Keszthely, királyi város

„Ne zavard a bizniszt, ez nekünk csak jó”, avagy Mészárosék, Tiborczék nyugat-balatoni térfoglalása. Főváros születik a tóparton. Vagy nem.

Nézzük sorban: a vízparti kemping, a százéves Balaton és Hullám szállodák a strandnál, a Helikon szálló ugyancsak a vízparton, mellette a pusztuló Hotel Via, amellett az épülő apartmanházak, végül a vitorláskikötő, a Libás strandnál – vesszük sorra Molnár Tiborral, az Együtt helyi frontemberével, mi került az utóbbi időben a keszthelyi Balaton-parton Mészáros Lőrinc, vagy Tiborcz István köreihez, vagy legalábbis olyan társaságok tulajdonába, kezelésébe, melyek mögött az Orbán-barát milliárdos, illetve az Orbán-vő sejthető.

Keszthely soha nem látott fejlődés előtt áll – ezt már a balatoni turizmus elismert szakértőjének, Tar Lászlónak a szavaiból következtetjük ki. A Nyugat-balatoni Turisztikai Iroda Nonprofit Kft. ügyvezetője a napokban a nyugat-Balatont bejáró újságírói study touron adott tájékoztatást a Balaton fővárosának fejlesztési elképzeléseiről. Merthogy Keszthely a Balaton fővárosa – néhány éve levédette e címet az önkormányzat, noha aki végigmegy a keszthelyi Balaton-parton, azt joggal kerítheti hatalmába a retróérzés, mert mintha valóban megállt volna az idő két, vagy három évtizede. Vagyis éppen a „Balaton fővárosára” fér rá a legjobban a fejlődés a két másik „főváros-riválissal”, az északi parti Füreddel és a déli parti Siófokkal összehasonlítva.

A saját kikötővel és strandszigettel bíró Helikon szálló lesz a fejlesztés központja, a ma még retróhangulatú hotelt a vázáig lebontják és négycsillag-pluszossá fejlesztik, elektromoshajó-kikötőt és élményfürdőt is terveznek, az új tulajdonosok a szomszédos Viába és a strand melletti park szélén álló patinás Hullámba és Balatonba is életet lehelnének. S akkor nem szóltunk még a városközepi Festetics-kastély és környezetének több milliárdos újjávarázsolásáról.

Fonyódon „elriasztották” a befektetőket

Keszthelytől nem messze, Fonyódon - ahogyan megírtuk - a futballpályát vásárolta volna meg százmillió forintért szállodaépítés céljára egy Tiborcz Istvánhoz köthető kör a frissen létrehozott keszthelyi Pelso Polgári Sportegyesület nevében. A képviselő-testület hajlott is az eladásra, ám a minap, érdekes módon éppen amikor az ügyletről tárgyaltak a fonyódi képviselők, a sportegyesülettől levél érkezett az önkormányzathoz, amiben az állt: elállnak a sportpálya megvásárlásától. – Sikerült elriasztani egy négycsillagos szálloda befektetőit – reagált Hidvégi József fideszes polgármester, nyilván arra utalva: több, mint 500 aláírás gyűlt össze a városban a futballpálya értékesítése ellen és helyi népszavazási kezdeményezés is befutott, ami formai okokból lett érvénytelen.

„Nekünk aztán mindegy, ki a tulajdonos, az a lényeg, hogy hozzon végre fejlődést Keszthelyre” – fogalmazza meg egy büfés az egyik fejlesztendő hotel, a hosszú évek óta üres Hullám mellett, egy másik vendéglős azt teszi hozzá, hogy „ma azok a körök tudnak pénz hozni, akikről suttognak, másra esély sincs, ha ők nem jönnek, még tizenöt év múlva is úgy nézne ki a keszthelyi Balaton-part, ahogyan most, vagy rosszabbul”. Ez általános vélekedés lehet, hiszen az Együtt színeiben politizáló Molnár Tibor is azt írta nemrég a blogjában: „Mikor két éve felemeltem a szavam az erősen véleményes kikötőeladással kapcsolatban, az egyik helyi vállalkozó barátom így érvelt: Tibikém, ne zavard a bizniszt, nekünk az csak jó, ha Keszthely királyi város lesz, akkor lesz csak fejlődés itt.”

Molnár amondó, a fejlődés rendben is lenne, de… – Nagy kérdés, hogy az állami pályázatokon felfuttatott egységeket tudják-e majd piaci alapon működtetni? Netán egy darabig csillog-villog, aztán úgy jár minden, mint a riói olimpia létesítményei? Lesz-e munkaerő, lesz-e kereslet? És a Tiborcz-lámpák által megvilágított kikötőikben, szállodáikban az „istenadta nép” majd választhat, hogy elszegődik az új urakhoz cselédnek, vagy kitántorog Nyugatra? Ahogyan József Attila írta: „Hol lehet altiszt, azt kutatja”… Újra azt éljük át, mint az átkosban? A pénznek akkor ugyancsak nem volt szaga, épültek is a beton- és üvegmonstrumok a Balaton-partra, csak éppen akkor, az

„endékás” időkben volt hozzá speciális balatoni turizmus is, most ellenben minden nagyon bizonytalan…

Néhány foghíj kivételével már az egész partot az említett kör „ellenőrzi” – hallottuk a mondást Keszthelyen, amit Molnár Tibor úgy árnyalt: ha nem is magát a teljes partot, de a parti, profittermelésre alkalmas objektumokat bizonyosan. Azt pedig már a Balaton-szerte ismert vendéglátós, Bezerics Dániel Balatonboglárról a keszthelyi vitorláskikötő sarkába „telepített” Palettájában hallottuk, egy helyi vendégtől: „Abban legalább biztosak lehetünk: ha a mostanában sokat emlegetett urak pályáznak, akkor ők nyernek és ha elkezdik az építkezést, akkor nekik nem fogy el a pénzük”.

Vagyis megeshet, hogy Keszthely nem is túl sokára nem csak azért lesz a Balaton fővárosa, mert az önkormányzat jó érzékkel levédette ezt a titulust a másik két vetélytárs elől.

Kikre gondolhatott a polgármester?

Keszthelynek ez csak jó lesz – ezen általános vélekedés tükrében még inkább jogos a kérdés, vajon kire, kikre vonatkozhatott a város fideszes polgármesterének, Ruzsics Ferencnek a május elsejei emlékezetes kifakadása, miszerint „egyesek mások becsapásával, félrevezetésével, újabban a pályázati rendszer kiskapuinak a kihasználásával próbálnak haszonra szert tenni, nagyjából munka nélkül és utána ezt a hasznot felelőtlenül élvezik mások kárára”. Kérdeztük Ruzsics Ferencet, de nem válaszolt.