Dalok a női lélek rejtelmeiről

Publikálás dátuma
2017.05.31. 07:47
Az énekesnők hol szemérmesen, hol kitárulkozva zengik a dalokat - Herczku Ágnes, Bognár Szilvia, Szalóki Ági FOTÓ: HROTKÓ BÁLIN
Csütörtök este a Müpában, a Fesztivál Színházban mutatják be Kiss Ferenc Leánydicsérő című népzenei/világzenei produkcióját, amelynek különlegessége, hogy együtt énekel benne Herczku Ágnes, Szalóki Ági és Bognár Szilvia.

Kiss Ferenc túlzás nélkül nevezhető a hazai world music úttörőjének. Négy és fél évtizede tevékenykedik a műfajban, neve egybeforrt a Vízöntő és Kolinda együttessel, a Bihari és a Vasas Táncegyüttessel. Épp negyedszázada alapította meg egyszemélyes kiadóját, az Etnofont, amely a hanglemezek mellett a Héttorony Fesztivál hazai és határon túli programjait szervezi. Emellett könyveket, tanulmányokat, cikkeket ír, gyereklemezeket készít, fiatal népzenészek útját egyengeti. Néha koncertezik is az Etnofon Zenei Társulással, amely egy ötfős mag köré szerveződő világzenei formáció. Bartók és Kodály öröksége előtt tisztelgett a Szerelemajtók és Pávaének című előadással.

„A Leánydicsérő Novák Tata ötlete volt még 2015-ben, s az ő koreográfiájával be is mutattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon” – mondja Kiss Ferenc. „Két év alatt rengeteget csiszolódott az anyag, ezért arra gondoltunk, hogy érdemes a produkciót stúdióban is rögzíteni. Elkészült a lemez, s eddig Százhalombattán volt belőle egy templomi előadás. A folklór ihletésű dalokat jobbára Kiss Anna gyönyörű verseire komponáltam, akinek költészetét már gimnazistaként megszerettem. Lenyűgöz magas szintű, igényes és archaikus nyelvezete, sugárzik belőle a gyógyító és rontó tudomány. A szabadság és a szeretet veretes megfogalmazásai elementáris erővel hatottak rám a komponálás során. Emellett válogatottan szép folklórszövegek és néhány saját versem is helyet kap a produkcióban. Ennek az előadásnak az a lényege, hogy az énekesnők hol szemérmesen, hol dévaj módon kitárulkozva, hol játékosan, hol drámaian zengik-fújják a dalokat. Attól függően, hogy egy-egy hétköznapi, ünnepi vagy sorsfordító esemény mit hív elő a nőből. Másként rezdül a gyermeki, az asszonyi, az anyai lélek, más a szerelmes és a sirató nő, a bandázó lányok és megint más a magány tónusa” – véli a zeneszerző.

Bognár Szilviához, Herczku Ágneshez és Szalóki Ágihoz már hosszú évek óta, a Pávaének óta ragaszkodik, bár elfoglaltságaik miatt nagyon ritkán tudnak közös produkciót létrehozni. Csütörtök este, a Müpában az énekesnők és a táncosok mellett az Etnofon Zenei Társulást Babos Károly (ütőhangszerek), Bolya Mátyás (koboz és citera), Havasréti Pál (nagybőgő), Kuczera Barbara (hegedű), Küttel Dávid (billentyűsök és harmonika), P. Szabó Dániel (cimbalom) és Ágoston Béla (fúvósok) alkotja.

Fátyolkendő lobbanása
„Az Ágikkal régóta dolgozunk együtt. Ez ad egy magától értetődő összhangot. Ismerjük a másik rezdüléseit, a tekinteteket, a gesztusokat, tudjuk, mikor, mire kell figyelni. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan tudunk reagálni egy-egy szituációra. Kiss Feri a személyes, magánemberi és előadói habitusunkat is figyelembe vette, amikor szétosztotta közöttünk a különböző részeket. Az én szólóm például egy nagyon szép lírai dallam, a Fátyolkendő lobbanása, amit nem lehet szavakkal leírni. Azért van a zene és a költészet, hogy ne kelljen profán módon körülírni a dolgokat” – vallja Bognár Szilvia.



Ha nagy leszek, animátor leszek

Publikálás dátuma
2017.05.31. 07:46

Gyurma, rajz, stop motion: a gyerekek kreativitása határtalan. A Cartoon Network Képzeletműhely segítségével pedig formába is önthetik ötleteiket.

