZP-kongresszus. Amint a párt küldöttei megszavazzák ezt, Botka László szegedi polgármester személyében Horn Gyula után végre újra egy valódi, nagyformátumú baloldali miniszterelnök-jelöltet ajánlhat az MSZP az országnak. Olyan embert, akit eddig már négyszer választottak újra a saját városában, legutóbb kétharmaddal. Az elmúlt hónapokban egyértelművé tettük, mit értünk az Igazságos Magyarország alatt. Mi ezt ajánljuk, ezt az utat mutatjuk meg a Fidesz által ajánlott „négymillió koldus országa” helyett. Ma Magyarországon kevesen keresnek sokat, és sokan keveset. Ezt kell megfordítanunk, hogy végre az urak és szolgák országa helyett az egyenlő emberek országában élhessünk.

A Fidesz hazugsággyára azt harsogja, hogy az egyre szélsőségesebb – a kormánypárti média már gonosz cionistákról beszél, akár a ’30-as években – jobboldalnak nincsen alternatívája, de az elmúlt év világosan megmutatta, hogy ez nem igaz. Budapesten az MSZP már megközelítette a Fideszt: ma a baloldal nyerne a fővárosban. Megvertük a Fideszt Salgótarjánban és több időközi választáson. Bojkott-felhívásunkkal megakadályoztuk, hogy Orbán „népszavaztatása” sikeres legyen. Az MSZP robbantotta ki a legsúlyosabb fideszes korrupciós ügyeket a Nemzeti Bank kétszázmilliárdos csalásától a Quaestor-ügyig. És az MSZP érte el kitartásával a vasárnapi zárva tartás visszavonását is, pedig politikusainkra Kubatovék náci verőlegényeket küldtek.

A Fidesz erősnek hiszi magát, de valójában csak erőszakos. A szegények és az átlagemberek, a magyar társadalom többségének lenézése, a hatalmi arrogancia, a vég nélküli lopás miatt egyre többen fordulnak el Orbán Viktortól. Mára Magyarország négyötöde elégedetlen azzal, amilyen irányba mennek a dolgok, és a társadalom kétharmada támogatja Magyarország európai uniós tagságát szemben azzal, amit a Fidesz-gépezet szeretne lenyomni a torkunkon. A 2018-as választás tétje nemcsak az lesz, hogy a szélsőjobb vagy a demokratikus pártok kormányozzák-e majd Magyarországot tovább, hanem az is, hogy maradunk-e Európában. Az MSZP válasza egyértelmű: mi vittük be Magyarországot az Európai Unióba, és mi is fogjuk bent tartani.

Ehhez azonban meg kell nyerni a 2018-as választást. Tudjuk, hogy ehhez nagyon sokat kell még tenni. Mi Botka Lászlóval erre az útra léptünk. És persze minden a kormányváltás iránt elkötelezett erőnek is meg kell értenie, hogy nem lehet 2022-re tekinteni és a saját pecsenyét sütögetni: a Fideszt most kell leváltani. Az MSZP nem zár be egyetlen ajtót sem, de a saját útját járja.

Hiszünk abban, hogy minden magyarnak jobb egy békés, normális és európai országban élni. Ma az első lépést megtehetjük az Igazságos Magyarország felé. Az egyetlen járható úton.

Remény Magyarországnak

Lassan egy éve már, hogy a feladatra szegődtem: olyan párttá teszem az MSZP-t, amely új reményt ad Magyarországnak. Hogy megmutatjuk: a Fidesz leváltható, és ezzel a Magyarországból igazságos, normális, európai országot tudunk csinálni.

Az MSZP-nek és a demokrácia mellett elkötelezett ellenzéknek számos dolga van még 2018-ig, de egy fontos célt már elértünk. Az utóbbi hónapokban világossá tettük, hogy mi tényleg egy igazságos ország megteremtésére készülünk, hogy vannak értékeink és meggyőződésünk, amellyel jobb miniszterelnök-jelöltet ajánlunk Magyarországnak, mint a két szélsőjobboldali párt - Orbán Viktor és Vona Gábor személyében.

2016 júniusában azzal az ígérettel választottak elnöküknek a szocialisták, hogy ez a párt képes lesz 2018-ban leváltani a Fideszt. Ez az ígéret nem a hatalomról, hanem Magyarországról szólt és szól. Akkor hatodik éve vezette az országot egy olyan kormány, amely megveti a szegényeket; amelynek vezérelve, hogy „akinek semmije nincs, az annyit is ér.” Egy ilyen kormány szükségszerűen eredménytelen, és hogy társadalompolitikai kudarcait leplezze, állandó ellenségkeresésben van: a hajléktalanoktól, a háború elől menekülőkön át a civilekig és egészen az Európai Unióig mindenki Magyarországra tör – legalábbis a Fidesz szerint. Ma már egyértelmű: Orbán Viktor számára, a hatalma megőrzése érdekében bárki ellenséggé válhat. A társadalom többsége is.

