- "Játszhatnám lassan, de a lelkem mást parancsol"

Tavaly 80 ezer kilométert utazott repülőn, ötvenezret autón, koncertnaptára alapján idén – várhatóan 80 hangversenye lesz - 200 ezer fölé kúszik Boros Misi kilométer-számlálója. A köztévé komolyzenei tehetségkutatója, a Virtuózok 2014-es győztese az elmúlt két és fél évben a hozzáértők szerint megállíthatatlanul fejlődött, így aztán nem csoda, hogy a 14 esztendős pécsi fiatalember szívesen látott vendég Magyarország és a világ legrangosabb hangversenytermeiben, Budapesttől Münchenig, Párizstól Londonig, New Yorktól Tokióig.

Misi jól viseli a tehetséggel és napi 6-7 óra gyakorlással kiérdemelt ismertséget. Soha egyetlen gesztusa sem tanúskodik beképzeltségről, vagy akár túlzott művészi öntudatról. Megmaradt társaival és kedvenc számítógépes játékával felszabadultan időző, akciófilmeket néző gyereknek, s ragaszkodik ahhoz, hogy ő még mindig Misi, és elvárja a tegezést. A gyermeki örömmel átitatott játékosság felfedezhető a muzsikálásában is, miközben felnőtt érettséggel érez rá a zeneművek üzenetére, lelkiségére, stílusára. Ha nyilatkozik, gyermeki érdeklődéssel várja a kérdéseket, de válaszaiban felnőtt módon fegyelmezett, visszafogott, vérprofi.

Utóbbit a napokban állapítottam meg, amikor családja otthonában beszélgettem vele. Amikor arról esett szó, hogy koncertjein általában a barokk művektől elindulva a klasszikusokon és a romantikusokon át eljut Bartókig és immár Eötvös Péterig, akkor ő megjegyezte, hogy igen, mert tavaly találkozott Eötvössel, és nagy hatással volt rá korunk talán legelismertebb modern zeneszerzője, szereti meglepő, disszonáns, zavaró dallamait. Mindjárt javította is magát, hogy a zavaró nem jó szó, mert félreértik. Megvédtem kifejezését, hisz Eötvös a klasszikus zenénél lehorgonyzott zenehallgatók számára gyakran zavaró, ő azonban rázta fejét, mondván az ő szájából ez nem helyes szó, hisz Eötvös nem zavarba akarja hozni a hallgatókat, hanem újat és szokatlant ad nekik, mert ki akarja tágítani a publikum zenei gondolkodását.

Ahogy ő is folyamatosan azon van, hogy tágítsa a sajátját. Egyre erősebb vágya, hogy komponáljon és vezényeljen. Néhány klasszikus műre már eddig is írt rövid zongoraátiratot, ezek a próbálkozások főleg azt szolgálják, hogy ha koncerten visszatapsolják, eljátssza őket ajándékba. Szeretne teljesen önálló művet is komponálni, amiképp egy-két éven belül szívesen dirigálna is egy szimfonikus zenekart. Igaz, erről eddig senki sem tárgyalt vele. Most ott tart, hogy Mozart 29. szimfóniájával kezdene. Nemrég fedezte fel ezt a művet, s nagyon megfogta őt. Hogy mi a jó a karmesterségben? Egy karmesternek nagyon kell tudnia, hogy mit lehet kihozni egy-egy hangszerből, ezt akarja megtanulni.

Boros Misit felvették a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába, de egyelőre szeretne még Pécsen maradni. Ősszel elkezdi a gimnáziumot, továbbra is magántanulóként, viszont a programjait igyekszik úgy alakítani, hogy minél több időt töltsön osztálytársaival. Ragaszkodik zongoratanárához, Megyimóreczné Schmidt Ildikóhoz. Nyolc éve dolgoznak együtt, közösen állítják össze a megtanulandó darabok listáját, a tanárnő rábízza Misire a művek értelmezését és kidolgozását. Ha valamivel nem ért egyet, azt jelzi, néha meccselnek, de ezek mindig jó hangulatú viták. Tanára a nehézségeket okozó technikai kérdésekben a végletekig alapos. Misi emellett eljár a kor meghatározó zongoristáinak mesterkurzusaira, s hatalmas tisztelettel beszél róluk. A kollégáktól eddig csak építő észrevételeket kapott, bántó megjegyzést sosem észlelt.

Ahogy az eddigi kritikák is mind segítők voltak. A közelmúltban Guardian egész oldalas kritikájának szakírója megállapította, hogy „Boros Misi zongorajátékában korát meghazudtoló érzékenység tükröződik, technikai tudása pedig magabiztos, még az olyan darabok esetében is, amelyeket egy gyermeki kéz csak nagyon sok gyakorlás és technikai tudás birtokában képes megoldani”.

Felvetettem, hogy van-e olyan mű, amit egészen másképp játszik most, mint egy-két éve. Van hát, mondta ő. Ez – löktem tovább a szót - nem egyfajta elégedetlenség a korábbi előadással? "Dehogy, akkor úgy éreztem jónak, most meg másként. Van olyan Chopin keringő, amit kétszer akkora tempóban játszom, mint pár éve, s ez persze azért is így van, mert technikailag többre vagyok képes, de nem azért játszom gyorsabban, hogy megmutassam, hogy már így is tudom, hanem azért mert ma így érzem jónak. Játszhatnám lassan, de a lelkem mást parancsol."

Arról is faggattam, hogy mit ad számára a közönség rajongása. Élvezi, örül az őt övező várakozásnak, a tapsnak, boldogan ad autogramot, interjút, nem terhes számára a népszerűség. A pécsi egyetemen tanító szülei óvó körültekintéssel vigyázzák Misit. Ilyenek voltak mindig, azt érezték feladatuknak, hogy minél többet megmutassanak neki a világ értékeiből, s rábízták, hogy ezek közül válassza ki ő a magának valót. A zene lett az, már háromévesen zongorázni akart. Szülei boldogan támogatták.

Boros Misinek egyelőre esze ágában sincs kitörni a családból. Itt minden nyugodt és kedvére való. Misi úgy emlékszik, hogy itthon talán még sosem volt ideges. Legfeljebb akkor, ha csapata, a Bayern München kikapott. Szóval, itthon nagyon jó, de azért egyszer majd lesz saját háza. Autója előbb, azt már 17 évesen szeretne. Sportkocsit.

Azt, hogy felnőttként hol él majd, azt nem tudja. Eddig két város volt számára különösen megnyerő: London és New York. Felvetettem, hogy esetleg a hazai társadalmi viszályok miatt vágyik-e el innen, mire ő tagadólag rázta a fejét, hogy semmit se tud a hazai politikai viszonyokról, majd hozzátette:

Szeretek itt élni, ám a világot is szeretném megismerni.

Info

Virtuózok Finálé

Ma este 19.30.

Duna TV