Megtérülne a 13. havi

Éles szakmai és politikai vita bontakozott ki a sajtó hasábjain arról, hogy aktuális-e a nyugdíjasok részére 13. havi nyugellátást biztosítani. Vannak, akik a folyósítás időszerűségét tartják indokolatlannak, mondván az évek során biztosított nyugdíjemelések együttes összege már egyenértékű az igényelt 13. havi nyugdíjjal. Mások a központi költségvetés teherbíró képességét féltve azzal érvelnek, hogy az indokolatlan vásárlóerő kiáramlás felboríthatja a költségvetés egyensúlyát. Akadnak olyanok is, akik csupán politikai választási szavazatvásárlási akciónak tartanának konkrét teljesítmény nélküli „osztogatást”.

Mielőtt a témában állást foglalnánk, tekintsünk egy pillanatra a széljegyzetre.

Először nézzük az önkéntes munkával kapcsolatos megjegyzést. Azt olvashatjuk, a KSH kutatásaira hivatkozott írásokban, hogy napjainkban a 65 év feletti nők napi átlagban 283 perc, a férfiak 166 perc fizetetlen közérdekű, illetve háztartási és önkéntes munkát végeznek. Az idősek által végzett napi 3-4 órai fizetetlen önkéntes munka elengedhetetlen láncszeme a társadalom működésének. A nyugdíjasok munkavállalásának ezen fizetetlen módja teszi lehetővé a családok harmonikus együttélését és a társadalom alrendszereinek zavartalan működését. Gondolhatunk itt mindazon tevékenységekre, melyek a családoknak fizetett szolgáltatásokként ugyan rendelkezésre állnának, de ezeket az idősek szerepvállalásával kiválthatnak (unokák szállítása, unokákra vigyázás, korrepetálás, ápolás, a szolgáltatókra felügyelet biztosítása, mosás, főzés, takarítás, szociális funkciók, stb.). Talán ezt a nélkülözhetetlenséget fejezi ki az a közismert mondás, mely úgy hangzik, hogy „Jó az öreg a háznál”. Figyelemre méltó az az önkéntes fizetetlen munka is, melyet a közélet kívánatos működéséhez nyújtanak az idősek. A közélet működtetéséért felelősek a megmondhatói annak, hogy a közérdekű önkéntes munka fizetett szolgáltatókkal való kiváltása mennyire lehetetlenítené el az említett közfunkciókat (szociális intézményekben való önkéntes szerepvállalás, önkéntes közösségek működtetése, köztestületekben való aktivitás, választási szervekben vállalt feladatok, rendezvények, társadalmi ünnepek önkéntes segítése, stb.).

A kutatók előtt ismert az a számítási mód, mely segítségével összegszerűen kifejezhetik a fizetetlen közérdekű, illetve háztartási és önkéntes munka értékét. Érdekes összeget kapunk akkor, ha figyelembe vesszük egyrészt azt a tényt, hogy a hatvanöt év fölötti 1,8 milliós népességből, kb. egymillió az aktív honfitársunk (65-75 év között ma 1,1 millió fő található), másrészt számolunk az átlag napi 3,5 órás fizetetlen munka tényleges értékével. Egy év alatt az idősek összességében több mint 1 milliárd önkéntes munkaórát teljesítenek, ami az aktuális minimális órabérrel (733 Ft/ó) számolva többszöröse az igényelt 13. havi nyugdíj összegének, amely ma évente 272 milliárd forint. A fenti logika alapján a 13. havi nyugdíj az idősek által végzett, a társadalom számára hasznos önkéntes munka részbeni elismerése.

Másodszor tekintsünk a nyugdíjasok által fizetett adók egyikére, a fogyasztási adóra. Azt tudhatjuk, hogy az évente nyugellátásokra fordított költségvetési összeg kb. 3 ezermilliárd forint. (2017 januárban a kétmillió öregségi nyugdíjasnak 253 milliárd Ft ellátást utaltak.) Az életkori sajátosságokat figyelembe véve biztosan számíthatunk arra, hogy az idősek a megkapott nyugdíjukat vagy a saját maguknak, vagy családtagjaiknak megvásárolt fogyasztási cikkekre vagy szolgáltatásokra fordítják. Az idősek sajátos fogyasztási szokásainak megváltozása sorra dönti le a szépkorúakkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Nem véletlen, hogy erre a korcsoportra egyre inkább felfigyel a reklámszakma is, hisz számukra már egyértelmű, hogy az „ezüstrókák társadalma” az egyik legjobban fogyasztó célcsoporttá vált. Egyre nagyobb számban jelennek meg azok a termékek is, melyek kifejezetten az idősebb korcsoportokat célozzák meg. Utalhatunk itt a korosztály felülreprezentáltságára a gyógyszerek, a gyógyhatású készítmények és az egészségügyi szolgáltatások piacán, vagy a „nagyit” célzó sütő-főző eszközökre, tanfolyamokra, illetve kiadványokra. A jelenlegi ÁFA szabályok szerint – a kivételeket nem számítva – a fogyasztást 27 százalékos adó terheli, melynek az összege a költségvetésbe folyik be. A fentieket figyelembe véve a nyugdíjasok minimum 500 milliárd forint fogyasztási adó befizetésével hozzájárulnak a költségvetés bevételi oldalához. Ez az összeg bőven fedezné a nyugdíjasoknak kifizetendő 13. havi nyugdíjat.

Természetesen az itt említett 500 milliárd forint költségvetési bevétel nem jelent pluszforrást, hiszen az betagozódik a fogyasztási típusú adók összességébe. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a nagy sportberuházások összegének firtatásakor a kormányzati szereplők rendszeresen azzal érvelnek, hogy tévedés az aktuális hatalmas összeget számon kérni a beruházáson, hiszen az említett összeg nagy része ÁFA formájában visszakerül a költségvetésbe. De ha elfogadható érv a kormányzati beruházások nettó értéken való figyelembe vétele, akkor a nyugdíjak folyósítása esetén is számolhatunk az idősek által megfizetett ÁFA összegével, amely forrása lehetne a 13. havi nyugdíj folyósításának.