Szűkös politikai kínálat a PiS fegyvere

Publikálás dátuma
2017.06.02. 07:32
Kormányellenes tüntetők a KOD májusi demonstrációján Gdanskban FOTÓ: PROFIMEDIA

Új vezetőséget választott a héten a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD). A KOD nem sokkal azután jött létre spontán mozgalomként, hogy a lengyel jobboldal nacionálpopulista pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) a 2015-ös őszi választásokon átvette a hatalmat az addig kormányzó liberális Polgári Platformtól (PO) és parasztpárti szövetségeseiktől.

A KOD arról lett ismert, hogy többször is képes volt tízezreket utcára vinni az ország nagyvárosaiban. Az ellen tiltakoztak, hogy a PiS a hatalmat ellenőrző intézményeket – alkotmánybíróság, közmédia – is megszállta. Az országos szervezetté vált KOD egy időre szinte átvette a parlamenti ellenzék szerepét. A szervezet arca Mateusz Kijowski 49 éves informatikus volt, amíg ki nem derült, hogy a KOD-nak gyűjtött pénzekből több tízezer zloty a cége számlájára került. A mostani kongresszuson már nem jelöltette magát. A KOD új elnöke Krzysztof Lozinski lett. Ő a hatvanas évek óta vett részt az ellenzéki mozgalmakban, s egyike volt a KOD alapítóinak. Kérdés, hogy a 69 éves politikai veterán képes-e mozgásban tartani a tömegmozgalmat, amelyet ráadásul még szakadás is fenyeget.

A demokratikus ellenzék megosztott, viszont a PiS-t Jaroslaw Kaczynski egyértelműen uralja. Kaczynski pártjának ugyan nincs parlamenti többsége, de továbbra is a legjelentősebb politikai erő. Szinte mechanikusan másolják az orbánizmust: idegengyűlölet, a demokratikus intézmények megvetése, a nacionalista EU-ellenesség. Ez adja meg az alaphangot, amelyet erős klerikális elemekkel díszítenek. A PO kiváló gazdasági eredményeket mutathatott fel, de szociálisan érzéketlen volt. Ezt ragadta meg a PiS. A második és harmadik gyerek után adott 500 illetve 1000 zloty (1 zloty kb 70 forint) sok szűkölködő családnak hozott életszínvonal javulást. Ahogy Rafal Wos gazdasági újságíró magyarázza, ezzel a jobboldal gyakorlatilag bevezette a garantált minimumjövedelem intézményét. Sokakat a nyugdíjkorhatár csökkentése állított melléjük.

A lengyel társadalom Európa-párti és liberális része szinte kényszerűségből fordul újra a PO-hoz. A konzervatív liberális párt azonban továbbra is képtelen megszólítani azokat, akiket a családi pótlékkal, az olcsóbb lakáshoz jutás ígéretével a jobboldal elcsábított. A megosztott baloldal is a helyét keresi, úgy tűnik elvesztette társadalmi bázisát. Ryszard Bugaj közgazdászprofesszor, a Szolidaritás egykori politikusa, volt képviselő ma úgy látja: a PiS ereje abból fakad, hogy választói nem találnak másik politikai kínálatot.

Hadjárat a független média ellen
A Kaczynski-párt a közmédia megszállása után most a külföldi tulajdonú lapok, s az elektronikus média ellen készül támadásra. Lengyelországban az erős független médiumok, napi és hetilapok, hírportálok, tévék valódi ellensúlyt jelentenek, korlátozzák a hatalom lehetőségeit. Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője viszont olvasói találkozókon személyesen áll ki a PiS politikája ellen. A jobboldali hatalom sorra számolja fel a független intézményeket. Az alkotmánybíróság, az igazságszolgáltatás és a színházak megszállása után most az egyetemi autonómia van soron – állítja Michnik.



Vezet a PiS

Az Ibris közvélemény-kutató adatai szerint, ha most választanának szejmet, a szavazatok így oszlanának el:

Jog és Igazságosság (PiS): 33,5

Polgári Platform (PO): 26,1

Nowoczesna.pl (Korszerű Lengyelország, liberálisok): 7,9

Kukiz’15 (elitellenes protesztpárt): 14,1

Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD): 6,1

Renzi megint 19-re húz lapot

Publikálás dátuma
2017.06.02. 07:31
Matteo Renzi megjárta, amikor legutóbb kockázatot vállalt, s a tavalyi népszavazást a kormánnyal szembeni bizalmi szavazásnak ne
Bár Paolo Gentiloni olasz kormányfő kedden azt mondta, arra készül, hogy kitölti 2018 márciusáig szóló mandátumát, szeptemberben azonban várhatóan előrehozott választást rendeznek Itáliában.