Ezt a kormányt nemcsak azért kell leváltani, mert kizárólag saját hatalmát erősíti az emberek jogi, fizikai és anyagi biztonsága helyett, hanem azért is, mert az állandó háborúskodás egy tévút, amelynek a végén kívül találjuk magunkat az Európai Unión, valahol a közép-ázsiai elnyomó diktatúrák között.

Ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk, egy erős pártra, erős MSZP-re van szükség. Ahogy Horn Gyula fogalmazott: „csak egy erős párt tud segíteni a gyengéken.” Ma pedig egyre többen egyre gyengébbek ebben az országban.

Amikor 2016-ban átvettem az elnöki tisztséget, az MSZP nem a legvonzóbb arcát mutatta az emberek felé, akiket képviselni, segíteni akarunk. Ebben sokak felelőssége felvethető, gazdálkodásban és politikában egyaránt. Vannak, akik a baloldal vezetőjeként sem tettek meg mindent a baloldal sikeréért, majd elhagyták a pártot, mert alulmaradtak egy pártszavazáson. Mások mintha a közös listán szerepelve sem lettek volna elkötelezettek az MSZP és a baloldal sikeréért.

Ezt a korszakot zárja le egyszer és mindenkorra a mai MSZP-kongresszus. Amint a párt küldöttei megszavazzák ezt, Botka László szegedi polgármester személyében Horn Gyula után végre újra egy valódi, nagyformátumú baloldali miniszterelnök-jelöltet ajánlhat az MSZP az országnak. Olyan embert, akit eddig már négyszer választottak újra a saját városában, legutóbb kétharmaddal. Az elmúlt hónapokban egyértelművé tettük, mit értünk az Igazságos Magyarország alatt. Mi ezt ajánljuk, ezt az utat mutatjuk meg a Fidesz által ajánlott „négymillió koldus országa” helyett. Ma Magyarországon kevesen keresnek sokat, és sokan keveset. Ezt kell megfordítanunk, hogy végre az urak és szolgák országa helyett az egyenlő emberek országában élhessünk.

A Fidesz hazugsággyára azt harsogja, hogy az egyre szélsőségesebb – a kormánypárti média már gonosz cionistákról beszél, akár a ’30-as években – jobboldalnak nincsen alternatívája, de az elmúlt év világosan megmutatta, hogy ez nem igaz. Budapesten az MSZP már megközelítette a Fideszt: ma a baloldal nyerne a fővárosban. Megvertük a Fideszt Salgótarjánban és több időközi választáson. Bojkott-felhívásunkkal megakadályoztuk, hogy Orbán „népszavaztatása” sikeres legyen. Az MSZP robbantotta ki a legsúlyosabb fideszes korrupciós ügyeket a Nemzeti Bank kétszázmilliárdos csalásától a Quaestor-ügyig. És az MSZP érte el kitartásával a vasárnapi zárva tartás visszavonását is, pedig politikusainkra Kubatovék náci verőlegényeket küldtek.

A Fidesz erősnek hiszi magát, de valójában csak erőszakos. A szegények és az átlagemberek, a magyar társadalom többségének lenézése, a hatalmi arrogancia, a vég nélküli lopás miatt egyre többen fordulnak el Orbán Viktortól. Mára Magyarország négyötöde elégedetlen azzal, amilyen irányba mennek a dolgok, és a társadalom kétharmada támogatja Magyarország európai uniós tagságát szemben azzal, amit a Fidesz-gépezet szeretne lenyomni a torkunkon. A 2018-as választás tétje nemcsak az lesz, hogy a szélsőjobb vagy a demokratikus pártok kormányozzák-e majd Magyarországot tovább, hanem az is, hogy maradunk-e Európában. Az MSZP válasza egyértelmű: mi vittük be Magyarországot az Európai Unióba, és mi is fogjuk bent tartani.

Ehhez azonban meg kell nyerni a 2018-as választást. Tudjuk, hogy ehhez nagyon sokat kell még tenni. Mi Botka Lászlóval erre az útra léptünk. És persze minden a kormányváltás iránt elkötelezett erőnek is meg kell értenie, hogy nem lehet 2022-re tekinteni és a saját pecsenyét sütögetni: a Fideszt most kell leváltani. Az MSZP nem zár be egyetlen ajtót sem, de a saját útját járja.

Hiszünk abban, hogy minden magyarnak jobb egy békés, normális és európai országban élni. Ma az első lépést megtehetjük az Igazságos Magyarország felé. Az egyetlen járható úton.