Magának építi?

Mészáros Lőrinc épp az imént vásárolta be magát abba a cseh vállalkozásba, amely a szakértelme, a referenciái miatt megkerülhetetlen szereplője lesz a paksi bővítésnek. Afelől valószínűleg a Putyin-Orbán egyezmény 2014-es megkötésekor sem volt senkinek kétsége, hogy a Fidesz-oligarchák aktuálisan legbelső köre szerepet kap majd a beruházásban. De az azért nagyon nem mindegy, hogy valaki vihet néhány talicska betont – még ha aranyáron is –, vagy kulcsalkatrészeket és magas hozzáadott értékű technológiákat szállíthat, vagyis az igazán nagy profittartalmú üzletekbe szállhat be.

A bővítés politikai a szempontból akkor veszítette el a szüzességét, amikor egy Tiborcz-közeli cég telephelyet jegyeztetett be a majdani új blokkok szomszédságában. Mészáros térfoglalása azonban a közvetlen előzményekhez képest is új minőség. Arról az emberről elmélkedünk, akit szoros üzleti szálak fűznek az Orbán-családhoz, aki egyetlen esztendő alatt 100 milliárd forinttal lett gazdagabb (nem a bevétele, hanem a vagyona nőtt ennyivel) kizárólag Orbán Viktor kegyelméből, állami javak és közbeavatkozások révén, és akit azért emleget a köznyelv a vezetékneve helyett pénztárosként, mert máshogy nem tudja feloldani az egykori gázszerelő vagyonosodása és mentorának vagyonbevallása közötti kognitív disszonanciát.

A paksi atomerőmű bővítését képtelenség gazdaságfejlesztési projektként értelmezni: akárhonnan nézzük, nem áll össze. Az elköltött pénz legnagyobb része kimegy az országból, tartósan megmaradó munkahelyet alig teremt (és nagyon drágán), a szükségességét és a költséghatékonyságát két év alatt sem sikerült igazolni az Európai Bizottság előtt. A korábbi ígéretekben szereplő 40 százalékos magyar részvételről pedig a szakminiszter jelentette ki, amit a vakhitű fideszeseken kívül mindenki évek óta tud: hogy esély sincs rá. A logikailag és közgazdaságtanilag is abszurd történet egyetlen esetben nyer értelmet: ha elhisszük, ami a nyilvánvalósága ellenére is nehezen felfogható – hogy aki kitalálta és azóta is minden döntést meghoz róla, az nem nekünk, hanem magának építi.

Szerző

Akinek jár a tiszta víz

Néhány mondat a Népszava korábbi számaiból.

„A Szamos hosszabb ideje, orrfacsaró, nem kis részben állati ürülékből és maradványokból álló szennyezést szállít rendszeresen a Tiszába. A rohadó szerves anyag a dunai torkolatig végigfertőzi a folyót.”

„A vásárosnaményi szennyvíztisztító telep felújításának előkészületeire egymilliárd forintot ígértek, de a pénz még sehol.”

„A felújított ivóvízrendszer jóval az átvétele után sem ad iható csapvizet. Elképzelhető, hogy a Makó térségi településeknek vissza kell fizetniük a programhoz kapott 3,1 milliárdos uniós támogatást. Az új rendszer olyan baktériummal fertőzött, ami korábban nem is volt jelen a csapvízben.”

Hunya község honlapjáról: „ezúton kívánjuk értesíteni a tisztelt lakosságot arról, hogy a településen szolgáltatott vezetékes víz a kormányrendelet értelmében nem minősíthető ivóvíznek, ezért emberi fogyasztás céljára, ivásra, ételkészítésre nem használható.”

Eddig semmi extra. A NER szimpla hétköznapjairól írtunk, benne a társadalom egészsége iránt viselt fokozott felelősségről.

Mai hétköznapjainkhoz azonban az is hozzátartozik, hogy az új kórházak határainkon túl épülnek, külföldi fociklubok és -akadémiák, stadionok is nyelik a milliárdokat. Iránnal nukleáris reaktorokat fejlesztünk. Mindenki vérmérséklete szerint folytathatja a sort magában.

A minapi hír azonban alighanem a vakhitű fideszeseknek is sok lehet.

„A magyar kormány 20 millió eurós (hatmilliárd forintos) támogatást ajánlott fel Rodrigo Dutertének, a véres kezű Fülöp-szigeteki diktátornak a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására”.

Sorosista uszítás lenne, ha azt mondanánk, hogy Kelet és Dél helyett végre szegény kis Magyarország felé kéne nyitnia a kormánynak?

Szerző

Akinek jár a tiszta víz

Néhány mondat a Népszava korábbi számaiból.

„A Szamos hosszabb ideje, orrfacsaró, nem kis részben állati ürülékből és maradványokból álló szennyezést szállít rendszeresen a Tiszába. A rohadó szerves anyag a dunai torkolatig végigfertőzi a folyót.”

„A vásárosnaményi szennyvíztisztító telep felújításának előkészületeire egymilliárd forintot ígértek, de a pénz még sehol.”

„A felújított ivóvízrendszer jóval az átvétele után sem ad iható csapvizet. Elképzelhető, hogy a Makó térségi településeknek vissza kell fizetniük a programhoz kapott 3,1 milliárdos uniós támogatást. Az új rendszer olyan baktériummal fertőzött, ami korábban nem is volt jelen a csapvízben.”

Hunya község honlapjáról: „ezúton kívánjuk értesíteni a tisztelt lakosságot arról, hogy a településen szolgáltatott vezetékes víz a kormányrendelet értelmében nem minősíthető ivóvíznek, ezért emberi fogyasztás céljára, ivásra, ételkészítésre nem használható.”

Eddig semmi extra. A NER szimpla hétköznapjairól írtunk, benne a társadalom egészsége iránt viselt fokozott felelősségről.

Mai hétköznapjainkhoz azonban az is hozzátartozik, hogy az új kórházak határainkon túl épülnek, külföldi fociklubok és -akadémiák, stadionok is nyelik a milliárdokat. Iránnal nukleáris reaktorokat fejlesztünk. Mindenki vérmérséklete szerint folytathatja a sort magában.

A minapi hír azonban alighanem a vakhitű fideszeseknek is sok lehet.

„A magyar kormány 20 millió eurós (hatmilliárd forintos) támogatást ajánlott fel Rodrigo Dutertének, a véres kezű Fülöp-szigeteki diktátornak a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására”.

Sorosista uszítás lenne, ha azt mondanánk, hogy Kelet és Dél helyett végre szegény kis Magyarország felé kéne nyitnia a kormánynak?

Szerző