Az idő előtti voksolást azért lesz nehéz elkerülni, mert mind a kormányzó demokraták elnöke, Matteo Renzi volt kormányfő, mind pedig a legnagyobb ellenzéki párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) öntörvényű vezetője, Beppe Grillo erre tett javaslatot. Csak az időpontban nem értenek egyet: Grillo szeptember 10-én választana, Renzi 24-én.

Az előrehozott választás nagyon rossz hír lenne Európának. Úgy látszott ugyanis az Unió szempontjából a lehető legjobban zárult holland parlamenti, majd francia elnökválasztást követően, hogy hosszú idő után végre nyugalom költözik az EU életébe. A következő fontos voksolást csak szeptemberben rendezik meg, amelyen valószínűleg Angela Merkel kereszténydemokratái nagy fölénnyel nyernek, ami azt is jelenti, hogy nem az illiberalizmus eszméje nyer, hanem a több Európáé.

Csakhogy Olaszország sorsa fejtörést okozhat az uniós vezetők számára. Itáliában ugyanis felmérések szerint jó esély van az euroszkeptikus, populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) győzelmére. A Beppe Grillo által irányított tömörülést ugyan nem lehet akár a holland Szabadságpárthoz (PVV), akár a francia Nemzeti Fronthoz (FN) hasonlítani, hiszen a tagságban azért sokan nem osztják az unióellenes irányvonalat, de a közös Európa megszenvedheti az M5S esetleges diadalát. Annál is inkább, mert a pártot a szélsőbaloldaliak és a szélsőjobboldaliak egyaránt rokonszenvesnek találják.

Jelenleg a két párt fej-fej mellett halad – 28-30 százalék körül állnak – a közvélemény-kutatások szerint. Hol az egyik vezet, hol a másik. A bizonytalanság azonban egyre jobban érződik a piacokon is. Dirk Gojny, a német National-Bank elemzője szerint a befektetők számára csak most lett világos, hogy az euróövezet ismét sérülékenyebbé vált.

A milánói tőzsdén is az esetleges előrehozott választással kapcsolatos találgatások jelentik a legfőbb beszédtémát. Hétfőn két százalékkal esett a milánói tőzsdeindex, a FTSE MIB mutatója, s bár azóta csökkent a veszteség, a börze még nem tudott magára találni. Az olasz pénzügyi mutatók ugyanis továbbra is komoly aggodalomra adnak okot a magas államadósság, az igen rozoga lábakon álló bankrendszer, valamint az alacsony gazdasági növekedés miatt.

Az aggodalmat valójában nem is Beppe Grillo váltotta ki, a radikális kijelentéseiről ismert humorista nagy meglepetést nem is okozhat. A dráma a Demokrata Párt élére visszatért Matteo Renzi miatt tört ki, aki a napokban bejelentette: előrehozott választást akar. Erőteljesen kérdéses, hogy egyeztetett-e az egyébként szintén demokrata párti miniszterelnökkel, Paolo Gentilonival, aki a hét elején azt közölte: ő arra készül, hogy kitölti a következő választásig tartó mandátumát. Mindez arra is utal, a PD-nél nincs egység a további lépéseket illetően. Igaz, a párt már évek óta nem egységes, nagy öregjei (Massimo D'Alema, Pier Luigi Bersani) komoly fenntartásokkal figyelték Renzi kormányzását, s hangot is adtak ennek.

Amikor tavaly, az olasz alkotmánymódosításról szóló év végi referendumon a választók nagy többséggel döntöttek a választójogi törvény módosítása ellen, úgy látszott, Renzi ellenfelei elérik céljukat, mert a miniszterelnök benyújtotta lemondását, s ekkor került a helyére Gentiloni. 2017 februárjában aztán Renzi a PD főtitkári székéből is felállt, de csak azért, hogy felkészüljön az április 30-án megtartott választásra, amelyen a tömörülés új vezetőjének személyéről döntöttek. Renzi nagy fölénnyel, 69,2 százalékos eredménnyel nyert. A PD-re valóban jó hatást gyakorolt, hogy visszatért a párt élére, mert a közvélemény-kutatások szerint a demokraták beérték a „csillagosokat”. Renzi alighanem arra gondol: most vagy soha. Ha jövő év tavaszáig várnának a választással, akkor a PD-nek már kevesebb esélye lenne a győzelemre.

Csakhogy a volt kormányfő ismét nagyon veszélyes útra tévedt. Tavaly komoly kockázatot vállalt azzal, hogy a referendumot a kormánnyal szembeni bizalmi szavazásnak nevezte – rá is fázott, mert pont emiatt bukott el a referendum. Most ismét 19-re húz lapot, ha ragaszkodik az idő előtti voksoláshoz, hiszen a siker ezúttal sem garantált. A befektetők nem bíznak Renzi politikai szimatában, ami a tavalyi történések után érthető is.

