Lukács György örökösei

A fővárosi közgyűlés januárban fogadta el a jobbikos Tokody Marcell javaslatát, hogy eltávolítsák Varga Imre, Kossuth díjas szobrászművész Lukács György világhírű magyar filozófust ábrázoló szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. Bár a botrányos döntést heves ellenállás követte a hazai és a nemzetközi értelmiség körében, ennek ellenére márciusban a szobrot nyomtalanul eltüntették. Nem ez az első eset, hogy a magyar történelemben pro-fasiszta erők támadják Lukács György emlékét és hagyatékát, sőt ennek kifejezett "hagyománya" van, amit a NER is maradéktalanul követni látszik.

A szobor eltávolítását egyfajta antikommunizmusnak álcázza a jobboldal, hiszen a propaganda valamiféle közveszélyes sztálinistaként diszkreditálja hazánk legnagyobb filozófusát. De nyilvánvalóan nem ez az érv húzódik a döntés mögött, hiszen azok az emberek, akik ma Lukácsot támadják, soha egyetlen sort sem olvastak tőle. Az a fajta antikommunizmus, amit a hazai szélsőjobboldal képvisel, elsődlegesen arra irányul, hogy Lukács nemcsak marxista, hanem zsidó származású is, így aztán úgy tekintenek rá, mint valamiféle judeo-bolsevik fenyegetésre, amely megfertőzi a magyar nemzet tiszta lelkét. Bár a kormánypárt nem nyíltan antiszemita, de határozott zsidóellenes tendenciák fedezhetők fel a retorikájában, így aztán a Fidesz és a Jobbik zavartalan együttműködése a Lukács-ügyben cseppet sem meglepő.

Vitán felül áll, hogy Lukács György a XX. század legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Műveit máig olvassák és tanítják a világban, a filozófia, esztétika, irodalomtudomány és politikatudomány területén. A szobor eltávolítását követően kialakult ellenállás eredménye a „The Legacy of Georg Lukács” címmel Budapesten megrendezett nemzetközi tudományos konferencia, amelyet közösen szervezett az ELTE, a CEU, a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány, a Nemzetközi Georg Lukács Társaság és a Logos nemzetközi filozófiai folyóirat. A konferencia tehát nemzetközi akadémiai összefogás sikereként jött létre, és határozott célja volt megvédeni Lukács emlékét és örökségét, amelyet éppen szülőhazájában támadnak rendületlenül. A tanácskozást megnyitó hazai filozófus, Kelemen János és az amerikai Lukács-kutató, Michael J. Thompson beszédében kiemelte nemcsak a Lukács-szobor eltávolításának szégyenletes körülményeit, hanem a bizonytalan jövőjű Lukács Archívum működését ért támadásokat is. Lukács szellemi hagyatékának védelme mellett a konferencia szervezői és résztvevői határozottan kiálltak a CEU mellett is, amelynek sorsa egyelőre szintén bizonytalan, és amitől már hetek óta hangos a magyar és a külföldi sajtó, az akadémiai világ. Ezért a rendezvény a tudományos és akadémiai szabadság és értékek mellett foglalt állást, amely Magyarországon az utóbbi időben következetes támadásoknak van kitéve.

A konferenciára négy kontinensről, több mint 30 országból érkeztek kutatók, tudósok, filozófusok és érdeklődők - többek között Brazíliából, Kínából, Kanadából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Németországból, Görögországból, Romániából. A rendezvényen olyan neves professzorok előadásait is meghallgathatta a budapesti közönség, mint Herbert Marcuse egykori tanítványa, Andrew Feenberg és Stephen Bronner, akik elsődlegesen olyan fontos és aktuális politikai kérdéseket vitattak meg Lukács elméleteiből kiindulva, mint a nemzetközi antifasiszta és szociális ellenállási mozgalmak hatása, a populizmus nemzetközi térnyerése, valamint a liberális és a szocialista demokrácia lehetséges jövője. Emellett három napon át számos érdekfeszítő tudományos előadás hangzott el Lukács intellektuális hagyományának gyakorlatilag összes területéről, és olyan, a nyugati marxizmusban alapvető művekről, mint a Történelem és osztálytudat, Az ész trónfosztása, amely a nemzetközi tudományos diskurzusban jelenleg is meghatározó mű.

A konferencia lezárása egy demonstráció volt a Szent István parkban, a Lukács-szobor helyén, ahol Lukács György tanítványa, Heller Ágnes filozófus állt ki egykori mentora mellett. Olyan hazai értelmiségiek is felszólaltak, mint Radnóti Sándor, Weiss János és Kardos András, akik a híres filozófus mindent felforgató szellemi teljesítményét méltatták, és határozottan cáfolták a személyét körülvevő hazugságokat, az aljas politikai propagandát, amelynek célja leépíteni Lukács emlékét. Feyzi Ismail, a University of London kutatója militáns beszédben állt ki a filozófus mellett, és ígéretet tett, mozgalmat indít, hogy az eltávolított szobor Londonba, az egyetem parkjába kerüljön, amíg vissza nem térhet méltó helyére, a Szent István parkba. (Jelenleg Óbudán, az alkotó, Varga Imre szobrászművész kertjében található, képünk is ott készült róla.)

Radnóti Sándor beszédében leszögezte, hogy Lukács igazi hagyatékát nem lehet tönkretenni. Bár szobrokat vészjósló időkben mindig is ledöntöttek vagy eldugtak, de azokat az eszméket, amelyeket Lukács örökségül hagyott, nem lehet sem kitörölni, sem visszavonni. Magyarországon létezik egy idősebb generáció, amely Lukács szellemében nőtt fel, művei és jelenléte számukra evidens és természetes volt. A konferencián előadó számos rendkívül fiatal, új generációt megtestesítő tudós azonban bebizonyította, hogy Lukács igazi szellemi öröksége bennük is tovább él, azokban, akik visszakövetelik a filozófus emlékét. Egy olyan illiberális demokráciában és autokrata rezsimben, mint a NER, Lukács emléke és hagyománya tolerálhatatlan és tűrhetetlen. Egy olyan szélsőséges hatalommal bíró vezető számára, mint Orbán Viktor azért is veszélyes Lukács szelleme, mert nemcsak a világtörténelem legnagyobb forradalmainak volt szemtanúja, hanem eszméinek egyik legjelentősebb megalkotója is volt. Szemtanúja a korábban időtlennek és megingathatatlannak tűnő Habsburg- és Romanov-birodalom bukásának, ezért az öröksége és jelenléte emlékeztet bennünket arra, hogy egy igazságosabb világ lehetséges a jövőben Magyarországon is.