Idén is meghirdeti 4-15 éveseknek szóló animációs pályázatát a Cartoon Network: a legjobban sikerült kisfilmekért cserébe a gyerekek mesetabletet, wellness-hétvégét és egyéb értékes ajándékokat nyerhetnek. Az utóbbi években mintegy négyezren pályáztak. A csatorna évek óta kiemelten foglalkozik a tehetséggondozással – egyik magyar büszkeségük Weigert Miklós, aki a CN egyik legnépszerűbb sorozatának, a Gumball csodálatos világának egyik alkotója.

Weigert – félig – viccesen úgy fogalmaz: a storyboard- azaz képesforgatókönyv-írókból a többi munkatárs nagyjából annyit lát, hogy több napra bezárkóznak egy szobába, ahonnan óriási röhögések szűrődnek ki, és néha megjelenik a pizzafutár. Az elkészült alapanyagot prezentálják az animátoroknak: ez leginkább az activityre hasonlít, és kívülről szemlélve elképesztőn vicces: felnőtt emberek medvét, nyulat, fát utánoznak. Aztán persze következik az aprólékos és meglehetősen gyakorlatias munka.

Mindezeket a munkafázisokat megtanulhatják a gyerekek a képzeletműhely rövidke oktatóvideói segítségével: megrajzolni a tévécsatorna legismertebb szereplőit, stop motion animációt készíteni, de olyan hasznos praktikákat is elleshetnek, mint a csóváló kutyafarok élethű megalkotása vagy a perspektíva alkalmazása. A mókás feladatok közben észrevétlenül megtanulják, mi az a storyboard, miként fogalmazunk meg frappáns és vicces közléseket egy apró szövegbuborékban. És senki ne higgye, hogy mindez túl bonyolult a srácoknak: a sajtóbeszélgetésen például egy kislány és egy kisfiú percek alatt hozott össze egy képregénykockát egy olyan pazar medvével, amilyenről a magamfajta rajz-antitalentum legfeljebb csak álmodhat. Akad, aki ki is jelenti: ha nagy lesz, animátor lesz. Az előző évek díjnyertes animációit nézve leesik az állam. Weigert szerint nincs ezen mit csodálkozni: a gyerekek úgy használják a számítógépet, mint az előző generációk a festőpalettát. „Tizennyolc éves kor alatt annyira nyitott vagy, annyira éhes az agyad, hogy mindent könnyebben tanulsz. A vágás, az animáció pedig nem más, mint vizuális idegen nyelv. Mi még papíron rajzoltunk, homokot tologattunk üveglapon. Az egyetemi számítógépeket kézzel-lábbal kellett összetartani. Nekem hatalmas megkönnyebbülés volt a digitális átállás, gyűlöltem a papírt, körülményes volt, ellenem dolgozott. A maiak sokkal ösztönösebben használják ki a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket. Alapvetően nem lettek marslakók a most gyerekek, csak a környezet változott. Egyetemista koromban ez egy nagyon pici világ volt, akkor kezdett betörni az internet. A maiak számára tök normális, hogy bele tudnak nézni egy francia diák portfoliójába vagy egy dél-amerikai anyagba.”

A kulturális különbségek ennek ellenére nem tűnnek el: „Nekem a magyar kultúra az elsődleges nyelvem. Azt viszont megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk valakivel, akinek Lolka és Bolka nem jelent semmit, aki a Kisvakondra úgy néz, mint egy nagyon aranyos kulcstartóra, de nem tudja, mi van mögötte.” Weigert nevetve megjegyzi: gyerekkorában rettegett a Varjúdombi meséktől. Szerinte ilyen típusú sorozatot ma képtelenség volna eladni, hiszen – a szocializmussal ellentétben – ma a közösségi média miatt azonnali a visszajelzés, a gyártók azonnal reagálnak. Az animátor egyébként örül, hogy az utóbbi évtizedben megfordult a kilencvenes évekből eredeztethető agresszív rajzfilmtrend, s manapság a hősök sokszínűek, sokfélék. Weigert szerint csakis így lehet hitelesen ábrázolni a világunkat.

A sajtóbeszélgetésen a gyerekek stop motion videót készítenek, s forgatókönyvet írnak egy laktózérzékeny nyúlról és egy fejhallgatós medvéről, amit Weigert helyben meg is rajzol. A beszélgetés végére én is felbátorodom: animációs filmet ugyan még nem készítek, de kiszínezem a Medvetesók egyik szereplőjét a képernyőn. Kezdetnek nem is rossz.