Ismét módosítanák a választási törvényt
Matteo Renzi ismét nekifut a választási törvény módosításának. A tavaly decemberi referendumon ugyan elutasították a kormány javaslatát, amely lényegében leszámolt volna a szenátussal, ezúttal ugyanakkor egy német minta alapján készült tervezetre adta áldását. A PD főtitkára szerint a parlament július 7-ig fogadhatja el a javaslatot. Ha ez megtörténne, legkésőbb október 22-ig rendezhetnének előrehozott választást.

Trump a jövőt kockáztatja

Publikálás dátuma
2017.06.01. 23:30
Fotó: Hutterstock/Alan Kraft
Donald Trump meghozta döntését: Washington felmondja a 2015-ben megkötött párizsi klímamegállapodást. Az Egyesült Államok a világ egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátója, s kilépése súlyosan visszavetheti a nemzetközi erőfeszítéseket a globális felmelegedés féken tartására.

Az amerikai elnök a taorminai G7-csúcstalálkozón még nem volt hajlandó elkötelezni magát, annak ellenére sem, hogy előzőleg a Vatikánban Ferenc pápa, majd Emmanuel Macron, az új francia elnök is győzködte, hogy támogassa a jövendő generációk számára életbevágó fontosságú, a nemzetközi közösség által nagy nehézség árán tető alá hozott klímaegyezséget.

Trump választási kampánya során gyakran hangoztatta, nem hisz abban, hogy emberi tevékenység okozza a globális felmelegedést, szerinte ez félrevezető álhír. Egyik emblematikus ígérete az volt, hogy kivonul a Párizsi Egyezményből, s elődjét, Barack Obamát kárhoztatta azért, mert „túlságosan drága”, az amerikai gazdaságot hátrányosan érintő megállapodást kötött. Elnökjelöltként Trump megígérte, hogy újraéleszti a szénbányászatot, s eltörli elődje környezetvédelmi rendelkezéseit. Ehhez már hozzá is kezdett: március végén elnöki rendeletet adott ki Obama tiszta energia törvényének (Clean Energy Act) felülvizsgálatáról. Engedélyezi a szénbányászat újraindítását, a szénerőművek újranyitását, ugyancsak rendelkezett a természetvédelmi területekre kimondott bányászati tilalom feloldásáról.

A Párizsi Egyezményt 2015. december 12-én 195 ország képviselői fogadták el az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének (UNFCCC) 21. utókonferenciáján (COP 21.) a francia fővárosban. Az egyezményt idén májusig 147 állam ratifikálta. A megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. Ennek azért van jelentősége, mivel a rendelkezések között szerepel, hogy az aláírók csak az egyezmény hatályba lépését követő három év elteltével mondhatják fel, s további egy év várakozási időt is előírtak. Azaz, az Egyesült Államok legkorábban 2020 novemberében – a következő elnökválasztás körül – léphet ki az egyezményből. Kivéve persze, ha még radikálisabb utat választ: kilép a nemzetközi klímaegyüttműködés fő szervezetéből, az UNFCCC-ből, ez a lépés egy év várakozás után automatikusan maga után vonja kilépését a Párizsi Egyezményből is. Eddig csupán két állam, Szíria és Nicaragua nem volt részese a párizsi klímamegállapodásnak.

Ingadozó Amerika
Az egymást követő amerikai kormányzatok korábban is ingadoztak a klímaváltozás elleni nemzetközi erőfeszítések támogatásának kérdésében. Az Egyesült Államok 1992. júniusában képviseltette magát a Rio de Janeiro-i Föld-csúcson, s George H. W. Bush aláírta az ENSZ keretegyezményét. 1997. december 11-én, a demokrata Bill Clinton elnöksége idején Washington 191 másik állammal együtt csatlakozott a kötelező erejű kiotói jegyzőkönyvhöz, amelyben a fejlett országok vállalták, hogy átlagosan 5 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A jegyzőkönyv 2005-ben lépett hatályba, de az akkor hivatalban lévő republikánus adminisztráció soha nem ratifikálta. Az energialobbival szoros kapcsolatokat ápoló George W. Bush ugyanis még 2001 márciusában felmondta a kiotói megállapodást. Bill Clinton volt alelnöke, Al Gore jelentős nemzetközi kampányt folytatott a klímaváltozás veszélyeinek megismertetéséért, a globális felmelegedés elleni közös fellépés szükségességét hangoztatva. Tevékenységét – az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottságával (IPCC) megosztva – 2007-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.


