Kevés a jóból

Nyolc könnyed stílusgyakorlat, lehengerlő magabiztosság. Elsőre ezek ugranak be a 2000-ben alakult Amber Smith hetedik nagylemezéről. A New című album Poniklo Imre frontember szerint az indie-zenekar 2012-es, cím nélküli lemezének pozitív párja – de jóval vidámabb a két évvel ezelőtti Modernnél is. A szövegek sokkal kevésbé önreflektívek, mint az eddigiek, a hangvétel egészen újszerű – különös módon azonban a váltás tökéletesen zökkenőmentes, erőltetettségnek semmi nyoma.

A borító mozaikos grafikája roppant találó: a nyolc szám mindegyike más-más színt villant fel, az összhatás mégis egységes. A nyitó dal már-már a kaliforniai punkzenekarok könnyelműségét idézi, a Straight To Video vokálját (az EZ Basicből és a Models Can’t Fuck-ból ismert Szarvas Árpád) hallgatva viszont Dave Gahan arcképe suhan át előttünk. A középtempós Pyrrhic Victory után kapunk egy bónusz – saját hangjából is új, soulos színeket elővarázsoló – Jónás Verát a Monkey című dalban, amelyről az embernek az az első benyomása: milyen jó, hogy a múlt évi David Bowie-emlékkoncertek, amelyeken mindkét fél fellépett, nem múltak el zenei lenyomat nélkül. A torzított vokálos-lendületes Cape – amelyhez mókás videoklip is készült – rövidsége ellenére is a lemez csúcspontja, ráadásul különösen nagyot üt a leghosszabb szám, a Truce/ism szétúszó, melankolikus akkordjai után. Bármit is akarnék idén nyáron eladni Magyarországon, egész biztosan ezt a sodró lendületű, laza dalt akarnám megszerezni reklámzenének hozzá. Erős lemez ez, amelynek a legnagyobb hátránya, hogy alig több, mint félórás. No, de ne legyünk telhetetlenek: ahogyan a mondás tartja: jóból keveset adnak.

INFÓ

Amber Smith

New