Nagyhatalmak hiperszonikus versengése

Orosz szakértők szerint az Egyesült Államok, Kína és Oroszország versengése kritikus szakaszába lépett a hiperszonikus rakéták terén. 

Az Expert Online orosz hírportál terjedelmes elemzésben tekinti át a három nagyhatalom erőfeszítéseit, hogy lehetővé tegyék a több mint 5 Mach sebesség elérésére képes szárnyasrakéták sorozatgyártását, 10-20 éven belül pedig a pilóta nélküli űrrepülőgépek megteremtését.

Az Ernst Mach osztrák fizikusról elnevezett hiperszonikus sebesség azt jelenti, hogy annak meg kell haladnia az 5 Mach-t (1 Mach 1225 kilométer óránkénti sebességnek felel meg). Nos, Oroszországnak a közelmúltban sikerült felbocsátania a „Cirkon” elnevezésű, hajók ellen bevethető, hiperszonikus szárnyasrakétát, amely 8 Mach elérésére képes. Ennek a rakétatípusnak ez volt a második sikeres tesztje, az elsőre múlt év márciusában került sor. Tavaly novemberben kipróbáltak egy másik hiperszonikus rakétát is, a „JU-71”-t. Orenburg megyéből lőtték fel és a Kamcsatka-félszigeten kijelölt célt semmisítette meg, elérve a 15 Mach sebességet. Nem csupán ez keltette fel a szakértők figyelmét, hanem az is, hogy a rakéta nem szabályos pályán haladt, hanem állandóan változtatta irányát, és aktívan manőverezett. Az Expert szakértője szerint egy ilyen típusú rakétával szemben védtelen az amerikai légvédelmi rendszer.

A „JU-71” a „Szarmat” elnevezésű, új interkontinentális ballisztikus rakéta prototípusa. A „Szarmat” 16 nukleáris robbanószerkezet hordozására képes, hatótávolsága 17 ezer kilométer. Csapásmérésre képes az Atlanti- és a Csendes-óceán térségében éppen úgy, mint az északi és a déli féltekén.

Az Expert értesülése szerint még két évre van szükség ahhoz, hogy a „JU-71” bekerüljön a fegyverarzenálba. A hiperszonikus módra való teljes áttérés azonban Oroszországban csak a 2030-2040-es években várható. A nyugati visszhang azonban már most hisztérikus. „Putyin legszörnyűbb rakétája”, „A Kreml utolsó figyelmeztetése”, „Álcázott ördög” - ilyen és hasonló megállapításokat használnak a nyugati médiában a szakértők. Felhívják a figyelmet arra, hogy a hiperszonikus versenyben Washington lemaradt. Igaz, több amerikai program is létezik a hiperszonikus eszközök tökéletesítésére. Három éven belül elkészülhetnek az új kísérleti szárnyasrakétákkal, amelyeket kezdetben B-1 és B-52 repülőgépeken helyeznének el. 2030-ra pedig létre akarják hozni azt a pilóta nélküli, hiperszonikus űrrepülőgépet, amely képes lesz bármilyen repülőtérről startolva Föld körüli pályára állni és vissza is térni.

Donald Trump amerikai elnök hozzájárult többszáz milliárd dollár elkülönítéséhez a nukleáris erők fejlesztésére. Már dolgoznak azon a programon, amely a hiperszonikus szárnyasrakéták elleni védelmet szolgálja. Túl ezen, tanulmányozzák annak a lehetőségét, milyen katonai eszközökkel sikerülhet a kozmikus fölényt biztosítani. Egyelőre azonban a lemaradás a hiperszonikus versenyben nemcsak Oroszországgal, hanem Kínával szemben is megmaradt.

Kína az elmúlt négy évben hét hiperszonikus kísérletet végzett és csak egy bizonyult kudarcnak. A rakéta sebessége elérte a 10 Mach-t, a megtett távolság néhány ezer kilométer volt. Amerikai katonai szakértők úgy vélik, hogy Kína néhány éven belül fegyverzetébe állíthatja a hajók ellen bevethető rakéták új generációját. Ezzel viszont alapvetően megváltoztatja a dél-kínai tengeri erőegyensúlyt.

Szerző