Obama elnöksége idején Washington a nemzetközi klímaerőfeszítések élvonalában haladt. Az első kísérlet a kiotói jegyzőkönyvet felváltó új nemzetközi klímaegyezmény tető alá hozására azonban kudarcot vallott, a 2009-es koppenhágai klímacsúcs szerény eredménnyel zárult, nem sikerült újabb kötelező erejű, a fejlett és a fejlődő államokra vonatkozó elvárásokat egyaránt tartalmazó megállapodást kötni. A 2015-ös párizsi klímaegyezményben a résztvevő államok önkéntes vállalásokat tettek annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet-növekedést az iparosodás előtti szinthez képes 2 Celsius fok alatt tartsák, törekedve arra, hogy az 1,5 fokot se haladja meg. A szerződés hatályba lépéséhez nagyban hozzájárult, hogy Barack Obama és Hszi Csin-ping kínai elnök közösen ratifikálta a megállapodást. Az Egyesült Államok azt vállalta, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a 2005-ös szinthez képest 26-28 százalékkal csökkenti 2025-re.

A Trump-kormányzaton belül viták folytak, az elnök lánya és veje ellenezte, Steve Bannon, Trump ellentmondásos főtanácsadója, illetve Scott Pruitt, a környezetvédelmi hatóság,az EPA vezetője támogatta a kilépést. Múlt héten 22 vezető republikánus szenátor a kilépést szorgalmazó állásfoglalást tett közzé. Számos nagy világcég vezetője ugyanakkor a párizsi egyezmény tiszteletben tartására hívta fel Trumpot, köztük az EXXON olajcég vezetője, Darren Woods, s Tim Cook, az Apple főnöke. A hét gazdaságilag legfejlettebb állam vezetői közül hatan a szicíliai Taorminában – Trump kivételével - elkötelezték magukat a párizsi klímaegyezmény betartása mellett. Li Ko-csiang kínai kormányfő nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy Kína kitart párizsi kötelezettségvállalásai mellett, s ma az Európai Unió-Kína találkozón is megerősítik ezt.

Nem értik a globális együttműködést

A mindenkori amerikai kormányok legtöbbször rövid távú gazdasági megfontolások alapján döntöttek a klímaügyekről – nyilatkozta a Népszavának Faragó Tibor címzetes egyetemi tanár, a magyar kormány korábbi klímatárgyalója.

Mennyire tekinthető következetesnek az USA klíma-ügyben?

- Amerika mindig különutas volt, és mindig a saját gazdasági érdekeit követte, már 1992-ben is, az ENSZ első két komoly környezetvédelmi egyezménye kapcsán: a biológiai változatosságról szólóhoz nem csatlakoztak, mondván, hogy árt az amerikai gazdaságnak, a klímaegyezménybe viszont beszálltak.

A jelenlegi kormányzatnak egységes álláspontja van a klímakérdésről?

- Nehéz megítélni, de a véleménykülönbséget valószínűsíti, hogy az energiaügyi miniszter pár hete azt mondta, nem kellene kilépni a klímamegállapodásból elegendő lenne módosítani.

Mi lehet az amerikai cél a lépéssel?

- Nem világos, hogy Trump mi ellen harcol. Párizsban 2015-ben nem egyezmény, hanem megállapodás született, nincs olyan konkrét, számszerű kibocsátáscsökkentési kötelezettség, amit az USA-n bárki számonkérhetne. Ellenben Amerika sokat kockáztat, hiszen ha kilép a globális egyezkedésből, akkor csak megfigyelőként lehet ott a tárgyalásokon, de nem szólalhat meg, pedig a párizsi alku végrehajtásáról még ezután kell megállapodni.

Megengedheti magának az USA, hogy kivonja magát egy globális megállapodásból?

- Az amerikai külpolitika más területeken is a multilaterális együttműködések gyengítése irányába halad. Az is tény, hogy egyelőre Oroszország, illetve néhány EU-tagállam sem ratifikálta a párizsi megállapodást. Másfelől ugyanakkor nem világos, hogy mi az a gazdasági érdek, amit követni próbálnak, hiszen a nemzetközi gazdasági együttműködésre továbbra is rászorulnak. A látszat az, mintha Trump nem értené a kooperáció logikáját: Amerikának csak akkor lesz többlete, ha a termékeit el tudja adni külföldön, és számos amerikai iparág közvetlenül is érdekelt a klímamegállapodás megvalósításában. Ráadásul a felelősség kérdését sem lehet megkerülni: igaz ugyan, hogy a kínai üvegházgáz-kibocsátás már nagyobb, de az egy főre jutó, illetve a jelenleg a légkörben lévő szennyezés alapján az USA vezet, nem tehet úgy, mintha nem lenne köze a problémához.

Hargitai Miklós

Szerző