Az idő előtti voksolást azért lesz nehéz elkerülni, mert mind a kormányzó demokraták elnöke, Matteo Renzi volt kormányfő, mind pedig a legnagyobb ellenzéki párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) öntörvényű vezetője, Beppe Grillo erre tett javaslatot. Csak az időpontban nem értenek egyet: Grillo szeptember 10-én választana, Renzi 24-én.
Az előrehozott választás nagyon rossz hír lenne Európának. Úgy látszott ugyanis az Unió szempontjából a lehető legjobban zárult holland parlamenti, majd francia elnökválasztást követően, hogy hosszú idő után végre nyugalom költözik az EU életébe. A következő fontos voksolást csak szeptemberben rendezik meg, amelyen valószínűleg Angela Merkel kereszténydemokratái nagy fölénnyel nyernek, ami azt is jelenti, hogy nem az illiberalizmus eszméje nyer, hanem a több Európáé.
Csakhogy Olaszország sorsa fejtörést okozhat az uniós vezetők számára. Itáliában ugyanis felmérések szerint jó esély van az euroszkeptikus, populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) győzelmére. A Beppe Grillo által irányított tömörülést ugyan nem lehet akár a holland Szabadságpárthoz (PVV), akár a francia Nemzeti Fronthoz (FN) hasonlítani, hiszen a tagságban azért sokan nem osztják az unióellenes irányvonalat, de a közös Európa megszenvedheti az M5S esetleges diadalát. Annál is inkább, mert a pártot a szélsőbaloldaliak és a szélsőjobboldaliak egyaránt rokonszenvesnek találják.
Jelenleg a két párt fej-fej mellett halad – 28-30 százalék körül állnak – a közvélemény-kutatások szerint. Hol az egyik vezet, hol a másik. A bizonytalanság azonban egyre jobban érződik a piacokon is. Dirk Gojny, a német National-Bank elemzője szerint a befektetők számára csak most lett világos, hogy az euróövezet ismét sérülékenyebbé vált.
A milánói tőzsdén is az esetleges előrehozott választással kapcsolatos találgatások jelentik a legfőbb beszédtémát. Hétfőn két százalékkal esett a milánói tőzsdeindex, a FTSE MIB mutatója, s bár azóta csökkent a veszteség, a börze még nem tudott magára találni. Az olasz pénzügyi mutatók ugyanis továbbra is komoly aggodalomra adnak okot a magas államadósság, az igen rozoga lábakon álló bankrendszer, valamint az alacsony gazdasági növekedés miatt.
Az aggodalmat valójában nem is Beppe Grillo váltotta ki, a radikális kijelentéseiről ismert humorista nagy meglepetést nem is okozhat. A dráma a Demokrata Párt élére visszatért Matteo Renzi miatt tört ki, aki a napokban bejelentette: előrehozott választást akar. Erőteljesen kérdéses, hogy egyeztetett-e az egyébként szintén demokrata párti miniszterelnökkel, Paolo Gentilonival, aki a hét elején azt közölte: ő arra készül, hogy kitölti a következő választásig tartó mandátumát. Mindez arra is utal, a PD-nél nincs egység a további lépéseket illetően. Igaz, a párt már évek óta nem egységes, nagy öregjei (Massimo D'Alema, Pier Luigi Bersani) komoly fenntartásokkal figyelték Renzi kormányzását, s hangot is adtak ennek.
Amikor tavaly, az olasz alkotmánymódosításról szóló év végi referendumon a választók nagy többséggel döntöttek a választójogi törvény módosítása ellen, úgy látszott, Renzi ellenfelei elérik céljukat, mert a miniszterelnök benyújtotta lemondását, s ekkor került a helyére Gentiloni. 2017 februárjában aztán Renzi a PD főtitkári székéből is felállt, de csak azért, hogy felkészüljön az április 30-án megtartott választásra, amelyen a tömörülés új vezetőjének személyéről döntöttek. Renzi nagy fölénnyel, 69,2 százalékos eredménnyel nyert. A PD-re valóban jó hatást gyakorolt, hogy visszatért a párt élére, mert a közvélemény-kutatások szerint a demokraták beérték a „csillagosokat”. Renzi alighanem arra gondol: most vagy soha. Ha jövő év tavaszáig várnának a választással, akkor a PD-nek már kevesebb esélye lenne a győzelemre.
Csakhogy a volt kormányfő ismét nagyon veszélyes útra tévedt. Tavaly komoly kockázatot vállalt azzal, hogy a referendumot a kormánnyal szembeni bizalmi szavazásnak nevezte – rá is fázott, mert pont emiatt bukott el a referendum. Most ismét 19-re húz lapot, ha ragaszkodik az idő előtti voksoláshoz, hiszen a siker ezúttal sem garantált. A befektetők nem bíznak Renzi politikai szimatában, ami a tavalyi történések után érthető is.
